Index Vakbarát Hírportál

Öt ok, amiért Orbán a parlamentbe röpítheti a Mi Hazánkat

2022. február 13., vasárnap 09:20

A választások közeledtével egyre komolyabb figyelem övezi nemcsak a két nagy tömb mozgását, de a kispártok esélyeit is. Miközben a NER és az összefogás oldalán is felsorakozott saját siker- és bosszúéhes kemény magja, a voksolást eldöntő bizonytalanok számára a dilemma így körvonalazódik: a Fidesz gátlástalansága taszítja jobban vagy az ellenzék bénázása? Esetleg mindkettő, és így kénytelen keresni magának egy menekülőpártot? Utóbbi kategóriában a Mi Hazánk és a Kutyapárt számít a legnépszerűbbnek. (A Gattyán-féle kezdeményezés egyelőre ott tart, hogy a komolytalan kísérlet kategóriájából feljebb lépett egyet a „fekete ló” szintre.) Általános érzet, hogy a jobboldaliaknak, akik valamiért nem a Fideszre szavaznak, Toroczkai Lászlóék, a baloldaliaknak pedig, akik nem az ellenzéki összefogást választják, a Kutyák jelentik az alternatívát. Első hallásra ez a gondolat teljesen legitimnek és logikusnak hangzik, de van itt egy komoly bökkenő. Méghozzá a Mi Hazánk körül. 

A baloldali összefogás számára valóban fájdalmas veszteséget okozhat a Kutyapárt, hiszen közlekedőedényként szívhatja el tőle a csalódott ellenzékieket.

 Nem véletlen, hogy miután a viccpárt nem volt hajlandó mindkét farkát csóválva lekóborolni a pályáról, Márki-Zay Péter megpróbálta lábhoz fenyíteni őket. Sőt, egyes ellenzéki közszereplők már sintérért kiáltottak. Kovács Gergely sem maradt adós a viszontválasszal, de ezek a konfliktusok természetesek, hiszen részben ugyanazért a piacért harcol a két szereplő. Ebből a logikából kiindulva, ugyanezt az ádáz harcot kellene tapasztalnunk a Fidesz és a Mi Hazánk között is. Sokan emlékszünk még rá, amikor évekkel ezelőtt Orbán Viktor a kis pártokhoz fűződő viszonyát illetően kijelentette, sas nem kapkod legyek után, de az igazság az, hogy egy választási szituációban a kormányfő nem ilyen nagyvonalú. Ha valaki képes akár csak egy fél százalékot is lecsippenteni a táboráról, arra nehéztüzérséggel támad. A felcsúti sas nemhogy rákap a légyre, még a kis muslincákat is felfalja. 

Ha tényleg igaz lenne, hogy a Mi Hazánk Fidesz-szavazókat morzsol le, azt kellene látnunk, hogy a NER napi szinten szeleteli le a radikális pártot.

(Az ilyesmiről tudnék mesélni.) De nem ezt teszi, hanem feltűnően békésen szemléli annak erősödését. Erre a fura csendre csak egyetlenegy magyarázat lehet: a Mi Hazánk nem a Fidesz, hanem az ellenzék szavazóira veszélyes. Sőt, meggyőződésem szerint a dolog még ennél is komolyabb: a Fidesznek konkrét célja, hogy a Mi Hazánk tovább erősödjön, és akár a parlamentbe jusson. Miért? Öt indok van rá.

1. Aki későn kel, szavazót sem lel

A Mi Hazánk az elmúlt években három választási témát is felépített. És itt nem arról van szó, kinek mi a véleménye a megnyilatkozásaikról, hanem hogy képes-e egy párt tematizálni vagy sem. Ezt azért kell kiemelni, mert a hat parlamenti frakciót tömörítő összefogás az elmúlt négy évben lényegében egyetlenegy döntő ügyet sem tudott felépíteni. Ez az ügytelenség pedig több, mint ügyetlenség, ez alkalmatlanság. A Mi Hazánk ezzel szemben jó érzékkel állt bele a végrehajtói kamara-, az LMBTQ- és az oltásvitákba és foglalt el saját pozíciót. Bár a Fidesz az első két témát azóta kitekerte a kezükből, de a harmadikat, a „COVID-diktatúra” ügyét náluk hagyta. Orbán valószínűleg úgy gondolkodik, az oltások elleni politizálás számára egyrészt vállalhatatlan, másrészt kevésbé az ő, sokkal inkább az összefogás szavazóit érinti. Nem véletlen, hogy bár komoly fáziskéséssel, de az ellenzék, azon belül a Jobbik végül ráébredt, a Mi Hazánk rést talált a politikai piacon. A harc az oltásszkeptikusok és -ellenesek szavazataiért ezért nem a NER és a radikálisok, hanem Toroczkai és Jakab között zajlik. A Mi Hazánknak még parlamentbe sem kell jutnia, Orbánnak az is elég, ha elvisznek 2-3 százalékot, hiszen az nem a Fidesznek, hanem Márki-Zay Péteréknek fog hiányozni.

2. Kifutó helyek a listán

De mi van, ha bejut a Mi Hazánk? A Fidesz számára ugyanúgy jó. A párt szavazói két részből állnak, az egyik a törzsbázis, vagyis a nemzeti radikális és szélsőjobboldali szavazók. (Itt jegyzem meg, hogy a Mi Hazánk politikailag annyira jobbra van, amilyen jobbra a Jobbik sohasem volt. A Jobbiknak még radikális időszakában is létezett egy mérsékelt, jobbközép szárnya, Toroczkaiéknak viszont ilyen nincs, és nem is törekednek rá. Amíg a Jobbik mindig is heterogén gyűjtőpárt volt, a Mi Hazánk homogén, mondhatni vegytiszta szélsőjobbos szervezet. A sors furcsa fintora, hogy amíg a Jobbikban anno a sajtó rendre megtalálta a „bakancsosokat”, náluk – bár sokkal nagyobb a kínálat – ezt senki sem keresi. A NER-nek, ahogy kiderült, nem érdeke „nácizni” őket, az ellenzék meg nem teheti meg, hiszen épp most állt össze azzal a Jobbikkal, amelyikkel ciklusokon keresztül rémisztgették az embereket. A Mi Hazánk szavazóinak másik része pedig, amelynek megjelenését az elmúlt hetekben lehetett igazán érzékelni, a növekvő oltásellenességből verbuválódik. Itt most annak abszurditását ne is elemezzük külön, hogy egy keményen rendpárti erő épp a liberalizmust védelmezi, csupán arra a hatalomtechnikai tényre szeretném felhívni a figyelmet, 

ha a Mi Hazánk bejut az Országgyűlésbe, borul a nehezen kiizzadt ellenzéki lista.

A hat párt ugyanis 45 befutó hellyel számol, de ha másoknak is sikerül átlépni a küszöböt, ez a szám jelentősen lecsökken. Mivel, ahogy mondtuk, Orbán számára a Mi Hazánk szavazóinak – radikálisok és oltásellenesek – egyik fele sem opció, nem csak az elvett százalékok, de a lecsökkent listás helyek is az összefogás testéből harapnak ki egy darabot. A Jobbik kötelező oltások elleni kampányát talán éppen ez a félelem motiválta.

3. A hazafias kötelesség

Azt sem lehet kizárni, hogy a Fidesz fejében a Mi Hazánkkal kapcsolatban még ennél is nagyobb tervek körvonalazódnak. Ha Novák Elődék 2022 után ott ülnek majd a parlamenti padsorokban, sokat érhetnek a szavazataik. A NER-nek ugyanis előbb-utóbb meg kell majd fizettetni az emberekkel a mostani választási költségvetés számláját, esetleg erőteljesebb gazdasági válság, akár politikai turbulencia alakulhat ki. Ilyen helyzetben pedig sokat érhet egy olyan frakció, amelyet viszonylag könnyen lehet a kormánypártokkal közös szavazásra ösztönözni. Különösen úgy, ha a szolgálatok révén már annyi aknát rejtettek el a Mi Hazánkban, amennyivel elég hatásosan meg lehet majd győzni őket, hogy egy válságos helyzetben mi is a kötelessége egy igazi hazafinak…

4. A centrális erőtér

Persze, ahogy mondani szokták, evés közben jön meg az étvágy. Ha a Mi Hazánk ott lesz a parlamentben, Orbán Viktornak felhívás keringőre, hogy ünnepélyesen bejelentse a centrális erőtér visszatérését. Ez volt ugye az a kényelmes helyzet számára, amikor tőle balra és jobbra is létezett egy kormányképtelen (vagy legalábbis annak beállított) politikai csoport, ő meg ott trónolt középen, mint egyetlen valódi alternatíva. Ráadásul, ahogy a 2010–18 közötti Jobbik esetében, a kormányfőnek itt sem kell attól tartania, hogy a Mi Hazánk szövetkezne egy összegyurcsányozott politikai közösséggel. Ugyan a hatpárti összefogás létrejötte a kétosztatú politikai mező kialakulását vetítette előre, de most Dúró Dóráék segítségével a NER újra háromszereplősre darálhatja a mezőnyt. Baloldalon a Gyurcsány–Jakab-hibrid, jobboldalon a Toroczkai–Novák kettősfejedelemség, középen pedig a mindent leuraló NER. „Mondd, te kit választanál?”  

5. A külföldi magyarázat

És amikor már azt hittük, ennél több segítséget nem képes nyújtani a Fidesznek a Mi Hazánk, akkor jön a képbe a nemzetközi reláció. Orbánra ugyanis, ahogy az elmúlt ciklusokban, úgy a jövőben is a külföldi porondon várnak a legnagyobb kihívások és veszélyek. Vitathatatlan, hogy feltette a világtérképre – ha nem is a hazáját, de – saját magát, ennek azonban komoly kockázatai vannak. Azt az egeret, amelyik az elefántokkal jár bulizni, könnyen kilapíthatják, ha tetőpontjára hág a hangulat. Orbán körül pedig forr a levegő. A világ konzervatív fele egy nyers, de figyelemre méltó jobboldali modellteremtőt, a baloldali-liberális fele pedig az antidemokrácia sötét prófétáját látja benne. 

A kormányfő újra és újra magyarázkodásra kényszerül provokatív jogalkotói, kormányzati és ideológiai tevékenysége miatt. A Mi Hazánk azonban pikk ász lehet egy-egy ilyen tárgyaláson a miniszterelnök kezében.

Azzal nyugtathatja majd az uniós csúcsokon őt kritizálókat: „Oké, gyerekek, tudom, hogy ez a lépésem is komoly vihart kavart közöttetek, de értsétek meg, ott van a nyakamon a szélsőjobboldal, meg kellett lépnem. Vagy azt akarjátok, hogy ők jöjjenek? Ezek szétverik az Uniót! Ugye, ezt ti sem szeretnétek? Na, akkor mi is a következő napirendi pont?” 

A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Toroczkai László 2019. július 13-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)

Rovatok