Megbűvölte és foglyul ejtette az indiai mágus
Csodaszép angol leányt láncolt magához a rejtélyes indiai spiritiszta Firenzében • Ferenc József tartja egyben a monarkiát – írja az angol tudósító • Másnak ásta a sírt, maga halt bele. Esti Ujság, 1914, április 11.
A firenzei titok
Firenzében nagy izgalmat keltő titokzatos mérgezés történt. Az eset szereplői egy fiatal vagyonos angol nő, miss Gertrude Lewy és egy indiai professzor.
Az anyagilag teljesen független és csodaszép angol leányt a firenzei társaságban rendkívül szerették. Egy barátnőjének a házában ismerkedett meg az indiai professzorral, aki különködő ember hírében állott és sokat foglalkozott spiritizmussal. Az indiai ember Firenze közelében bérelt villában lakott s állitólag tanulmányaival foglalkozott. A város lakossága különböző történeteket mesélt a magas termetű, sötét arcbőrű emberről, akinek nagy fekete szeme mindig tűzben égett.
Ugy mondják, hogy egyetlen nő sem tudott neki ellenállani s képes volt valamennyit megbűvölni.
Miss Levy mindig nevetett ezeken a beszédeken, de attól a perctől kezdve, hogy megismerkedett a különös indiai emberrel, teljesen a hatalmába került, s néhány hét mulva a férfi arra is rávette, hogy házába költözzék és nála a titkári teendőket elvégezze.
Azóta régi környezete részére elveszett.
Senkivel sem érintkezett, egy régi, bizalmas barátnőjének suttogva azt mondta, azért, mert az indiai ember megtiltotta neki, hogy bárkivel is beszéljen.
Az angol leány egykori bizalmas barátnője nemrégiben levelet kapott, mely azt mondta, hogy Lewyt az indiai professzor fogva tartja s a legembertelenebb módon kínozza.
A magánosan álló házból az arra járó parasztok többször női kétségbeesett jajkiáltásokat hallottak.
A barátnő a rendőrfőnökhöz sietett, aki rendőrtisztviselőket küldött ki a villába, ahol azonban a csöngetésre és a kopogtatásra senki sem nyitott ajtót. Végre föltörték a kaput, de a pazarul berendezett lakás üres volt.
A rendőrök már távozásra készültek, amikor gyönge nyöszörgésre lettek figyelmessé. Némi kutatás után rejtett ajtóra találtak, ami mögött a pamlagon egy fiatal leány feküdt görcsökben. A kihívott orvos megállapította, hogy megmérgezték. A szerencsétlen nő miss Gertrude Lewy volt, aki miután magához tért, elmondotta, hogy az indus teljesen hatalmába kerítette s akarat nélkül való eszköz lett a kezében. Rábírta, hogy mintegy százezer korona értékű vagyonát végrendeletileg neki hagyományozza.
Az eset Firenzében nagy izgalmat okozott, s általában remélik, hogy a rendőrség fáradozásának sikerülni fog a gonosztevő elfogása.
Angol könyv a Habsburgok birodalmáról
Tíz évig képviselte Bécsben a Timest, a nagy angol világlapot Wickham Steed s most hatalmas könyvben számol be mindarról, amit látott, hallott, megtudott. Amit könyvében elmond, részben bizalmas közlés, amit eddig nem tudtunk.
Az író a Habsburg-házhoz való dinasztikus hűség produktumának tartja az osztrák és magyar monarkiát. Alkotmányosságunkról ugy vélekedik, hogy az csupán szép kabátba bujtatott császári és bürokratikus abszolutizmus. A parlamenti obstrukció Steed szerint voltaképpen azon a föltevésen alapszik, hogy a pártok tehetnek akármit, az állam szükségleteiről ugyis gondoskodik az uralkodó.
A trónörökös kérdésével is foglalkozik Steed könyve. Steed szerint képtelenség, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös feleségét majdan megkoronázzák, mert ha a magyar törvény nem is különböztet meg egyenlőrangu és rangon alul való házasságot, a pragmatika szankció annál határozottabban zárja ki az öröklésből a nem királyi hercegi családból származó személyeket.
Aki másnak vermet ás...
Torz és megütközést keltő az a tréfa, mely a sír szélén vet bukfencet, mégis ajkunkra tolakszik egy furcsáló mosoly Oláh Zsigmond esete miatt. Oláh Zsigmond sírásó volt Szatmármegye Pályi községében és rajta ugy fogott ki a sorsnak tréfacsinálásra hajló eszejárása, hogy beletemette abba a sírgödörbe, melyet a kötelességteljesítő ember másnak ásott. Oláh Zsigmond azzal a közömbösséggel, amely a maga foglalkozása iránt sajátjává válik minden embernek, bármi rideg és gyászos is kenyérkeresetének karaktere – végezte dolgát a pályii temetőben.
Alkalmasint nem gondolt arra munkaközben, hogy egy élet végét jelenti a munkája, még kevésbé, hogy kettőét s hogy e kettő közül az egyik a saját élete.
Már készen volt a dologgal, mikor egyszerre megindult a kiásott rög, visszagurult a gödörbe és betemetve a sírásót, megölte. Oláh Zsigmond esete nincs tovább. A sorsnak tetszett, hogy kegyetlen tréfát mutasson a pályiaknak, hát megmutatta.