Tudjátok, hol van a vörös csillag, ami egykor az Országház tetején volt? Nos, ott van még ma is a Parlamentben, csak épp pár szinttel lejjebb került: egész pontosan a kupola csúcsáról a mínusz első szintre. Ez az a különös üvegtetős terem, melyet stílszerűen az egykori titkos kommunikációs központ, a Szuszogó alatt alakítottak ki, s melyről egy remek fotókiállítás kapcsán már korábban is írtunk. Ott nyílt ugyanis meg a héten a ház történetét bemutató állandó kiállítás, ahol sok más érdekes cucc mellett ez is látható.

Egy izgalmas épület látogatóközpontja elképzelhetetlen egy klassz kiállítás nélkül. A Parlamentben ugyan már korábban átadtak egyet, mely a magyar alkotmányosság történetéről szól, de azért az nem az igazi. Nézzen mélyen mindenki a szívébe: azért egy ilyen múzeum nem az, ami megdobogtatja azt, akármennyire is nemzeti érzelmű. Hát még ha egy külföldi turistáról van szó. Nem azért, mert nem fontos a téma, hanem mert egyáltalán nem kiállításra való. Kicsit olyan, mintha a Sagrada Família alatt kizárólag a katalán egyház történetét mutatnák be, többnyire oklevélmásolatokon. Szerencsére ott sem ezt mutogatják.

A héten két érdekes kiállítás is nyílt az Országházról, kezdjük az ütősebbel. Az üvegpadlós udvar alatti kiállítótérben, ahol eddig a Kossuth tér építésének történetét bemutató fotókiállítás volt látható, most végre megnyílt a háztörténeti tárlat. Ráadásul tudtam, hogy ennek is Wachsler Tamás volt a lelke, meg az agya, nála többet meg senki nem tud ma az Országházról, a stílusát is bírom, szóval nagyon pozitív előítéletekkel érkeztem.

Aztán amikor beléptem, egy csöppet csalódott lettem: ennyi az egész?

Ott volt a klassz makett, amelyről már korábban írtam, meg két-három valóban izgalmas tárgy, de a többi csak a szokásos tablók. (A lényeget ugyanis akkor még nem vettem észre, na de erről majd később.)

Az említett két-három izgalmas tárgy közül a legizgalmasabb egyértelműen a vörös csillag amely ott világított egykor minden valamire való közintézmény és nagyobb épület csúcsán. Ahhoz képest, hogy például az Erzsébet-kilátót konkrétan összenyomta az, amelyik neki jutott, ebben épp az a meglep, hogy mennyire kicsi ilyen közelről.

Az egykori tetőn díszlő rézvitéz érdekessége a kidolgozottság: arról már korábban is írtam, hogy Steindlék ugyan hipermodern épületet építettek, valójában szellemiségében is követték a gótikát: kidolgozták azokat a részleteket is, amelyeket nagy valószínűséggel azt hitték: soha senki nem látja majd. Érdemes megfigyelni a szobornak a bajszát vagy a ruhája fodrozódását, aztán megnézni az Országház tetején álló párját, mi látszik belőle úgy saccra 80 méter mélységből felbámulva rá.

A harmadik érdekesség a csillaggal szemben található. Ez volt az épület központi, mechanikus órája, ehhez igazították az összes faliórát a Parlamentben. El tudnék képzelni valami izgalmas kosztümös-ügynökös filmet, amelyben ennek a megmachinálásával próbálnak valami csúnyaságot elkövetni a rosszfiúk. Amúgy nem csak működőképes, de működik is: a Rézvitéz feje fölötti órát ma is ehhez igazítják a kiállításon.

Na és a többi? Nos amik először sima tablóknak tűntek, azok egyrészt nem is olyan unalmasak. Semmi túlmagyarázó szövegömleny, rövid, látványos, teljesen Facebook-kompatibilis témákon van feldolgozva, hogy mondjuk hány helyen volt korábban országgyűlés, mely helyszínek merültek még fel a tervezés során, vagy hogy hogyan alakult át tér képe azóta, hogy kijelölték azt az Országház helyének. Van egy csomó klassz fotó a karbantartásról, meg az olyan terekről, ahova nem mehet be a látogató (merthogy a kiállítás a Parlament-látogatás utolsó állomása).

Ám a lényeget a végére hagytam. Van egy csomó elképesztően klassz animáció! Gyakorlatilag mindegyik tabló mellett megbújik egy-egy képernyő lenyűgöző videókkal. Lehettek volna talán látványosabb helyen is, hogy a felületesen átrohanó látogatókat is megakassza, bár az igaz, hogy ha hanggal mennek majd (mi még egy néma verziót láttunk a sajtóbejáráson), akkor jobb ha kicsit kuckósabb helyen szólnak és nem zavarják egymást az adások.

A videók közt van, amelyik a tér átalakulását követi végig a helyszínkijelöléstől a határoló épületek felépültéig, egy másik lemodellezi a ház épülését, tényleg szájtátva lehet bámulni őket. Külön paravánt kapott a két legizgalmasabb üzemeltetési megoldás, a fűtés és a hűtés.

Mindkettőről írtunk már, hogy mitől is voltak érdekesek, de annál szemléletesebben nem lehet elmagyarázni, hogyan is működtek, mint hogy egy valós terekben és maketten felvett videót ötvöznek az animációval.

A néhány perces filmek közt a legeslegnagyobb kedvencem a meg nem valósult terveket bemutatók. Fogták a pályázati anyagokat és a tervrajzok és korabeli látványtervek alapján elkészítették a 3D-s modelleket, amiket aztán beillesztettek a városképbe. A legjobb, hogy megcsinálták Steindlék eredeti tervét is, mely több ponton jelentősen különbözött a megvalósított verziótól.

Legalább ilyen klassz az a film, amely azt mutatja be, miben különbözik egy mai tervező munkája a XIX. századitól. Mondjuk egy díszes ablak megrajzolása nagyjából ugyanannyi időbe telik papíron, mint számítógépen. A mai építész ott húz el, amikor mondjuk 50 ugyanolyan ablakot kell rajzolni (igen, ez nagyjából két kattintás), vagy ha később teszem azt húsz centivel kisebbre kell venni valamennyit. Steindl irodájában ilyenkor természetesen elővettek egy szép nagy tiszta lapot (gondolom káromkodtak egy sort, ami nincs a videón persze) és kezdték elölről az egészet.

Szóval az egész egyáltalán nem olyan lett, mint amire számítottam, viszont a csalódás kifejezetten kellemes volt: midnenképpen érdemes megnézni!

A kiállítás a parlamenti séta utolsó állomása, de november 1-ig ingyen is meg lehet nézni hétköznapokon 18:15 és 20:00 óra között, hétvégén pedig 16:15-től 18:00-ig. A keretesben szereplő Kőtár egész nap ingyenesen látogatható, és oda nem is lesz belépő később sem.