Mindenki, aki volt már kisgyerekes szülő, kisgyerek nagytesója vagy képes önkritikusan visszaemlékezni saját kisgyerekkorára, tudja, milyen a hisztis gyerek.

vegyék meg neki ezt, vagyis inkább azt, de lehetőleg mindkettőt, és egyébként meg a legjobb mégis az lenne, hogy próbáljanak kedvesek lenni vele, és akkor majd ő nemet mond nekik; lásd még Petri György: Horatiusnak rossz napja van.

Hát most a Brit Kisgyereknek rossz napja van. Ez a rossz nap két és fél éve, a 2016. júniusi brexit-népszavazás óta tart. Azóta az van, hogy a Brit Kisgyerek

• ki akar lépni az unióból,
• de erről előbb nem tud megállapodni,
• amikor mégis meg tud, akkor utána úgy dönt, hogy a megállapodást mégsem tartja be,
• miután ezt eldöntötte, két héttel később újra eldönti, hogy nem akar aszerint kilépni,
• de azt se akarja, hogy megállapodás nélkül lépjen ki,
• de azt se akarja, hogy elhalasszák a kilépését,
• hanem most éppen azt akarja, hogy legyen új megállapodás, de adjuramistenrögtönazonnal.

Értik. Nem akarok suliba menni, mert nagyon fáj a fejem, meg a torkom is, köhöm, köhöm, hát halljátok, anya?! De nem, nem veszem be a gyógyszert, ti nem tudjátok, mi a bajom, nem vagytok orvosok. És nem, ne hívjátok fel a dokinénit, telefonon úgyse tudja megnézni a torkomat. És nem, nem is fogtok elvinni a dokinénihez, nem, ti ne mondjátok meg nekem, hogy én hová menjek, az a doki amúgy is egy boszorkány, csak lenyomja azt a borzasztó spatulát a torkomon, hogy szálka áll a nyelvembe, és szurit ad, a fenekembe, amikor a torkom fáj!

Kicsim, Theresa, drága Brit Kisgyerek, ezt most már jó lenne abbahagyni, mert nagyon kihúzod.