Szeretném az elején leszögezni: nem értek különösebben a tudományhoz, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen hülye lennék. Nem vagyok ugyan sem kutató, sem felfedező, de azért ezt-azt már én is fedeztem fel az életem során.

Nem dicsekvésképpen említem, de ott van például a köldökszösz, aminek természetes képződéséről szerintem kevesen végeztek olyan kiterjedt kutatást, mint én, mégsem állítanám azt, hogy nálam van a bölcsek köve. Ha valaki egy nap azzal keresne fel, hogy meg tudja cáfolni azt a tételem, miszerint a férfiak köldökében a nap végére akkor is összegyűlik X mennyiségű szösz, ha nem is volt aznap rajtuk textilruha, nem hajtanám el, nem nevetném ki az illetőt, hanem leülnék vele, és nyitott fülekkel hallgatnám az egyébként megcáfolhatatlannak hitt elméletemmel kapcsolatos kételyeit. Alázat lenne bennem, nem holmi nagyképű gőg. Hátha igaza van, hátha én tévedtem, hátha sutba kell dobnom addigi kutatásaim eredményeit, bármennyire is fájdalmas ez. 

Talán ezért is bánt olyannyira, hogy ez az alázat és szerénység az értelmiség egy jelentős részéről már nem mondható el. Az axiómákból, értelmetlenül merev doktrínákból és tanokból maguk köré falat építő tudós társadalom mára eljutott oda, hogy kinevet mindenkit, aki máshogy látja a dolgokat, mint ők. Mintha a dolgoknak nem lenne ezer és ezer oldala, ugyebár. 

Einstein óta tudjuk, milyen csodálatos felfedezések születhetnek akkor, ha egyszerűen csak nem veszünk figyelembe axiómákat. A számokból és a tényekből összetákolt, erősnek hitt barikádon nem jut át az innovatív gondolat. Például az, amit Széles Gábor mondott a minap egy interjúban, idézem:

Beszéljünk például a gravitációról. Matematikailag leírjuk, de a fizikai modell nincs meg. Azt sem értjük, hogy a Földre érkező idegen lények hogyan kapcsolják ki. A magánvéleményem egyébként az, hogy kikapcsolható a gravitáció.

Lehet ugyan azzal gúnyolódni, amivel az egyik ismerősöm viccelődött a Facebookon, hogy az Ikarus meg a Videoton nincs meg, nem a gravitáció fizikai modellje, de ez csak ócska figyelemelterelés arról, amit Széles Gábor mondani akart. A nagyvállalkozó arról beszélt, hogy a gravitáció kikapcsolható. A kérdés tehát az: ez az állítás igaz-e?

Megdöbbentő, de Széles Gábor igazat mondott. De ahhoz, hogy ezt felismerjük, el kell emelkednünk a bonyolult elméletektől, a matematika- és fizikakönyvekben látható mittudoménmilyen krikszkrakszoktól és egyenletektől, és a józan eszünkre kell csak hallgatni. A tudomány egyik rákfenéje, hogy túl bonyolult (ezért sem lettem tudós), úgyhogy megpróbálom röviden, de érthetően, lépésről lépésre leírni, hogyan kapcsolható ki a gravitáció. 

1. Kell szerezni egy jó nagy mágnest! Nem akkora mágnest, amit a suliban mutogatott a fizikatanár, hanem annál is nagyobbat. Egy hatalmas, óriási mágnest, lehetőleg akkorát, mint egy tornaterem. Ha nincs ekkora mágnes, akkor gyűjtést kell szervezni, hogy az iskolák szolgáltassák be a jó sok kis mágnesüket. A jó sok kis mágnes már olyan, mint egy nagy hatalmas mágnes. A lényeg, hogy jól összeérjenek. 

2. Csinálni kell egy olyan speciális ruhát, ami szintén mágnesekből készülne, de olyan mágnessel, ami taszítja azokat a mágneseket, amivel a tornatermet megtöltöttük. Most már egy csomó olyan jó divattervező van, aki mindenféle szarból tud kreálni ruhakölteményeknek nevezett valamiket, úgyhogy egy ilyen mágnesruha elkészítése nem lehet nagy kunszt. Lakatos Márkból például simán kinézem, hogy remek mágnesruhát tudna készíteni.

3. Fel kellene venni ezt a mágnesruhát, és fejest kellene ugrani a mágnesekkel megrakott tornaterembe. A fizika ALAPTÖRVÉNYE szerint ebben a mágnesruhában nem hatna a gravitáció, feltéve, ha nagyon-nagyon sok mágnest raktunk le a padlóra. Életerős, nagydarab mágneseket. (A hangsúly a mágneseken és a SOK-on van!!!)

Meg lehet nézni azt a palit, aki így fejest ugrik, tuti nem fejeli le a padlót, hanem a levegőben marad. Egészen addig, amíg a mágnes mondjuk el nem romlik. (Akkor hívni kell egy mágnesszerelőt, és kész.) 

Ennyike. 

Nem tudom, hogy Széles Gábor erre gondolt-e, amikor azt állította, hogy a gravitáció kikapcsolható, de minden bizonnyal valami hasonló járhatott a fejében. Ahelyett azonban, hogy a sajtó és a fotelből okoskodó mémgyárosok egyből nekiesnének, érdemes lenne higgadtan átgondolni ezt az egész gravitációsdit. Nem, nem azt állítom, hogy a SOKMÁGNES-elmélet (így neveztem el, mert a hangsúly a mágneseken és a SOK-on van, ahogy már írtam) bizonyíték arra, amit Széles állított, de legalább valami, amiből kiindulhat egy VALÓDI PÁRBESZÉD.

Tanuljunk a tudománytörténelem hibájából, ne engedjük, hogy Széles Gábor legyen a XXI. század magyar Galileije. Akit csak azért átkoznak ki az okoskodók, mert nincs döntő bizonyítéka arra, amit állít. Galileinek sem voltak döntő bizonyítékai arra, hogy nem a Föld van a világegyetem középpontjában, ami miatt jól ki is nevették. És ha még el is avultak az elméletei azóta, azért a zsenialitását kár lenne megkérdőjelezni. Úgyhogy el a kezekkel Széles Gábortól!