Ahogy 2014 egyszerre volt Ybl 200 és Lechner 100 emlékév, 2016 simán lehetett volna Schulek 175. Na persze a 175 nem olyan szép kerek évforduló, és Schulek Frigyes stílusa sem volt annyira egyedi, mint Lechner Ödöné, ráadásul tizedannyi háza sem épült meg, mint Ybl Miklósnak.

Viszont neki köszönhetjük a főváros legemblematikusabb épületeit, nélküle nem lenne ilyen híres a budai panoráma és a budapesti útikönyv-borítók, képeslapok és stock fotók többsége is egész biztos máshogy nézne ki. A születésnapján az öt legfontosabb alkotásával emlékezünk meg a magyar historizáló építészet mesteréről, a hazai műemlékvédelem egyik úttörőjéről.

Mátyás-templom

Ha szigorúan vesszük, a Budavári Nagyboldogasszony-templom nem Schulek Frigyes alkotása (alighanem ki is kérné magának), hiszen az már a középkor óta itt áll. Legdíszesebb eredeti elemei épp a Mátyás korából származnak, innen van közkeletű elnevezése. Mikor 1874-ben hozzáláttak a restaurálásához, addigra az épület túl volt már néhány megpróbáltatáson: mecsetté alakítás, ostrom, tűzvész, villámcsapás. A jezsuiták barokk stílusban korszerűsítették, ráadásul északról és délről is egy-egy jókora épületet csaptak hozzá.

Schulek ugyan csak restaurálta a templomot, de az felért egy új építésével: a szomszédos épületeket lebontották, a barokk újításokat eltávolították, a középkori elemeket – mivel már rettenetesen rossz állapotban voltak – a legtöbb helyen kőről kőre újrafaragták. Ahol nem volt támpontja a mesternek, ott a megpróbált egy idealizált középkori világot teremteni.

Ez akkoriban egyáltalán nem számított szentségtörésnek, Európa számos középkori katedrálisa épp ekkoriban nyerte el végleges formáját. A Schulek-féle újjáépítésről a Városképp blogon jelent meg pár éve egy nagyon klassz, szórakoztató írás, a legutóbbi restaurálásról pedig az Urbanistán is szó esett.

Halászbástya

A középkorban a Budai Vár hosszan elnyúló falának karbantartásáért egyes céhek feleltek, ezért a szakaszért éppen a halászok, hiszen alatta húzódott a Halászváros – innen az építmény elnevezése. A XIX. század végére elvesztette hadászati jelentőségét a Vár, így az egykori Halászbástya is, mely akkoriban már nem egy romantikus középkori kőfal, hanem egy rendkívül rossz állapotú, osztrák katonai objektum volt. Amikor Schulek megtervezte az új Mátyás-templomot, természetesen szóba került a környezetének rendezése is.

Míg korábban a bástyánál a megközelíthetetlenség volt a lényeg, mostantól a nyitottság lett, akárcsak a Vár másik végén, a Várkertnél. A tervek szerint a Dunáig ért volna a pompás lépcsősor, ám ez végül nem valósult meg. Ezzel együtt is sikerült a várnak egy nem túl fontos és egyáltalán nem látványos szakaszán egy új központot teremteni. Mely egyúttal az egész város egyik legfontosabb pontjává vált.

A gyönyörű neoromán álombástyarendszert eredetileg a millenniumra építették volna fel – ide került volna a végül a Hősök terén felállított Hét vezér szoborcsoport –, de persze megcsúsztak vele és csak 1902-re készült el. Kétszer kellett alaposan felújítani, egyszer a II. világháború után, egyszer pedig az ezredfordulón – az utóbbira leginkább azért volt szükség, mert az akkor még többnyire szénnel fűtő budapesti házak füstje korrodálta és piszkította be.

A déli bástyaudvaron álló Szent István-szobor talapzatára Schulek Frigyest is megmintázta Stróbl Alajos, mint egy építőmestert, aki a kezében tartja a templom modelljét.

Erzsébet-kilátó

Mindig kihívás egy régi stílusban alkotni valami olyasmit, ami az adott korban nem létezett, mondjuk országházat, levéltárat vagy épp turisztikai célból emelt kilátót. Schulek remekül oldotta meg a feladatot a János-hegy tetején, a torony lépcsői olyan kettős spirálban csavarodnak, mint a DNS. Az Erzsébet királyné emlékének szentelt épületről már lelkendeztem korábban is a blogon, akkor össze is szedtem, mi mindenben egyedi:

• felépítményének alapja az ország egyik legrégebbi vasbetonszerkezete,

• megépültekor a legnagyobb hegyi kilátó volt Európában (ez kissé homályos a Wikipédián, de jó lenne elhinni),
• az első budapesti épület volt, amelyik díszkivilágítást kapott 1926-ban,
• 2010-ben innen készült a világrekord 70 gigapixeles városfotó
• és egyébként is, a János-hegyen van Budapest legmagasabban fekvő pontja, szóval ez az épület is az!

Jáki-templom restaurálása

Az ország legismertebb román kori épülete, minden általános iskolás tankönyvben szerepel. Mai formáját szintén Schulek Frigyesnek köszönheti, bár ennél az épületnél azért jóval kevésbé nyúlt a meglevő állapothoz, mint a Mátyás-templomnál. A barokk toronysisakoknak itt is mennie kellett (ez akkoriban az első lépésnek számított minden középkori templom restaurálásánál), és a zsámbéki templom toronytetőit másolta le, amit hitelesebbnek gondolt. A szobrokat újrafaragták, az eredetiek egy része múzeumba, másik része – mintegy kiállítási tárgy – a templom falába került. Bár mai szemmel nem tekinthető minden akkori átépítés sikeresnek, ez mindenképp az, ráadásul fontos lépés a magyar műemlékvédelem történetében.

Zsolnay-szobor talapzata

Pécs talán legismertebb szoborcsoportja, mely legutóbb a Mikulás-sapkák miatt szerepelt az Urbanistán. A szobrokat Horvay János és Apáti Abt Sándor készítette: középen áll maga Zsolnay, körülötte a kerámiagyártás öt elemének megszemélyesítése: fazekasság, vegyészet, festészet, szobrászat, építészet.

A Műemlékem leírása szerint a talapzat „mészkő elemeken áll. Az utódok, méltón Zsolnay Vilmos szelleméhez, hozzá méltó anyagot, plutonitot használtak a szobor talapzatához. A neoromán talapzat felülete nem kőszerű, mégis szilárd, kemény és időtálló, anyaga egységes, nem máz borítja (ez utóbbi jelentősége abban áll, hogy az esetleges csorbulásnál nem látszik a törésfelület).”

Nem csak azért tartottam fontosnak bevenni a listába, mert remek alkotás, hanem mert sokan elfeledkezünk róla, hogy egy jó szoborhoz jó talapzat is dukál, amit nem egyszer szintén nagy nevek alkottak. A Március 15-e téren álló Petőfi-szoboré például Ybl Miklós munkája, a Kossuth téri Andrássy-lovasszoboré pedig Foerk Ernőé (aki amúgy véglegesre szabta át Schulek szegedi dómhoz készült terveit).

Schuleknek sem csak ez volt az egyetlen ilyen munkája: ő tervezte a Halászbástya mellett álló Hunyadi és a már emlegetett Szent István szobor talapzatát is.

Borítóképen a Halászbástya a Mátyás-templom tornyából. Fotó: Bődey János.

Még többet olvasnál a magyar műemlékekről? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!