Index Vakbarát Hírportál

A pénzes nyugalom szigete volt: a józsefvárosi Tisztviselőtelep

fortepan 24135
2018.08.10. 00:20
6 hozzászólás

Ami az arisztokráciának és a nagypolgárságnak a Városligeti fasor elegáns villanegyede, az volt a középosztálynak a József főherceg telep Rákosszentmihályon, a mátyásföldi telep vagy a bírák és ügyészek telepe a Svábhegyen. Mind közül az egyik első, az 1880-as évek elején a Házépítő Tisztviselők Egyesülete által indított kezdeményezés – ahogy ma ismerjük: a józsefvárosi Tisztviselőtelep.

Az 1880-as években keletkező telepről a tízes évekre kiszorultak a tisztviselők, Babits tanárként már „úri elvonult családok és pénzes nyugalom között tanyázott és írta verseit pár évig. Bár a Tisztviselőtelep magán viseli a második világháború után a kitelepítés és a régi lakások kényszerátalakításainak nyomait, az itt élő sokgenerációs telepi családok ma is őrzik az elmúlt idők emlékét.

Az Elnök utca elnevezéséről múltkor írtunk, most jöjjön a keletkezéstörténet.

Új városrész a kültelken

A lakásviszonyok javítására létrehozott civil önszerveződés, a Házépítő Tisztviselők Egyesülete hosszas keresgélés után az Orcy-kert mögött, az akkor még Kőbányához tartozó, külteleknek számító részen talált alkalmas telket.

A fekvése igen magas, szabad légjárat szeli át, közel van a fővároshoz, száraz egészséges homoktalaja és jó kútvize van”

– sorakoztak az érvek az 1887-es Épitő Iparban.

Az 1882-es térképen már ki van jelölve a Házépítő Tisztviselők Telepének utcaszerkezete, és megvannak a nevek is. Határa az Orczy-kert, a későbbi Simor (ma Vajda Péter) utca, a vámvonal (túloldalán a városi faiskolával, ma Népliget) és az Üllői úttal.

Bár a főváros a telkeket töredékárért bocsátotta rendelkezésre, az építkezés kezdetére így is éveket kellett várni, amíg az egyesület megszerezte a kezdőtőkét. 1887-ben nyolcvan ház állt már a telepen, és ugyan tulajdonosaik többségben valóban tisztviselő volt, de voltak köztük írók, bírák, lapszerkesztők, tanárok is. Modern élet folyt a város peremén, kezdettől volt vízvezeték, csatornahálózat, először légszesszel világítottak, az utakat burkolták és fákat ültettek. Az 1890-es években saját postahivatalt és távíróállomást, később lóvasutat is kapott a telep.

Andrássy úti paloták, a Trefort és a Barcsay utcai gimnáziumok tervezésében is résztvevő Bobula János építész négyféle típustervet készített a telep házaihoz.

A szaklapban hozzáfűzött leírás szerint az „egyszerű háromszobás kis lakáshoz” külső closet és veranda tartozott. A második terv három utcai és egy udvari szobából állt, volt még benne előszoba, fürdő, konyha, kamara és closet. A harmadik magas földszintes ház terve: ebben a magas pince egyik része boltnak, a másik része házmesteri lakásnak készült.

A nyolcvanas évek végéig felépült nyolcvan házból csupán négy volt emeletes, ezek szintén Bobula tervei szerint készületek.

Az egész épület alatt húzódó magas pincében házmesteri lakás és mosókonyha kapott helyet, a magas földszint, valamint az első emelet két család igényeinek felelt meg.

De Bobulán kívül mások is terveztek, de a stílus, amelyet a korabeli szaklap „könnyű olasz renaissance”-nak titulált, egységes maradt. A téglát a régi Luczenbacher cég szállította, az asztalos munkákat Thék Endre, a lakatosmunkákat Jungfer Gyula végezte.

A telkek nagysága 650-1440 négyzetméter között váltakozott, a nagy kertek miatt igazi kisvárosi hangulatot teremtettek.

A telkek hátulsó részei összeérvén, fákkal beültetve nagy kerteket képeznek, melyeket csak kerítések választanak el egymástól, s így az egész telep egy nagy park jellegét viselendi, melyben közbe-közbe a kis családi házak állanak”

– írta az Épitő Ipar.

Babits hazajárt

A Szabóky (ma Bíró Lajos) utca 54-ben bérelt két szobát 1912 és 1916 között Babits Mihály, a telepi gimnázium tanára. A kertről és a lakásról a művészettörténész Hoffmann Edith  írt az 1941-es Babits Emlékkönyvben.

Babits akkor a Tisztviselőtelepen lakott, gyönyörű kertben. [...] Egy nagy verandán fogadott minket. Beléptünk a szobába, rögtön a képeket kerestem. Én ugyan még csak kis gyakornok voltam s nem valami nagy tudós, de azt első pillantásra láttam, hogy ezek a képek egy kedves, vidéki piktor munkái. [...] Sok perzsa szőnyege volt és egy perzsaszőnyeggel leborított alacsony kereveten gyönyörű illusztrált könyveket rakosgatott ki."

Szerencsére a kiállhatatlan Szabó Dezső is megfordult itt. Nélküle ki tudná, hogy Babits igazi barista volt?

Egy délután hazavitt tisztviselőtelepi lakására, és ott könyvtárában és a szerinte való dolgok közt minden alapfolyamatában megláthattam ezt a megbúvó lelket. Nagyon kedves és mulatságos volt látogatásom Babitsnál. Először is gépkávét főzött, ami tényleg kitűnő volt, s elég kaján voltam ahhoz, hogy egyik legsikerültebb alkotásának tartsam.”

Babits a nagykörúti kávéházakból rosszhírű józsefvárosi utcákon járt haza a telepre. Budapest „rideg háta mögé” akkoriban a Baross utcán, majd az Örömvölgy (ma Diószeghy Sámuel) utcán át ment a tizenhatos villamos.

Örömvölgy-utca, örömtelen:

szeszgyár, kis korcsma, köz-szerelem.

Kültelki házak udvarai,
hol nappal a korcs kintorna rí…”

Babits leendő felesége ablaka alatt villamosozgatott egyébként: akkoriban már a Kálvária téren lakott Tanner Ilonka, későbbi irodistalány, Nyugat-rajongó, Török Sophie néven írogató nő. De közös életük nem a Tisztviselőtelepen indult, hanem a Reviczky utcai lakásban, ahol 1931-ig éltek a keresztény mágnásnegyed közepén.

A botrányos telepregény

A Tisztviselőtelep alapítását megörökítő Új föld, új szerencse című botrányregény 1890-ben folytatásokban jelent meg a Pesti Napló tárcarovatában. Írója, a botrányos életű, egy időben revolverrel közlekedő Tolnai Lajos maga is a telep lakója volt.

Korrupció, uzsora, nyerészkedés, oligarchia jellemzi a regénybeli Porvár gründolását, és a minden szálat kézben tartó Hauser bácsiban minden józsefvárosi kortárs felismerte az egykori távirdatiszt Kaiser Nándort. Ő volt az első felépült ház tulajdonosa, ő szerezte a bort, adta a fát, rendelte a kerti veteményt, gondoskodott kenyérről, mészárszéket nyitott és pénzt kölcsönzött. A  „telep angyala” a nosztalgikus visszaemlékezésekben, a karjaival mindent körülfonó polip Tolnai vitriolos írásaiban. Az Orczy út 32. alsó szintje ma is őrzi Hauser-Kaiser házát.

A könyv a maga korában nem jelenhetett meg, a születése után 128 évvel később, idén adták csak ki. A Hosszúlépés ennek tematikájára indított sétát a Tisztviselőtelep bemutatására Borítókép: A Könyves Kálmán körút 40., Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteménye és Tisztviselőtelepi Gimnázium. Fotó: Somlai Tibor / Fortepan.

  Érdekel Budapest története? Kövesd az Urbanistát Facebookon, Twitteren, vagy újabban akár Instagramon is.

Rovatok