Az 1999 RQ36 (az évszám a felfedezés évére utal) 550 méter átmérőjű, 14 havonta kerüli meg a Napot, és a számítások szerint 1:1000 eséllyel nekiütközik a Földnek 2182-ben.

Az egy az ezerhez esély nem tűnik túl súlyosnak, de a csillagászok ennél jóval kisebb valószínűség mellett is veszélyesnek minősítik az aszteroidákat: öt kilométeres méret felett már egy a tízmillióhoz esélynél is felkerül az objektum a Torino-skálának nevezett veszélyességi listára. Jelenleg az 1999 RQ36 számít az összes ismert aszteroida közül a legveszélyesebbnek a Földre.

Az aszteroida jelenleg a Nap mögött van, ami lehetetlenné teszi a megfigyelését, és a pályájának vizsgálatát. 2011 tavaszán válik láthatóvá újra az obszervatóriumok számára, akkor pontosíthatják a pályaadatait, és a Földbe csapódás valószínűségét. Az 1999 RQ36 pályáját 290 teleszkópos és 13 radarmegfigyelés alapján számolták ki, mégsem kapunk róla pontos adatokat az úgynevezett Jarkovszkij-hatás miatt. Az aszteroidák ugyanis elnyelik, majd visszasugározzák az űrbe a napsugárzás energiáját, ami befolyásolja a pályájukat. Ezt a jelenséget 2003-ban fedezte fel egy orosz tudós, és egyelőre csak a létezéséről tudunk, arról nem, hogy pontosan hogyan változtatja meg az aszteroida mozgását.

Ha egy ekkora aszteroida nekiütközne a Földnek, az katasztrofális következményekkel járna. Mivel túl nagy ahhoz, hogy a légkörben a súrlódás hatására darabokra essen és elégjen, több kilométeres krátert hozna létre a becsapódás helyén, ahol az ütközés energiája sok száz kilométeres körzetben mindent elpusztítana. Ha tengerbe csapódna, óriási szökőárat indítana el, ami többször körbevonulna a Földön és a hatása talán még pusztítóbb lenne, mint egy szárazföldi becsapódásé.