Miután hatalmas sikert aratott az eladó mátyásföldi villákról szóló poszt, gondoltam, érdemes sorozatot csinálni belőle: kicsit körbenézni más háború előtti villanegyedeken, ott miket találni az ingatlanpiacon. A választásom először Leányfalura esett, mely abban az időben még sokban emlékezett Mátyásföldre, hiszen a város határán túl volt, de még megközelíthető távolságban. Igaz ide már a HÉV se jutott ki (állítólag a munkájukat féltő visegrádi fuvarosok lobbizták ki, hogy csak Szentendréig járjon).

A közönség itt is a nagypolgárság volt, de a Dunakanyar szellemisége akkor sem volt más mint ma, úgyhogy rengeteg művész is itt telepedett le. Legismertebb nyaralótulajdonosa Móricz Zsigmond volt.

Ami a villaépületeket illet, igen nagy a szórás. A korai klasszicizáló darabok mellett, az egész Pestet körbevevő svájci vagy alpesi stílusú villák is megjelentek itt, de elvétve szecesszióval is találkozni. Külön érdekesség, hogy itt komoly szőlőművelés folyt korábban, úgyhogy a filoxéravész kitörte után több présházat is nyaralóvá alakítottak. A villanegyed történetéről ebben a cikkben olvashattok bővebben.

A legismertebb amúgy alighanem a Sorg-villa (mely majdnem szerepelt már egyszer az Urbin a Kossuthkifli váci helyszíneként, aztán valahogy kimaradt), de számos más híres-nevezetes épület található itt. Nem egy közülük eladó.

Új is akad szép számmal ugyan (a híres pucér görögökkel teli, 300 milliós villáról már esett szó), de ezekkel most nem foglalkoztam. Pedig érdekes, hogy többen próbálták megidézni közülük a régi korok hangulatát, aztán volt akinek sikerült, volt akinek nem, és volt aki csak a méreteket nézte be kicsit.

Na de lássuk az igazi háború előtti felhozatalt az ingatlanpiacról. (A képek minőségéért a hirdetők nevében is elnézést kérek, elképesztően gyenge a felhozatal.)

Tornácos ház, 19 millió

Korántsem villa, csak egy felújításra váró porta. Ami miatt bevettem mégis a válogatásba az a történelem: ilyen kis présházakból lettek később a nyaralók, lejjebb akad is egy ilyen. Még borospince is van alatta.

Duna-parti nyaraló, 43 millió

Ennyire félresiklott jelzőt ingatlanostól ritkán olvasni:

Békebeli hangulat a leányfalui Duna-parton! Festői környezetben épült a 40-es években

Ó igen, azok az idilli negyvenes békeévek! Ettől függetlenül tényleg hangulatos lehetett, boltíves tornácának hasonló a kialakítása, mint a későbbi hajóállomásnak. Kár, hogy be kellett rácsozni.

Szitányi-Schaffner-Kisfaludy-kúria, 59 millió

Az 1880-as években épült, a népies-szecessziós nyaralók közé tartozik. Kúriának árulják, s valóban nem annyira villahangulatú (pláne nem kastély, ahogy a korabeli képeslapokon szerepel), simán el lehetne képzelni a Wekerletelepen is egy takaros portának. Talán kicsit díszesebb lenne azoknál.

Rózsahegyi Kálmán villája, 69 millió

Az országos hírű színész, a Nemzeti Színház örökös tagja még a huszas évek elején vásárolt magának itt egy domboldalban álló présházat, amit aztán addig alakítgattak, míg a végén rá sem lehet ismerni. Aranyos, cseppet sem hivalkodó, eklektikus kis villa.

Benes-villa, 70 millió

Hoffhauser Antal építette, még 1889-ben, szóval a még a korábbiak közül való. A Tájértéktár szerint csaknem eredeti állapotában maradt meg, pedig sokáig az ORFI üdülője volt.

Szendrey Ignác háza, 95 millió

Ebben a házban még Petőfi is járt. Legalábbis az ingatlanos szerint, de ez sajnos nem valószínű, mert a költő apósa csak a XIX. század második felében vette meg az akkori présházat, amit később nyaralóva bővítettek. Igaz a második veje szintén író-költő volt, s ő, Gyulai Pál valóban sokat időzött itt. Azóta persze többször átalakították, de ma is igaz takarosnak tűnik.

Kétszintes villa a hegyoldalban, 199 millió

Sajnos semmit nem találtam róla, a hirdetés szerint a húszas évek második felében épült. Nagyon szép állapotban van a fotók alapján, s igen csinos, arányos épület.

Lamotte-villa, 300

Ha hinni lehet a hirdetéshez tartozó részletes leírásnak, akkor Lamotte Károly, Budapest alpolgármesterének volt ez a nyaralója, majd a háború után (mivel budavári házukat lebombázták) élete végéig lakhelye. Az 1939-re elkészült házat Pogány Móric tervezte, aki például a ma Elizabeth Park Hotelnek nevezett Deák téri épület tervezője volt (amit csak nem olyan régóta hívnak így, a legtöbbünk Le Meridien néven ismeri). Kívülről is mutatós, de számomra a legizgalmasabb a festett kazettás mennyezet az ebédlőben.

Glósz-villa, 330 millió

Talán a legszebb az egész felhozatalban  Dr. Glósz Ferenc villája, mely valamikor a XIX. század végén épült. Igazi kis mesekastély, mely egy ideig SZOT-üdülő volt (vagyis annak a konyhája és étterme -kösz a kiegészítést és a képeket Generic Jingle), állítólag borzalmas színekkel. Most viszont elképesztően szép. Az viszont teljesen érthetetlen, hogy a neten keringő számos hirdetése közt miért vannak, olyanok, ahol valami botrányos képek illusztrálják. Itt például az ingatlanos hosszan mentegetőzik is a szövegben, mondjuk van is miért (vagy a ferde képekkel akarta illusztrálni a hegyoldalt?).

Nektek hogy tetszenek? És legközelebb az ország melyik villanegyedében vadásszunk eladó kincseket? Jöhetnek a kommentek itt, vagy a Facebookon!