Egy kutatócsoport 35 Ia típusú szupernóva közül 12 színképében talált hideg csillagkörüli gázfelhőkre utaló jeleket, ami kizárja, hogy a robbanások fehér törpecsillagok összeolvadásának eredményei lennének.
Újabb fejezetéhez érkezett az Ia típusú szupernóvák eredetével kapcsolatos vita. A szakemberek véleménye erősen megoszlik arról, hogy mennyit tudunk ezeknek a csillagrobbanásoknak a létrejöttéről, és hogy valóban kozmikus standard gyertyáknak (minden esetben azonos fényességűeknek) tekinthetőek-e ezek a nagy energiájú események. A klasszikus elképzelés szerint Ia-szupernóvák szülőobjektumai olyan kettős rendszerek, melyekben egy fehér törpecsillag folyamatosan anyagot szív el fősorozati társcsillagától, majd a kritikus tömeget átlépve instabillá válik és felrobban.
Az újabb eredmények szerint azonban biztos, hogy nem minden Ia-szupernóva megfigyelt tulajdonságai magyarázhatóak ezzel az elmélettel, és alternatív elképzelések is felmerültek. Ezek közül a legnépszerűbbnek az a teória számít, mely szerint két, egymás körül keringő fehér törpecsillag összeolvadása vezet a kataklizmikus eseményhez. Egyesek már azt is taglalják, hogy az egy normál csillagot és egy fehér törpét tartalmazó kettősök egyáltalán nem valószínű szülőobjektumok.
A. Sternberg (Weizmann Intézet, Rehovot, Izrael) amerikai, spanyol és német munkatársaival együtt fordítva közelítette meg a kérdést: olyan nyomot kerestek 35 közeli Ia-szupernóva színképében, melyek egyértelműen a klasszikus robbanási teóriát támasztják alá. Ez a nyom a nátrium sárga tartományba (kb. 590 nanométer) eső kettős abszorpciós vonala, ami jellemzően a sugárzás hideg gázfelhőn való áthaladásakor jön létre.
A kutatók 22 szupernóvánál találták meg az elnyelési vonalakat, ebből 12 esetben kizárták a csillagközi eredetet, vagyis azok jó eséllyel a robbanás környezetéből származnak. A nátriumvonalak kis szélessége alacsony sebességre utal, vagyis nem a robbanás során kidobódó, hanem korábban odakerülő anyagfelhőn hatolt át a sugárzás. Ez akkor lehetséges, ha az egyik csillag dobta le magáról nem sokkal a robbanás előtt - ez pedig azt jelzi, hogy ezekben a kettősökben az egyik komponens semmiképp nem lehet fehér törpe.
Sternberg és kollégái szerint az elnyelési színképvonalak kimutathatóságát az is befolyásolja, hogy milyen szögben látunk rá a szülőgalaxisra. Így pontos becslést nem tudtak adni a klasszikus kettősök szupernóva-szülőobjektumként való előfordulási arányára, de a mostani vizsgálatok alapján arra jutottak, hogy ez az érték legalább 20-25 százalék.