A francia elnökválasztás sok szempontból különleges: nemcsak azért, mert rendkívül színes jelöltek indulnak rajta, hanem azért is, mert a jelöltek például bankhitelből is finanszírozhatják a kampányukat, amelyet aztán az elért eredménytől függően állami támogatásból is törleszthetnek – és törlesztenek is.
Költési plafon, céges adományok tilalma, állami eurómilliók és hivatali plakátolás: így főznek a francia politika boszorkánykonyháján.
2022. április 10-én és 24-én tartják a francia elnökválasztásokat. Bár az elmúlt években egyre többen jelöltetik magukat, a hatályos francia választási törvény és kapcsolódó rendeletek szerint azonban nem lehet valaki hivatalos induló bizonyos kritériumok teljesítése nélkül. A két legnehezebb feltétel a jelöltek számára a megfelelő szempontok szerinti ötszáz ajánlás összegyűjtése; illetve a kampányhoz szükséges anyagi fedezet előírások szerinti biztosítása és a kampánykiadásokhoz kapcsolódó törvényi keretek pontos betartása.
A 2022-es elnökválasztáson indulni kívánó személyek végleges listáját 2022. március 7-én teszi közzé az alkotmánybíróság szerepét betöltő Alkotmánytanács, és csak három héttel később kezdődik a hivatalos kampány. A jelenlegi felmérések alapján 2017-hez hasonlóan nagyjából egy tucat jelölt kaphatja meg a jóváhagyást, de a kampányhoz kapcsolódó kiadások hátterének biztosítása és a költések szigorú szabályok szerinti megvalósítása az indulók számára a voksolás pillanatáig nagy kihívás.
A francia elnökválasztások finanszírozásának ügye kulcskérdés a szavazás kimenetelét illetően. Franciaország törvényhozói arra törekedtek, hogy lehetőség szerint a jelöltek számára ne jelentsen előnyt vagy hátrányt az anyagiak kérdése, hanem az esélyegyenlőség érvényesüljön. Ezt szem előtt tartva a költségek jelentős részét az állam vállalja magára, illetve további támogatások összegyűjtése is csak szigorú feltételek betartása mellett lehetséges.
A szabályozás választásról választásra egyre inkább szigorodik. A törvényhozók eközben arra is törekednek, hogy a kampánypénzek kapcsán a lehető legnagyobb átláthatóságot és ellenőrizhetőséget lehessen biztosítani, ezért a felmerülő kiadások összegét is korlátozza a jelenlegi francia szabályozás, és az összes jelölt kampányszámláit egy állami ügynökség, az ún. Kampányszámlák és Politikai Finanszírozás Nemzeti Bizottsága (CNCCFP) ellenőrzi. Ha bármi eltérés, szabályellenesség tapasztalható, a jelöltet vagy a pénzügyekért felelős megbízottját súlyos büntetéssel is sújthatják.
Az elnökválasztáson indulók finanszírozása alapvetően kétféle módon történik, magán- és közpénzekből.
Magánszférából érkező támogatást egy jelölt csak akkor fogadhat, ha pártot is alapít. Ez viszonylag egyszerűen megvalósítható Franciaországban, ahol a pártalapítás ügyében az 1901-es egyesületi törvény a mérvadó. A törvényi szabályozást figyelembe véve magánszemélytől a jelölt elfogadhat adományt, de ez nem haladhatja meg a 4600 eurót fejenként, és kizárólag a pártja bevételezheti azt. Ez a 4600 euró az a maximális összeg, amit egy támogató az egész elnökválasztás idején fizethet, bármennyi indulót kívánna támogatni. Készpénzben 150 eurónál nagyobb összeget nem fogadhat el a jelölt pártja, a nagyobb értékű támogatásokat átutalással, csekken vagy bankkártyával lehet csak fizetni. A támogató magánszemélyek adócsökkentést kapnak a jelöltetnek adott adomány után. A kampányhoz csak francia állampolgár vagy Franciaországban tartózkodási engedéllyel rendelkező személy adhat bármilyen adományt.
Ha valaki több pénzzel szeretné támogatni jelöltjét, akkor az őt jelölő pártnak is utalhat, de egyvalaki egy pártnak csak évi 7500 euró támogatást adhat. A magánszemélyekkel ellentétben 1995 óta sem francia, sem külföldi vállalat pénzbeli vagy természetbeni juttatást nem adhat az elnökjelölteknek.
A magánszférából érkező támogatásoknak a jelöltek oldalán nincsen felső határa, így egy népszerű jelölt elméletileg akár a kampánykiadásait meghaladó összegre is szert tehet, ugyanakkor ilyen esetben sem költhet többet a korteskedésre, mint amit a törvény meghatároz.
Egy elnökjelölt az első forduló előtt összesen maximum 16 millió 851 ezer eurót számolhat el kampánykiadásokra. A második fordulóba továbbjutó két győztes egyenként és összesen 22 millió 509 ezer eurót költhet a teljes kampány alatt.
Azaz a két forduló között a jelölt, ha már az első fordulóig elköltötte a 16 millió eurót, akkor az utolsó két hétben csak hatmillió eurót tud a kampányra szánni.
Ha esetlegesen a bejövő adományokból a kampányban elköltött pénzeken felül maradék keletkezik, az nem maradhat a pártnál, hanem a Fondation de France-ba (Franciaország Alapítványa) kerül. Ez az 1969-ben rendeleti úton létrehozott, a közjót szolgáló célokat támogató, független magánalapítvány legutóbb a koronavírus elleni védekezéshez adott segítséget. Az FdF 2020-ig több mint 238 millió euró támogatást osztott szét 11 ezer projektre.
A modern kori Franciaország történetében, választásokra készülve először Emmanuel Macronnak sikerült a lehető leginkább optimizálnia az adományokat. 2016 márciusa és 2017 decembere között közel 16 millió eurót gyűjtött össze kicsit több mint 99 ezer magánszemélytől. Ez az összeg rekordnak számít.
Az adományok gyűjtése és saját kezdőtőkéjük mellett az indulók jellemzően a jelöltet ábrázoló kisebb tárgyak (pólók, bögrék stb.) eladásával, illetve banki hitel felvételével tudják kampányukat finanszírozni. 2017. szeptember 15-e óta, a törvényi változtatásoknak köszönhetően a jelöltek kizárólag olyan banktól kérhetnek hitelt, amelyiknek a székhelye az Európai Unió egyik tagállamában található, ezzel is meg akarták nehezíteni a jobboldali Marine Le Pen dolgát, aki korábban egy orosz banktól szerzett kölcsönt pártja számára.
A bankok számára a népszerű jelöltek hitelezése nem számít kockázatosnak, mert a jól szereplő politikusok költségeinek jelentős részét az állam később megtéríti.
Bankhitelt egyébként sok jelölt vesz fel, 2017-ben Emmanuel Macron is mintegy nyolcmillió euró kölcsönt vett fel, míg Le Pennek idén nemcsak hogy egyetlen bank sem hajlandó hitelezni, hanem még a számláit is bezárták, és egy francia pénzintézet sem hajlandó szóba állni vele.
A francia Alkotmánytanács minden hivatalosan bejegyzett jelöltnek azonnal 153 ezer eurós támogatást nyújt. Ráadásul a választások után az elnyert voksok száma alapján a kampánykiadások egy részét közpénzekből megtérítik.
Az első fordulóba bejutó jelöltek, ha nem érik el a szavazatok öt százalékát, akkor maximum a teljes elkölthető összeg (16 millió 851 ezer euró) 4,75 százalékát, azaz 800.422 eurót kaphatnak vissza. 2017-ben például a Munkások harca nevű párt jelöltje, a szélsőbaloldali Nathalie Arthaud 800 ezer euró visszatérítést kapott 956 ezer eurós kiadásaira. A rekordot az Új Antikapitalista párt jelöltje, Philippe Poutou mutatta fel, ő ugyanis 766.543 euró kampányköltségre 767.723 euró állami támogatást tudott lehívni. Az első voksok 0,64 százalékát, a második említett jelölt 1,09 százalékát kapta.
Az öt százalék felett teljesítő jelöltek maximálisan a teljes elkölthető összeg 47,5 százalékát igényelhetik az államtól. Ez összesen nyolcmillió eurót jelent. 2007-ben Jean-Marie Le Pen és François Bayrou tudott ebből maximális hasznot húzni, 2012-ben pedig Jean-Luc Mélenchon.
Az a két jelölt, aki bejut a második fordulóba, azok maximum 10.691.775 euró összeget kaphatnak vissza a kampányra kifizetett összegekből az államtól. 2017-ben Marine Le Pen, aki a voksok 33%-át szerezte meg, a kiadásainak 93,7%-át sikeresen meg tudta téríteni a neki járó állami támogatásból. A politikusnő 10,6 millió eurót kapott, azaz a maximumot, míg 11,54 millió eurót költött a kampányra. Emmanuel Macron, aki 2017-ben 66%-os támogatottsággal győzött, a kiadásainak 64%-át kapta meg az államtól. A politikus közel a maximumot kapta vissza, 10,6 millió eurót, míg az összes költése 16,57 millió euró volt.
A mostani választáson jelölteknek 2022. június 24-ig kell benyújtaniuk a végleges elszámolást, amit aztán hat hónapon belül jóvá kell hagynia az Alkotmánytanácsnak. Amennyiben az elnökválasztáson részt vevő személy nem a megadott időpontig adja le kampányszámláit, akkor nem csupán elesik az állami támogatástól, hanem vissza kell fizetnie azt a 153 ezer eurót is, amit minden hivatalosan bejegyzett induló megkap.
A francia rendszerben a közpénzek bevonása nemcsak a kampány konkrét kiadásainak visszatérítésén keresztül működik, hanem az állam természetben is átvállal egyes költségeket. Ez természetesen nem csupán támogatást jelent, hanem egyfajta kontrollt is, amelynek fő célja, hogy esélyegyenlőséget biztosítson. Az elnökválasztások első fordulóját megelőző hat hónapban több olyan tétel is van, amire nem szabad a jelölteknek pénzt fordítani. Így többek között
nem költhetnek a sajtóban megjelenő reklámokra, nem nyomtathatnak hivatalos szórólapokat, illetve a hivatalosan kijelölt helyekre készített plakátokat sem helyezhetik ki saját pénzből,
mert ennek a költségeit az állam vállalja magára és végezteti el. A kampánygyűlésekre és hivatalos eseményekre, például televíziós, rádiós vitákra szintén nem kell a jelölteknek költeni, mert ezt is közpénzből fizetik. Jelenleg, a 2022-es elnökválasztásokat megelőző időszakban, 2021. október 1-től érvényes ez a rend.
A hivatalos kampány 2022. március 23-án kezdődik, de a kampányszámlák követése 2022. július elsejétől már zajlik. Minden korábbi kampánykiadás a jelöltet vagy a mögötte álló pártot terheli. A 2022. július 1-től felmerülő kampányköltségek azonban már elszámolhatók és a választások után a fent bemutatott módon visszaigényelhetők a meghatározott pénzösszegig az állami költségvetésből.
A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: A francia elnökválasztás jelöltjeinek plakátjai 2017. április 28-án Párizsban. Fotó: Chesnot / Getty Images)