A Picomtal kastély új gazdái akkor vették észre a feljegyzéseket, amikor felújították az emeleti szobákat. A ceruzás írás a padlólapok alsó felén rejtőzött, csak a deszkák felszedésekor lehetett észrevenni.

A feljegyzéseket a dátumok szerint 1880 és 1881 között Joachim Martin készítette – írja a BBC alapján az MTI. A kutatás hamar kiderítette, hogy Martint bízta meg a kastély akkori tulajdonosa a parkettázással. Az ács az utókornak szánta a feljegyzéseket: a 72 rövidebb-hosszabb naplórészlet némelyike pusztán a tényeket sorolja, másokban személyes érzelmeit is megosztja a leendő olvasóval.

Joachim a szextől a bűntetteken át a vallásig számos témát felhoz, és ezzel rendkívüli bepillantást enged a kastély falain túli kis település, Les Crottes lakóinak életébe. A napló legsokkolóbb bejegyzése egy gyermekgyilkosságot idéz fel, amely 12 évvel később is üldözte Joachimot.

1868-ban éjféltájban elhaladtam egy istálló ajtaja előtt. Nyöszörgést hallottam. Egy régi barátom szeretője volt, aki éppen vajúdott.

Az ács felidézte, hogy időközben a nő hat gyermeket szült, négyet közülük az istállóban földeltek el. Azt is világosan leírta, hogy nem az anya, hanem a szeretője (vagyis barátja, Benjamin) ölte meg a gyermekeket, akit Joachim azzal is megvádol, hogy az ő feleségét is megpróbálta elcsábítani.

Ez a bűnöző most megpróbálta elbaltázni a házasságomat. Csak egy szót kéne szólnom, rámutatni az istállóra, és mind börtönben végeznék. De nem teszem. Gyermekkori barátom. Az anyja pedig az apám szeretője

– írta.

Joachim naplója szerint az olyan falvakban, mint Les Crottes, a gyermekgyilkosság tabu volt, bár sokan tudtak róluk, senki sem beszélt róla.

A titok kiírása mellett azért is foghatott Joachim naplóírásba, hogy gyűlölte a helyi papot. Lagier abbé szerinte a gyónást használta ki szexuális vágyai kielégítésére, és nagy nőfaló hírében állt. egy bejegyzés szerint az abbé a gyónás ürügyén arról faggatózott, ki hogyan szeretkezik a feleségével.

Tudni akarja, hogy hány alkalommal egy hónapban,

és azt is, hogy milyen pozitúrában.

„Egy egyszerű mesterember szavai. Nagyon személyes dolgokról számol be, mert tudja, hogy azokat senki sem fogja elolvasni, csak valamikor a távoli jövőben” – mondja Jacques-Olivier Boudon, a Sorbonne történésze.

Boldog Halandó. Mikor engem olvasol, én már nem leszek többé. Légy okosabb annál, mint én voltam 15 és 25 éves korom között, amikor csak a szerelemért és az alkoholért éltem, keveset tettem és sokat költöttem. Hegedűs voltam

– írta magáról az ács.