Az Üllői úti fák egykori létezéséről minden iskoláskorú tud: ők voltak azok, akiket hiába kérdezett Kosztolányi Dezső:

Hova repül az ifjuság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.

Mivel a fák az úttest kiszélesítése miatt évtizedekkel ezelőtt áldozatul estek a városfejlesztésnek, arra sem tudnak felelni, hova lettek az Üllői út megkopott emlékű kávéházai, államosított családi vendéglői és hangulatos sörözői. Mi most térképre tettünk néhány legendás és elfeledett helyet, képpel és rövid szöveggel. A fotóknál nagy segítségünkre volt a Fortepan adatbázisa, ahová nemrég kerültek fel Budapest Főváros Levéltárának két évtizednyi Budapestet (1952-1972) bemutató városképei.

Üllői út: 15 km, 5 kerület, 822 házszám

Józsefváros egykori főutcája kapcsán már megírtuk, hogy a régi pesti városfalon kívül eső részeken kertek, szántók és majorságok feküdtek. Így volt ez a mai Üllői út környékén is. Az erre épült földszintes vályogházak városképi rendezését a mindent elpusztító 1838-as árvíz oldotta meg. Ezután már csak alápincézett egy- vagy kétemeletes téglaházak építését engedélyezték, ennek a rendeletnek pusztuló, klasszicista emlékei közül ma is áll néhány a Kálvin tér és a Nagykörút közti szakaszon (például az egykori Fehér Páva fogadó elhagyott és bedeszkázott épülete). Egyébként már 1869-től lóvasút, majd a század végétől villamosvasút közlekedett erre. Az Üllői úton az 1970-es években, a metróépítés után szüntették meg a feleslegesnek ítélt villamosközlekedést.

A mai Nagykörút és az Üllői út találkozása ugyanúgy vágóvonal, mint a Baross utca esetében. Az építkezések is lassabban haladtak erre: a Ludovikáig, a Nagyvárad térig sorakozó eklektikus bérházak felépítésére a kiegyezést követő időszakig kellett várni. De ma is akad még itt alacsony ház, nagy, műhelynek való udvarral. Az egykori majorsági területek sokáig beépítetlenek maradtak, később itt húzták fel a Klinikák tömbjeit.

A Nagyvárad téren túl nem találunk bérházakat, hiszen sokáig itt volt a pesti vámvonal és ezen túl nem építkeztek.

„Az Üllői út a Ludovikánál elhagyja a várost kávéházaival, hajhullámosító intézeteivel, cukorkaboltjaival, dancingjai- val, aztán a maga szakállára halad tovább kórházak, kaszárnyák, gyárak, lakótelepek között az Alföld homokbuckái felé.” - írta Nagy Endre 1933-ban az Ujságban. 

A második világháborús harcok nem sokat változtattak az utcaképen, 1956 annál inkább. A legfőbb fő- és reprezentációs útvonalak közé sorolt Üllői út azonban az elsők között kapta meg a (látszólagos) ráncfelvarrást, vagyis a sortatarozást. A reptérre menő külföldi delegációknak Budapest hibátlan arcát akarták mutatni.

Jobb és rosszabb hírű vendéglátóegységek

Az Üllői út elején működtek az igazán elegáns és nagy kávéházak. A szecessziós Üllői út 14-ben először a Turin, majd a Magyar Szalon várta a vendégeket. Billiárdterem, „bosnyák gyalogezred teljes vonószenekara”– szinte alig kívánható több. Az 1910-es években itt intézte ügyeit a Fővárosi Sakkozó Társaság és 1909-ben itt tartottak titkos röpgyűlést a „magyar anarkisták, forradalmi szocialisták és szindikalisták.” Talán a dupla kijárat miatt választották a helyszínt, hiszen a hatalmas kávéháznak a Baross utca 11. felé is volt kijárata. Persze ismerkedni is lehetett, de ezzel már nem mondunk újat:

„A Magyar Szalon kávéházban vasárnap fél 7 órakor megcsodált fehérblúzos hölgyet kérdi bámulója, kinek köszöntését távozáskor fogadta, találkozás hol és mikor lehetséges. Levelet a Pesti Hirlap kiadóhivatalába kérem „Ébredés” jeligére.

Sokáig kitartott itt az Üllői úton a Medikus kávéház (sőt egy presszó nevében, kicsit távolabb, máig él). Az egyetemi ifjúság találkozóhelye volt, de kapucínerezett itt Kosztolányi Dezső és Mednyánszky László festő is, akinek a közeli Práter utcában volt műterme. A különteremben havonta ülésezett a Magyar Kerékpáros Szövetség. A bérház építésétől kezdve működött itt „közkedveltségnek örvendő” kávéház, melyet 1897-ben vett át Kutschera Mihály. Ő sem volt mai kávés, a szakmában eltöltött 35 év volt rá garancia, hogy vendégeit „minden irányban a legpontosabb kiszolgálásban részesítheti.” (Ahogy azt a Budapesti Hirlapban hirdette.)

A Medikust 1925-ben váltotta egy borkereskedő cég, a Vinicola rt., melynek irodái, raktára, palackozóhelyiségei működtek a földszinten, illetve egy vendéglője, ahol saját boraikat forgalmazták. Aztán volt még „a főváros látványosságát képező” a Valéria a Körút és az Üllői sarkán, Kosztolányi és Ambrus Zoltán egyik törzshelye.

A körúton túli másik, kültelkibb kávéházi világ a laktanyával szemben kezdődött a Mária Terézia nevű hellyel, majd a Ráday utca után itt folytatta életét 1912 és 1922 között a Magyar Cigányzenész Otthon kávéház. Tulajdonosa Ladányi Ottó volt, a cigányzenészek impresszáriója.

A Pesti Napló írta 1912-ben: 

„A Cigány-otthon kávéház különben érdekes hely. Künn van az Üllői úton, rozoga asztalok kopott márványlapokkal, repedezett ablakokkal úgy fest, mint egy másodrangú vidéki kávéház. A zenészek pipáznak, füstölnek, kártyáznak, sőt néha sercentenek is és mindezt nagyobbrészt szmokingban. Az asztalok között pedig sürög-forog a kövér Ladányi bácsi.”

A házszámok növekedésével párhuzamosan nőtt az esély arra, hogy a kávéház nem minden esetben az, aminek látszani szeretni. Az Üllői út 85-ben működő Ludivica kávéház „nappal harmadrangú kávéház, végtelenül szolid, a pincérnek s az álmos kaszírnőnek alig akad dolga.” Éjjel viszont kétes mulatóhely és kártyabarlang: „Az utcai részben mulató népség verődik össze, a második szakaszban már gyanús alakok járnak-kelnek a tükrös-kassza körül, a belső udvari benyílóban fölterítik az öt asztalt s ott folyik a játék.” (Ugyanakkor pár évvel később nyílt egy Ludovica kávéház az Üllői út 115/b-ben, ami kifejezetten szolidnak tűnt.)

Az Üllői út 95-ben rövid időre felbukkanó Mérő kávéházról beszéljenek az alábbi sorok a Budapesti Hirlap utolsó lapjairól:

„Mérő kávéházban, Ludovikával szemben, azon himlőhelyes hölgy, ki több hölgy társaságában olyan jól erezte magát, kéretik, lehetséges-e a megismerkedés.” Illetve:

Mérő kávéházban, Ludovikával szemben, azon hölgytársaság, mely a cigányzenekart úgy annyira pezsgővel leitatta, ha ismét életjelt adna.

A háború után a kávéház polgári csökevény, de van helyette presszó, önkiszolgáló büfé, szolíd szocialista söröző. Kálvin téren és az Üllői út torkolatában állt egy kis földszintes épület a mai irodaház helyén, az itt működő Tulipán eszpresszóval kezdődött a sor. Híres volt még az Üllői út 65-67-ben a Szimfónia cukrászda és eszpresszó, a IX. kerületi Vendéglátóipari Vállalat akkori legmodernebb és legjobban felszerelt egysége. És ne feledkezzünk meg az ötvenes évek óta máig a 89/c-ben működő Medikus presszóról sem!

A hatvanas években nyílt meg és az 1990-es évek elejéig működött az Üllői út és a Ferenc körút sarkán a Két Medvéhez söröző (Üllői út 45.). Rövid idő alatt a pestiek kedvence lett, hiszen: „a söröző belső kiképzése igen hangulatos, a kiszolgálás pedig családias, udvarias.” 

A hetvenes évek szülötte volt Pepsi Bar nevű hely az Üllői út 5-ben és a 848. számú Speciális Büfé az Üllői út 64-ben.

Üllői út 2016

A Kálvin tér környékére sok kis beülős hely, presszó, kávézó koncentrálódik. Ezeknek kis része már évek óta létezik, de a többség bérlői évente cserélődnek. A bedeszkázott Fehér Páva ugyanakkor rögtön megadja az Üllői út alaphangulatát: sok bezárt, profilját nem találó üzlet egy forgalmas út mentén. A nagykörúti határvonal ma is él, leginkább sörözők és kifőzdék váltják egymást – a sormintát néhány üres üzlet szakítja csak meg.

A borítóképen az  Üllői út 14., itt volt a Turin, majd a Magyar Szalon kávéház. Ma egy bezárt munkaruházati bolt van itt, amelynek a februári végkiárusításáról is lemaradtunk. Fotó: Németh Péter.  Az Üllői út történetének áttekintéséhez Vértesy Miklós hasonló című tanulmányát használtuk, amely 1975-ben jelent meg a Budapest folyóiratban. A térképben szereplő fényképek forrása a Fortepan, Hungaricana és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteménye a  museum-digital oldalán. 

Jöjjenek a tippek kommentekben itt vagy akár az Urbanista Facebook-oldalán!