Bábolnay József Gyula (Dés, 1886. XI. 25. – Hollywood. 1983. V. 18.) azon magyar építészgenerációhoz tartozott, mely a Monarchia utolsó békeéveiben kezdte el karrierjét, viszont a munkássága már nem tudott kiteljesedni szülőhazájában a tragikus XX. sz-i közép-kelet-európai történelem miatt, így a tengerentúlon találta meg a számításait. Láthatta a XX. sz. nagy részét, az első világháború felesleges vérengzését és országa szétesését, de a gyors technikai fejlődést és a jómódot is. Lelkes fiatalként a félfeudális Monarchia saras útjain szekérrel utazott 1908-ban, hogy székely házakról vázlatokat készítsen, aztán rá három évtizedre már a hollywoodi domboldalon álló műteremházából aszfaltozott szerpentinen ereszkedett le személygépkocsijával reggelente a filmgyárakba.

Bábolnay ugyan a Műegyetem előtt Lechner Ödön irodájában gyakornokoskodott, de tanulmányai alatt már elszakadt tőle. Ahhoz a műegyetemi, laza kapcsolatú építészhallgató-csoporthoz tartozott, mely újabb generációként a modern, magyar, nemzeti stílust Lechner után már nem a magyar népművészetre, hanem a részben középkori eredetű paraszti építészet szerkezetiségére alapozva képzelte el.

Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Györgyi Dénes, Jánszky Béla, Mende Valér, Kozma Lajos és Tátray Lajos hallgatók által alapított „Fiatalok” csoportosulás, az angol arts and crafts, a finn nemzeti romantika hatására – Kodály és Bartók népzenei kutatásával egyidőben – erdélyi tanulmányútra ment 1905–1909 között, ahol népi épületek felvételeit készítették és a látottak alapján kiállításokat szerveztek a Műegyetemen, azok tanulságaiból pedig modern lakóházakkal indultak versenydíjas pályázatokon.

A tehetségükre hamar felfigyelt a korabeli kritika és kormányzati hátszelet is kaptak ötleteik megvalósításához. A mozgalom legismertebb alkotásai a mindenki számára ismert budapesti állatkerti pavilonok, ill. a középkori hangulatú Wekerle-telep központi tere, melyet az utókor Kós Károly térre keresztelt, emléket állítva a társaság szellemi vezetőjének.

A Fiatalok 1912-ben, pár közös munka után feloszlottak, minden tagjuk egyénileg próbált érvényesülni. Bábolnay 1910-ben befejezte tanulmányait és pénzdíjas pályázatokon vett részt, ill. a századforduló szecessziós összművészeti hagyományához hűen enteriőröket, bútorokat tervezett és Medgyaszay István irodájában gyakornokoskodott. Műegyetemi diplomáját 1913-ban vette át, és még abban az évben állami megbízást kapott a felvidéki, nemzetiségi területen lévő szakolcai elemi iskola megtervezésére. Az iskola épülete a Fiatalok elgondolását követi a magas, díszítetlen oromzattal a középkor megidézésével, leginkább barátja, Mende Valér és Györgyi Dénes korabeli munkáihoz hasonlít.

Az ígéretesen indult karriert az I. világháború törte ketté, ahol Bábolnayt az olasz és az orosz frontra vezényelték. A vesztes háború és a királyság felbomlása után, 1919-ben biztosabb jövőt ígérő, már román impérium részévé váló szülőföldjére, Kolozsvárra költözött vissza. Itt bútor- és épülettervezéssel foglalkozott (Renner bőrgyár sporttelepe, Hecht bőrgyáros villája). A több száz éves barokk Mátéffy-házat az art decót megelőlegező Wiener Werkstätte modorában építette át (1921).

Ám tehetségének a kolozsvári megbízások is kevésnek bizonyultak, a gazdaságilag pangó Csonka-Magyarországon jelentős munka nem várhatta, így 1924-ben feleségével és lányával együtt New York Citybe vándorolt ki. Itt a korszak legnagyobb színpad- és filmszínház tervező cégénél, Thomas W. Lamb irodájában helyezkedett el mint belsőépítész, ahol mind anyagilag, mind méretekben más arányok fogadták, mint amihez az óhazában hozzászokott.

Bábolnay 1930-tól önállósította magát, és megnyerte Earl Carroll musicalproducer, rendező, zeneszerző és szövegíró zenés-táncos színpad-filmszínházának belsőépítészeti megbízását. Az 1922-es New York-i Earl Carroll Theatre külső átalakítását George Keister építész tervezte, ahol az ülőhelyek száma háromszorosára növekedett, ezáltal a korszak legnagyobb filmszínháza lett és a legújabb épületgépészeti technológiákat építették be (klíma, egyedi hangrendszer és világítás, díszletemelő szerkezetek). Sajnos az interneten fellelhető képek minősége csak kevésbé tudja megmutatni Bábolnay atlanti art deco enteriőrjének luxusát, mely egyben életművének csúcsa is volt.

A showszínház befektetője, egy texasi olajbáró hiába áldozott rá 4,5 millió dollárt, a világgazdasági válság csúcsán megnyitott színház hamar fizetésképtelenné vált. A szórakozóhelynek a grafikát is megtervező Bábolnay anyagilag ellehetetlenült, ezért elhagyta New Yorkot és Chicagóba, Earl Carroll pedig Los Angelesbe ment, itt viszont már sikerre vitte musicalszínházát. A becsődölt New York-i Earl Carroll Theatret olcsón felvásárolták és átkeresztelték Casino Theatrere mely 1939-ig működött. Akkor áruházzá alakították, végül 1990-es teljesen elbontották.

Bábolnayt egy másik híres amerikai magyar, az illusztrátor Willy Pogány hívta 1932-ben Chicagóból Hollywoodba, ahol 1966-ig önálló építészként dolgozott filmgyáraknak, de mellette magánépületeket is tervezett. Ebből a korszakból található meg az interneten két filmdíszlete is, egy barokkos a Sherlock Holmes and the Spider Woman (Universal, 1943–1944), és egy „kínaias” háttér a Somewhere in the Night (20th Century Fox, 1945–1946) filmekhez. A szintén Hollywoodban letelepedett, klasszikus zenei képzettséggel sok filmzenét szerző Nyíregyházi Ervint (Budapest, 1903 – Los Angeles, 1987) is barátjai között tudhatta. Mellettük ne felejtsük el megemlíteni László Pált (Debrecen, 1900 – Los Angeles, 1993), aki 1936-tól a hollywoodi elit sztárlakberendezője volt.

Bábolnay magánépítészetéről keveset tudunk, de amit ismerünk, az is bizonyítja, hogy Los Angelesben elismert volt, mert két kaliforniai villáját is a nevével hirdették az amerikai ingatlanpiacon, 1 millió dollár körül. Az egyik, a saját, modernista hollywoodi lakóházműterme 1937-ből, mely 1,5 km-re van légvonalban, a híres “Hollywood” felirattól, továbbá egy kaliforniai völgyre néző, tág, későmodern, egyszintes könnyűszerkezetes villa (1957 körül) a Los Feliz-i dombokon, Los Angeles részeként. Ismert még munkásságában Horváth Béla festő és szobrász műtermes villája az arizonai Sedonában és egy Los Angeles-i görög katolikus templom.

Másik jelentős alkotása az 1957-es denveri Magic Mountain tematikus élménypark, mely szlogenje alapján „Hollywood érkezett Denverbe”. A vidámparki építményeket is tartalmazó, nagy területű komplexumot a Disneyland ihlette. Több hollywoodi díszlettervező csapatmunkája volt, Bábolnay a vasútállomást és a tűzoltóállomást tervezte, ami 71 évesen egyszerű rutinmunka lehetett számára. A 97 évet élt építész sosem felejtette el szülőhazáját: végrendeletében alapítványt tett a Budapesti Műszaki Egyetem építészhallgatói pályázatainak díjazására. Első sikereit ő is így szerezte fiatalkorában.

Bábolnaynak Magyarországon egyetlen épülete sem áll, az Egyesült Államokban készült főműve pedig pénzügyi okokból pusztult el. Ugyan nem lett nemzetközileg híres, ikonikus klasszikus- és későmodern amerikai építész, mint a vele majd egyidős, szintén a Monarchiában nevelkedett és erre büszke, osztrák-magyar-zsidó Neutra (Bécs, 1892 – Wuppertal, 1970). Ám az Egyesült Államokban élve stabilabb egzisztenciája és kiszámíthatóbb élete lehetett, mint fiatalkori művésztársának, a kisebbségi létet vállaló Kós Károlynak (1883–1977).

Ugyan a korszak több ideiglenesen Amerikában dolgozó magyar építészének és iparművészének  (Maróti Géza és Sajó István) munkásságát már feldolgozták, de a végleg ottmaradó Wank Lóránd és Bábolnay József teljes amerikai életműve további kutatásokat igényel. Akárcsak a magyarországi művészettörténészek által jóformán ismeretlen Kárász-nővérek, kik kelet-európai ízű illusztrációikkal és textilterveikkel jelentősen befolyásolták az amerikai art deco és modern grafikai világot.

A New York-i Earl Carroll Theatre eredeti, nagyvonalú art deco tervei Bábolnay 1983-as halálával Gerle János építész- és művészettörténészhez kerültek Budapestre, az ő hagyatéka pedig a Budapest Fővárosi Levéltárban található meg.

A cikkhez Gerle–Kovács–Makovecz: A századforduló magyar építészete és a Magyar életrajzi lexikon adatait használtuk fel. Szerzőnk grafikus, a Magyar art deco építészet című könyv szerzője.

Érdekelnek a magyar építészek történetei? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!