A közvélekedés fő irányától talán eltérően nemhogy idegenkedem, de kifejezetten kívánatosnak tartom, hogy a polgárok széles rétegeit érintő sportfejlesztési kérdésekben – stadionépítések, társasági adón keresztül sporttámogatások stb. – nyílt közéleti és politikai vita folyjék az érintettek, az érdekcsoportok, a politikai szereplők között. Különösen igaz ez a megasporteseményekre, mint például a 2023. évi budapesti atlétikai világbajnokság megrendezésére. Így helyesnek és bölcs dolognak tartom, hogy 2019-ben a főváros, a ferencvárosi önkormányzat és a kormány képviselői tárgyalóasztalhoz ültek, és kompromisszumokat kötve megerősítették azokat az engedélyeket, jóváhagyásokat és garanciákat, amelyek alapján a Nemzetközi és a Magyar Atlétikai Szövetség korábban aláírhatta a világbajnokság megrendezésére vonatkozó szerződést, megállapodásokat.
Azt is megértem, bár mint sportszerető és alapvetően normakövető polgár már kevésbé vagyok lelkes, hogy a megkötött megállapodásokat közvetlen pártpolitikai okok, tehát a sportesemény lényegétől távol eső célok érdekében újratárgyalni, a gondosan megválasztott propagandakifejezéssel „megvétózni” akarja az egyik politikai szereplő. 2022-ben parlamenti választások lesznek Magyarországon, és a kampány részeként tekintek arra, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció fővárosi frakciója múlt szerdán javaslatot nyújtott be, hogy Budapest álljon el az atlétikai világbajnokság megrendezésétől, amit Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere múlt csütörtökön hivatalos Facebook-oldalán már saját álláspontjaként fejtett ki. Mivel Karácsony szerint a kormány a Fudan-törvénnyel megszegte a fővárossal kötött megállapodást, „ezért azt javaslom a Fővárosi Közgyűlésnek, hogy vonjuk vissza az atlétikai vb megrendezéséhez szükséges támogatást. Ha nincs Diákváros, nem lesz atlétikai vb sem”.
Gyurcsányt és Karácsonyt okos, felkészült embereknek tartom, a mostani javaslatuk alapján pedig örömmel látom, hogy egyben humorral teli, jó kedélyű emberek. Mert azt gondolom, csak viccelnek.
Ha létezne atlétikai világbajnokság rendezési standard, akkor nagy valószínűséggel a 2017. évi londoni paraatléta-bajnokság és IAAF-világbajnokság lenne az. Az esemény hatásvizsgálatával megbízott jó nevű tanácsadó cégek által készített jelentés szerint
a világbajnokság 10 napja alatt 705.000 jegyet értékesítettek a szervezők, amiről 3485 médium adott hírt.
A rendezvény közvetlen gazdasági hatásait (nézők, sportolók és kíséretük, a média és egyéb résztvevők, valamint a szervezők költéseit számolva) 79 millió fontra, mintegy 32 milliárd forintra becsülték. A kiszolgálási lánc közvetett többletkeresletéből (közvetett hatások), illetve a gazdasági szereplők ebből adódó többletjövedelmének költéseiből (tovagyűrűző hatások) származó hatásokat hozzáadva
a teljes gazdasági hatást 109–160 millió font, 44,5–65 milliárd forint közé tették a szakértők.
Anglia Londonon kívüli része további 45–66 millió font hatást regisztrált. A 2824 televíziós társaság összesen 6526 órást műsorát – ennek 71 százaléka volt élő – összesen 940 millióan követték. A Nielsen Sports globális ipari szabványa alapján számolt London város szponzorációs értéke (QI Media Value, amely figyelembe veszi a megjelenés minőségét és súlyát, a közönség méretét és az ezer főre vetített költségeket) 140 millió fontra, 57 milliárd forintra volt becsült.
Az eseményen részt vevők körében végzett kérdőíves megkérdezés alapján (n = 450) a válaszadók 81 százaléka úgy vélte, hogy a vb turisztikai és üzleti célpontként megerősítette London imázsát, 91 százaléka egyetértett azzal, hogy növekvő valószínűséggel ajánlják Londont turisztikai célpontnak, 69 százalékában erősödött az elhatározás, hogy két éven belül visszatérjen a városba. Más felmérés alapján a válaszadók elsöprő többsége vélekedett úgy, hogy az esemény Londont pozitív, vibráló városként mutatta be, büszkeséggel töltötte el, hogy London bonyolította le az eseményt, és azt gondolta, hogy a szervezés pozitív hatással volt a londoni közösségekre.
Egy szakértő ismerősöm arra figyelmeztet, bánjuk óvatosan ezekkel a becslésekkel, amelyek a megrendelők elvárása alapján akár felülértékeltek is lehetnek – de hát ez minden olyan adatra igaz lehet, aminek előállítása pénzbe kerül. Az értékek akár felülbecsültek, akár nem, azért az látszik, hogy egy jól előkészített, közösségileg támogatott, „normál” körülmények között megrendezett atlétikai világbajnokság több tízmilliárd forintos pozitív gazdasági hatást fejt ki főleg Budapesten, de szerte az országban is. A vb-vel kapcsolatos előnyös hatások a stadionépítéssel egy időben tulajdonképpen már meg is jelentek, mivel a nem budapesti lakhelyű építők szükségszerűen költik keresetük, bevételük egy részét a városban.
Az előbb említett számok a gazdasági hatásokra, nem pedig az esemény általános megtérülésére, költség-haszon elemzésére vonatkoznak. Ez azért érvényes megközelítés, mert Budapestnek, kis túlzással, semmibe sem kerül a rendezvény. A központi költségvetés vásárolta meg a helyszínül szolgáló telkeket, illetve az azt birtokló céget, a kormányzat állja a stadionépítés és a járulékos beruházások költségeit és a 2019-es politikai alkuk költségét, ami szintén sok tízmilliárddal növeli a teljes kifizetéseket.
Éppen ezért a főváros viszonylatában azok a felvetések, hogy mibe kerül a vb, nem relevánsak; egy racionális világban a budapesti politikusok csak köszönik szépen, hogy városukban egy újabb elhanyagolt ipartelep újul meg egy barnamezős beruházással,
az ott található gyártelepek és ipari létesítmények felszámolásával nő a környezeti minőség. Az adófizető polgárok viszonylatában persze már nagyon is lényeges kérdés (lenne) a közpénzek megtérülése, de
a Gyurcsány–Karácsony-javaslat kifejezetten a Fővárosi Önkormányzat atlétikai világbajnoksághoz adott hozzájárulását kívánja visszavonni, nem általában a beruházást támadja.
Nem is teheti. Hiszen a „Stop Stadion” jelszóval is kampányoló főpolgármester-jelölt hivatalba lépve megkötötte a maga kompromisszumát, amelyben a megasporteseményhez adott hozzájárulással értelemszerűen az atlétikai stadion megépítésére is áldását adta. Cserébe több tízmilliárd forint állami többletköltést rögzített – „természetesen” szintén az adófizetők terhét növelve (Egészséges Budapest Program, Déli Városkapu Fejlesztési Program kiegészítő beruházások, fejlesztések, elhanyagolt barnamezős területek revitalizációja, Ferencváros önkormányzatának fejlesztési igényei megvalósítása stb.). Karácsony augusztus 27-i Facebook-bejegyzése, miszerint „a Fővárosi Közgyűlés olyan létesítményhez adta hozzájárulását, amely 9 napig alkalmas a vb-re, és legalább 90 évig szolgálja a budapestiek tömegsportját, pihenését”, ügyes szófacsarás, ugyanis az 1090/2019. (XI. 27.) Főv. Kgy. h. azt rögzíti, hogy a Ferencvárosi Szabadidős és Sportpark „részeként épüljön meg a világbajnokság megrendezésére is alkalmas atlétikai központ”. Tehát LEGYEN egy atlétikai stadion, és EMELETT valósuljon meg „a lakossági tömegsportigények kielégítésére is alkalmas és kulturális események befogadására is képes, hosszú távon fenntartható, a zöld szempontokat maximálisan érvényesítő rekreációs célú közpark (Ferencvárosi Szabadidős és Sportpark)”. És szintén nem értelmezhető most a Momentum csodafegyvere, a „Népszavazást az olimpiai pályázatról!” sem. Már nincs pályázat. Megkötött szerződések vannak, a végrehajtás folyik.
A Gyurcsány–Karácsony-javaslat alapján most már az a kérdés: dobjuk-e ki az egész atlétikai világbajnokságot, és legyen-e semmi?
Ma sem tudom jobban – esetleg hosszabban, de azt minek? – megfogalmazni, mint 2019 novemberében tettem a Magyar Narancsban írt cikkemben: a világbajnokság közvetlen bevételei a jellemzően budapesti székhelyű gazdasági szereplőkhöz áramlanak, akik a fővárosnak fizetnek helyi adót – de ha nem, akkor sem jellemző, hogy a vidéki kistelepüléseknek. Az eseménnyel kapcsolatos majd minden turisztikai gazdasági hatás Budapestet érinti: a szállás, a parkolás, a tömeg- és magánközlekedés, a vendéglátás díjai mind Budapestet gazdagítják. Nemkülönben az imázsépítés hozadéka (már ha tényleg létezik): nem magyar atlétikai vébé lesz ez, hanem IAAF Atlétikai Világbajnokság, Budapest. A többletfogyasztáshoz kapcsolódó termékek előállításából, például a több vendég által elfogyasztott több rósejbni megsütéséhez szükséges krumpli megtermeléséből, azaz a közvetett hatásokból már a fővárosnál szélesebb körben is részesednek az érintettek.
Ha nem lenne világbajnokság, jelentős többletbevételektől esnének el a budapesti bérkocsisok, kocsmárosok és markotányosok, fogadósok, sárkányfűárusok, dévaj mulattatók és mutatványosok, a muzsikusok is és a festők is, továbbá a kőfaragók és a balett-táncosok. Szóval
közvetlenül-közvetve majd mindenki veszítene, aki hozzáadott értéket teremt Budapesten.
Ennél többet talán csak az a vidéki Magyarország, azok a fővároson kívül élő emberek, akik bár nem az ő falujukat ékesíti majd, és igen keveset fogják amúgy használni, de adójukból részben ők is finanszírozzák az atlétikai stadion, a 100 hektár minőségi zöldfelület és a Ferencvárosi Szabadidős és Sportpark megépítését. Tegyük hozzá, ha lesz világbajnokság, és a vidékiek legalább azt látni akarják, mire is ment el a pénzük, akkor még többet fizethetnek Budapestnek: tömegközlekedést és parkolást, vendéglátást és szórakozást.
Mivel a miniszterelnök urat is jó humorú embernek ismerem, úgy gondolom, mindenképpen lesz atlétikai stadion. Közleményük tanúsága szerint a vicces szervezők is töretlenül szerveznek, így ha a Gyurcsány–Karácsony-javaslat mégis sikerrel jár, akkor ad absurdum 2023. augusztus 19-én az új atlétikai stadionban felgyúlnak a fények, felröppennek a tűzijáték röppentyűi, és bár a létesítményben világbajnoki versenyző egy sem lesz, de a kulturális eseményekkel párhuzamosan megkezdődik a zöld szempontokat is maximálisan érvényesítő, 400 méteres, lakossági tömegsportigények kielégítése. Na, akkor az egész ország süllyed el szégyenében.
Nem így lesz. A magyar humor páratlan, értjük és szeretjük a viccet, de annál okosabbak vagyunk, hogy ha már a zsákban van, elengedjünk egy olyan lehetőséget, mint a 2023. évi budapesti atlétikai világbajnokság. Jó lesz az.
A szerző sportközgazdász.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Yohann Diniz. Fotó: Rainer Jensen / picture alliance / Getty Images)