Az a helyzet, hogy amikor megkaptam a linket Zoltántól, hogy a XVI. kerületben több mint 3 milliárd forintért árulnak egy villát, szinte biztos voltam benne, hogy elütésről van szó és valójában 300 millió az ára.

Aztán megláttam a képeket, és bevillant, hogy ez a helyiek által jól ismert ház: a Szamóca-cukrászda második szomszédja, ahogy errefelé, Mátyásföldön belőni szokás. Erről pedig már én is hallottam pletykákat a Kertvárosi Időutazásokon, hogy tényleg több milliárdért próbálnak túladni rajta.

A ház nagyon sokaknál kiverte a biztosítékot, amikor megépült, én is több szörnyülködő levelet kaptam, hogy mi ez a rondaság. A mátyásföldi villanegyednek ugyanis leginkább 1890 és 1930 között épült házak határozták meg a karakterét (igaz ez az arculat a háború után sajnos sokat kopott). Ha egy ilyen régi villa eltűnik, és a helyére valami bénaság kerül az én szívem is belesajdul, és ez az a környezet, ahol megbocsájtó vagyok a historizmussal szemben is: nem bánt ha újraépítenek egy egykori homlokzatot.

Ugyanakkor az a helyzet, hogy amikor felhúzták ezt az épületet néhány éve, nekem nem nagyon volt bajom vele. Nem egy régi ház helyére került. Nem zavart, hogy kortárs. Sőt engem az sem szokott bántani, ha valami nagy: ha valaki 2148 négyzetméteren érzi jól magát, nem fogok irigykedni, meg pfujolni.

Ez az épület teljesen jól működne a Balaton-felvidéken, egy levendulamezőre meg csodás kilátásra nyílva, vagy bárhol máshol, ahol egy rendes méretű birtok középpontja tudna lenni. Vagyis, ahol megvan a nagyvonalú tér, amely egy ilyen nagyvonalú épülethez jár. Ez így most kicsit olyan, mint amikor a rendszerváltás után a gazdagok kastélyokat akartak bezsúfolni a családiházas övezetekbe.

Hogy milyenek is az arányok, azt jól mutatja, hogy a telke a szomszéd villa kertjéből lett leválasztva (az is eladó, ezen a listán a 3. számú épület az, jól mutatva, hogy akkoriban egy fele ekkora házhoz is kétszer ekkora park dukált).

Na de félre a fanyalgással: ha eltekintünk attól, hogy minden irányban a szomszéd kerítésébe ütközünk (amit az ügyes fotók ellenére azért látni lehet), akkor tényleg páratlan lakóingatlanról van szó!

Azt meg külön jó látni, hogy egy nagy értékű lakóingatlan hirdetéséhez nem csak pár odavetett mondatot, meg néhány mobilos képet toltak fel.

Részletes, mindenre kiterjedő leírás van róla (na jó, mondjuk a telekméret az pont nem szerepel benne), és teljesen profi, mindent bemutató épületfotók a kívülről-belülről, épületgépészettel, szobákkal, garázsokkal, közlekedőhelyiségekkel.

Így kell valahogy hirdetést feladni.

Hogy mennyi lehet a reális ára? Ezt – akárcsak a pár utcával odébb álló Dozzi-villa esetében – szinte lehetetlen belőni. Majd a piac eldönti, én tippelgetni sem merek. És ti?

Az azért mindenesetre elárul valamit, hogy a szövegben még 11 millió euró szerepel (durván 3,5 milliárd forint), a fenti kiírásban már csak 9,9 millió. Részletes leírást és rengeteg fotót a hirdetésben találtok.