Az 56-os emlékmű nem könnyű műfaj, egy az egyben idézhetném rá, amit az utcanevekről írtam, úgyhogy idézem is:

a béna Trianon-emlékmű vagy a pocsék holokausztfilm felette áll a kritikának, mert aki rosszat mond rá, az egyből hazaáruló vagy náci lesz. Vagyis egybemossák az alkotást a "modellel"

Valóban kevés a jó forradalmi emlékmű, de ez tulajdonképpen minden műtípusra igaz. Az 56-osok nagyjából három fő csoportra oszthatók:

1. Kopjafák

2. Valamilyen 56-os motívum: "pesti srác", lyukas zászló stb.

3. Biankó emlékmű (Ezeket úgy képzelem, hogy terveik tucat szám hevernek a szobrász fiókjában és amikor jön a megrendelés, akkor gyorsan ráírja valamelyikre, hogy 1956, vagy Városunk alapításának 500. évfordulójára, esetleg A magyar tudomány úttörőinek és kész is.)

Félreértések elkerülése végett, a fentiek közül bármelyik betöltheti a szerepét tökéletesen, a lényeg (akárcsak a templomoknál), hogy az azt használó közösségnek megfeleljen. Persze azért nem hátrány, ha a műalkotás is jó - szerencsére akadnak ilyenek is.

Az én kedvencem talán a szegedi Melocco-szobor, a Szabadság pillangója, ahol az emberek nagy erőlködéssel próbálnak a levegőbe emelni egy fáradt, talán már nem is élő lepkét:

 

Kicsit mintha ennek a pillangós emlékműnek lenne vázlatos formája a majd tíz évvel később emelt központi 56-os emlékmű a Városligetben, csak kevesebb szomorúsággal. Kár, hogy felállításakor annyira viharos volt a politikai helyzet, hogy nem kapott igazán figyelmet az i-ypszilon csoport alkotása, viszont - szintén a viharos politikai helyzetnek köszönhetően - amit kapott, azt szinte csak politikai szimpátia alapján. Pedig jó mű ez is, tessék kicsit elveszni benne.

 

Mindezt csak azért írtam meg, mert a hétvégén újabb emlékművet avattak. Megint szomorút, de hát nehéz egy ilyen tiszavirág életű forradalom és szabadságharc sok éves megtorlásai alól előkotorni azt a pár nap boldogságot. 

A pestszentlőrinci Hargita téren november 4-én felavatott emlékmű városi szinten is jelentős méretét és tematikáját tekintve. Sőt tulajdonképpen dupla emlékmű, hiszen megjelenik benne egy korábban itt állt alkotás lenyomata is. Jól sikerült!

Ahogy a sajtóközleményben áll:

 

 

Az emlékmű F. Kovács Attila Kossuth díjas művész, Schmidt Mária történész és a Terror Háza Múzeum koncepciója alapján készült. A hatalmas kőtömböt formázó emlékmű apró  bazaltkockákból áll össze, minden egyes bazaltkockán egy-egy 56-os mártír neve szerepel. Az emlékművön mintegy 2393 áldozat neve szerepel kőbe vésve, közöttük 59 kerületi lakos is, akik a forradalom napjaiban és a későbbi elszámoltatásokban vesztették életüket, azoké a hősöké, akik életüket adták a szabadságért.

A koncepció szerint az emlékmű környezetének rendezésére is sor kerül, vérszilvafák kerülnek elültetésre az emlékmű körül. Az emlékmű magassága 494 cm, 18/18cm-es bazalt utcakövekből készül, melyekből egy hatalmas kocka áll össze. A kockakövek nincsenek kifugázva, megjelenésük szárazon rakott hatású. A Nagyenyed utca irányában, a főnézeti oldalon a burkolati elemek térben visszahúzásával jelenik meg az 1956-os évszám. Az átellenes oldalon, a téren 1935-ben felállított Fadrusz-feszület jelzésszerű sziluettje jelenik meg, hasonló technikával.

Az alsó és a felső sor kivételével a közbenső kockaköveken (2400db) szerepel az áldozatok neve, születésük és haláluk időpontja. Az emlékmű előtti betonozott felületen az ünnepek alkalmával felállított terminál és három zászlótartó  rúd kerül elhelyezésre. Ünnepi alkalmak alatt a kompozíció  tetején körülbelül 1m magas lángok égnek.

A megjelenő áldozatok neve és születési dátuma mellett az emlékmű online formában egy honlapon is jelen lesz az interneten. Ahol a Terror Háza Múzeum kutatásainak köszönhetően az áldozatok fotói, élettörténete is megismerhető lesz. Az építtető reméli, hogy az emlékmű fizikai és virtuális formája is segíteni fogja az élő történelemórák megtartását és a budapesti fiatalsághoz ”közelebb hozza” az 1956-os Forradalom emlékét.

Megbízó:  Budapest XVIII kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata

Tervezők:F. Kovács Attila designer, építész, Újszászy Kálmán  építész tervező

Statika:Pataki László statikus tervező

Történészi koncepció: Schmidt Mária történész, Terror Háza Múzeum

 

 

  

 

  

 

 Fotók: Sárosi Gyula és a Városkép újság