Az egész világ elkerekedett szemmel figyelte a katalán elnök függetlenségi beszédét, amelyben jó fél órán át sorolta a függetlenség melletti érveket, a népszavazás eredményét, Katalónia történelmi küzdelmét, hogy a végén kijelentse...

Ahogy a nagy nemzetközi híroldalak szerkesztői sem, következtethetően abból, hogy a beszéd után a legkülönbözőbb címek váltakoztak a tudósításaik elején. A CNN-en például egy pillanatra megjelent a „kikiáltja a függetlenséget" felirat is, amely hirtelen váltott arra, hogy a katalánok tárgyalásokba kezdenek a függetlenségért.

Az eseményeket négy csatornán követő újságíróink zavarát növelte, hogy Barcelonában tartózkodó tudósítónk szerint a parlamentnél összegyűlt tömegben az emberek eleinte éljenezték a függetlenséget.

Mármint azt, amelynek a népszavazási eredményeit az elnök éppen felfüggesztette? *

Bizonytalanságunk akkora volt, hogy megosztjuk olvasóinkkal logikai levezetésünket: A függetlenség egy igen-nem választás. A függetlenség bejelentése azt jelenti, hogy az elnök egy magaslatról kiabálja:

Függetlenek vagyunk!

Vagy ha kevésbé pátoszos, de realistább, akkor kijelenti: „Egy bizonyos dátumtól függetlenek vagyunk". A brexit eredményének kihirdetése után David Cameron például egyértelműen leszögezte, hogy kilépnek az EU-ból.

Puigdemont kedd este viszont lényegében annyit ígért, hogy felfüggesztik a parlamentjük döntését, amely szerint a népszavazás eredményének ismeretében 48 órán belül ki kell kiáltaniuk a függetlenségüket. És majd elkezdenek tárgyalni a spanyol kormánnyal, hogy hogyan tovább.

Lebegtették, hogy függetlenek lesznek, és erről majd tárgyalnak a spanyol kormánnyal, de Barcelona eddig sem mondott mást.

Mindez persze nem jelenti, hogy Katalónia nem keményít be a jövőben, de az biztos: október 10-én Katalónia nem lett független. Az elnöki beszéd pedig inkább a kérdés ügyes (vagy kevésbé ügyes) elkenése volt.

A cikk a katalán elnök beszéde után fél órával készült.