Idén télen más ruhát kapott Budapest egyik legismertebb szoborcsoportja, a Vörösmarty Mihály emlékmű. Míg az elmúlt években nejlonkupola óvta az időjárás viszontagságairól, idén télen csak egy hatalmas fóliát borítottak rá, amit elég furcsán, a nyaka körül rögzítettek. Tudja valaki, miért? Bár reményeim szerint már vége van a zord időnek, még mindig nagyon érdekes az, amire Ákos tegnapi levele hívja fel a figyelmet.

 

Hello Kedves Urbanista!

Viszonylag kevésszer járok egy évben a Vörösmarty téren, nem sok dolgom van arra, de azért azt már volt alkalmam kifigyelni, hogy télen koszorús költőnk, Vörösmarty Mihály és tsai szobrát dagadó, éteri fólia alá bújtatják. A szükség nagy úr. Ha a romantika legnagyobb hazai lírikusának megformázásához méltatlan anyagot is választott az óvatlan szobrász, és így azt kímélni kell a zordabb időjárástól, azért a költőóriás monumentális emlékműve még így, a XXI. század groteszk féltésében is meg tudta őrizni méltóságát. Egészen idáig. Ezt az ultrapraktikus hozzáállását a ma emberének (ti. hogy még a levegővel is spórol) még Vörösmarty - már csak a kövekből - sugárzó szelleme sem tudta aranysújtásos mentébe öltöztetni, kicsit is emelkedettebbé tenni. Szó szerint elszívta előle ez a pragmatista, kicsit sem romantikus század a levegőt. A korábban jó termésért remegő gyermek és anyja is inkább a függetlenség napja című új világi mozi szereplőit idézik így, műanyag szűrőn keresztül.

Nem tudom, szerintem nem jó ez így. És az meg pláne, hogy senkinek fel sem tűnik.
Ahogy Süsü kedves, lila szakállú kancellárbarátja mondaná: tipikus, tipikus.

Üdvözlettel