Épp ma van 150 éve, hogy egy pesti rabbi fiaként megszületett a századforduló egyik legjelentősebb magyar építésze: Komor Marcell. Életpályája az építészettörténet egész hosszú szakaszát öleli fel. Még Czigler Győző, majd a budavári Palotát és a Kúria épületét tervező Hauszmann Alajostól tanulta a mesterséget, de hamar Lechner Ödön keze alá került, így már ő is részt vehetett az Iparművészeti Múzeum tervezésében. Lechnert követve nem sokára a magyaros szecesszió egyik legnagyobb mesterévé nőtte ki magát. Később az amerikai art decó, sőt az egészen puritán modern is megjelent építészetében. Szamos magyar nagyváros (Marosvásárhely vagy épp Nagyvárad) köszönheti neki ikonikus épületét, de Szabadkának szinte az egész arculatát meghatározta.

Vagyis meghatározták, hiszen ahogy az akkoriban szokás volt, ő is állandó társsal dolgozott. A Komor Marcell - Jakab Dezső páros neve alighanem minden szecessziót kedvelő ember fülének ismerősen cseng. Szabadkán ma is úgy hívják a teret, ahol fő művük áll, hogy Jakab-Komor tér (Trg Jakaba i Komora).

Később saját fia, János lett a társa (ennek az apáról fiúra szálló építészmesterségnek is szép hagyománya van nálunk), és vele dolgozott egészen élete végéig. 1944. november 12-én épp a saját maga tervezte budai házába igyekezett haza, mikor a nyílt utcán elfogták a nyilasok, majd a 76 éves építészt gyalog hajtották egészen Sopronkereszttúrig, ahol végeztek vele.

A különös ikervillájánál (melyet természetesen a másik felében lakó Jakab Dezsővel közösen tervezett) tartott tegnap megemlékezést a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Építészeti Múzeum, itt pedig néhány általa tervezett épülettel szeretnék rá emlékezni. A listában szereplő valamennyi épületet Jakab Dezsővel közösen tervezték.

Zsinagóga, Szabadka, 1902.

Az építészpáros első jelentős, egyben életművük legkiemelkedőbb alkotása. Európa második legnagyobb zsinagógája (a Dohány utcai után), az üvegei Róth Miksa műhelyében készültek. Persze nem a mérete miatt szerepel mondjuk A 111 év, 111 híres ház című könyvben is. Egészen egyedi például, hogy nem csak a 19. századi zsinagógáknál megszokott keleti vonásokkal dolgoztak a tervezők, hanem a magyar népművészet formakincsével is. A nemzetközi mércével mérve is jelentős műemléket a közelmúltban már a pusztulás fenyegette, de szerencsére sikerült összefogni a megmentésére. Szerb és uniós források mellett Magyarország is jelentős összeggel szállt be a rekonstrukcióba. A megújult épületet idén tavasszal adták át.

Közigazgatási Palota, Marosvásárhely, 1907.

Egy valamire való városháza még a századfordulón is csak toronnyal volt elképzelhető, nincs ez másképp Marosvásárhelyen sem. A szecessziós épület annyira meghökkentő volt a maga idejében, hogy sokáig csak Cifra Palotaként emlegették. A színes ablakok itt is Róth Miksa munkái, de a történelmi személyeket ábrázoló üvegek sajnos nem maradhattak a helyükön Erdély elcsatolása után (pedig igazi kiegyezéses volt a személyek választása: Ferenc József simán megfért Kossuthtal). A hosszú lappangás után előkerült és restaurált üvegek legjobb tudomásom szerint jelenleg a szomszédos Kultúrpalotában vannak kiállítva (lásd alább).

Fekete Sas palota, Nagyvárad, 1908.

Nagyvárad egyik legismertebb épülete, mely mai szemmel nézve is korszerű komplexum. Eredetileg is irodák és lakások, alul pedig kávéház és üzletek voltak benne, mindez egy gyönyörű, fedett passzázs köré szervezve (akárcsak a Párisi udvarnál), nyakon öntve egy nagy adag szecesszióval.

Városháza, Szabadka, 1910.

Az alkotópáros egyik legaprólékosabban kidolgozott, lenyűgöző mézeskalácspalotája a szabadkai városháza. Amolyan összefoglaló műve ez a lechneri magyaros, meg úgy általában a cicomás szecessziónak, mely akkorra már nem volt a csúcsán, de (az egyik) méltó megkoronázása ez a stílusnak. Természetesen jókora tornya van ennek is: 76 méterével uralkodik a város felett, mint az a borítóképen látszik a cikk elején. A zsinagóga és a városháza mellett több épületet is jegyez Komor és Jakab a városban, de a hatásuk közvetve is jelentős: alighanem nekik is köszönhető, hogy a szecesszió az uralkodó stílussá vált a településen. 

Népopera, (ma: Erkel Színház), Budapest, 1911.

Elátkozott ház ez, amelyen több remek építész is dolgozott még a második világháború, sőt az ezredforduló után is, de valahogy soha nem lett az igazi. Máig elég suta. Viszont elég jelentős budapesti ház, gondoltam nem mehetünk el szó nélkül mellette. Történetéről a remek operablogon, a Carusón olvashattok, ahol a szerző magát Komort idézi, aki Jakab mellett ezúttal a megrendelő rokonával, Márkus Gézával dolgozott együtt:

Papíron szépen megoldottuk e grandiózus problémát: elgondoltuk, hogy milyen lesz. A megvalósítás elé már anyagi akadályok tornyosultak, és a sok szép gondolat papíroson maradt.

Lemaradt pár kupola, torony, fríz és végül a funkciónak sem felelt meg teljes mértékben az elkészült épület. Az ötvenes években aztán gyakorlatilag a felismerhetetlenségig átalakították.  Viszont azóta is működik. Sőt, amíg újra meg nem nyit az Andrássy úti palota, addig tulajdonképpen ez az Operaház.

Palace-szálló, Budapest, 1911.

Legtöbb itt bemutatott épületükhöz hasonlóan ez is eredeti funkciójában működik, ma is szálloda van benne, a Novotel lánchoz tartozik. Igazi nagyvárosi ház a Rákóczi úton, a lechneri hagyomány vegyítve Erdély népi építészetével. Emlékszem, hogy rácsodálkoztam, mikor építészetre nyiladozó szemmel először néztem fel rá a 7-es megállójából a Blahán, és a tetejéről a Kós Károly motívumai köszöntek vissza. Gyönyörű kerámiadíszeivel és faelemeivel egyedülálló épület - nem csak Pesten.

Kultúrpalota, Marosvásárhely, 1913.

Bár belül itt is burjánzik a szecesszió, kívülről már jóval nyugodtabb, letisztultabb épület ez, mint akár csak a szomszédos városháza. Nevéhez méltón valóban kultúrpalota, saját díszítései mellett jelentős kiállítási anyag látható benne, a könyvtára egymillió kötetet számlál, színpadán pedig fellépett egykor Bartók és Cassals is.

OTI Székház, Budapest, 1913 (1931).

Az első pesti toronyház, melynek tornyát ma már hiába is keresnénk a Fiumei úton, a temetővel szemben. Az eredetileg 1913-ban elkészült Budapest Kerületi Munkásbiztosító Székházat másfél évtizeddel később bővítette az építészpáros, Jakab Dezső sógorával, Soós Aladárral kiegészülve. A két épületrészt természetesen most is toronnyal kötötték össze, ami összesen 18 szintes lett. Nem csak emiatt volt persze menő az 1930-ban átadott komplexum, hanem például a vasbeton gerendázatú, "üvegbeton" födém miatt is, ahonnan az előcsarnok fényt kapott. Sajnos a kísérletező kedvnek ára volt: a felhasznált bauxitbeton nem bizonyult tartós építőanyagnak, így az amerikai felhőkarcolók stílusát idéző tornyot, a szobrokkal együtt lebontották 1969-ben. Ma is csonka az épület.

A borítóképen a szabadkai városháza látható Sima Dimitric (flickr.com/simajr) felvételén. Ha érdekel a szecesszió kövess Facebookon, Twitteren, vagy akár Instagramon is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

A kedvenc szecessziós villám Pesten. . Tudom, hogy vannak ízlésesebb és szellemesebb darabok, mint a Dozziék mátyásföldi habostortája, de ezt gyerekkorom óta lestem, ahogy omladozik a sűrű bozót közepén. Aztán egyszer csak felújították, és miután pár éve megírtam az Urbanistán, hogy 700 millióért árulják, a mi utcánkban is megjelentek a fényképezőgépes turisták. . Az uccsó képet az erkélyemről csináltam, pusztán dicsekvésből. Nektek is van kedvenc szecessziós villátok Pesten? Na és úgy általában valahol? . #hungary #budapest #mátyásföld #villa #secession #artnouveau #jugendstil #window #architecture #archdaily #architectureporn #archizectures #oldbuilding #garden #modernismo #modernisme #artnouveauarchitecture #design #jewelery #realestate #tower #peacock #páva #ablak #urbanistablog

Zubreczki Dávid / Urbanista (@zubreczkidavid) által megosztott bejegyzés, Júl 4., 2018, időpont: 12:19 (PDT időzóna szerint)