A nyolcvanas évek közepén Magyarországra is betört a Nők a pult mögött című csehszlovák filmsorozat, amely a dolgozó nők mindennapjait, így munkájukon keresztül emberi kapcsolataikat is bemutatta, és rögtön népszerű lett a nézők körében. Akkor még nem sejthettük, hogy csak pár év telik el, és sem vasfüggöny, sem Csehszlovákia nem lesz már.

Bár egy hosszabb folyamat eredményeképpen, de legalább ekkora változás történt a nők közéleti szerepvállalásában. Volt hova fejlődni évtizedek alatt: az említett sorozattal egy időben az érettségizett lányoknak a fiúkhoz képest még magasabb pontszám kellett a sikeres felvételihez, ha jogi és államtudományi területen akartak továbbtanulni. Az esélyegyenlőség kapcsán a várt áttörést a rendszerváltozás utáni évtizedek sem hozták meg, és bizony még most is lehetnek olyan hölgyek szép számmal, akik – férfi kollégáik lehetőségeihez viszonyítva – elégedetlenek a beosztásukkal vagy a fizetésükkel. Egy azonban biztos: a saját területemen, a közéletben, még szűkebben a diplomáciában nagyot változott Magyarországon a nők helye és szerepe.

A magyar Országgyűlés várhatóan heteken belül megválaszthatja Magyarország első női köztársasági elnökét, ami történelmi pillanat lesz a politikában, ugyanakkor fontos, kézzelfogható inspiráció a fiatal lányoknak, hogy bátran vegyenek részt a közéletben, mert igenis van keresnivalójuk nekik is. Ebben fontos az akadémiai képzés, a tehetséggondozás szerepe, de a fiatalabb korosztály az igazi motivációt magából az életből merítheti. A közelmúltban másodszor vettem részt előadóként a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Női Közéleti Vezetőképző programján, de tudom, hogy a legjobb előadásom sem ér fel azokkal a példákkal, amelyeket a sikeres fiatal nők mutattak be az elmúlt időszakban. Ilyen például a vezetőképző programon is részt vevő kormányszóvivő asszony, vagy a diplomáciai életet bemutató MCC Ambassador Talk beszélgetéssorozat résztvevői között megjelenő, a diplomáciáért, az űrkutatásért és V4-elnökségünkért is felelős női miniszteri biztosok. Legutóbb pedig hazánk szingapúri nagykövete, Pach Judit volt a program vendége, aki fél éve vezeti az ázsiai ország magyar külképviseletét, előtte pedig Indonéziában volt több mint hat évig nagykövet.

Ahhoz, hogy megértsük, miért is olyan különleges dolog egy női nagykövet ezen országokban, az átlagosnál jobban kell ismerni a helyi kultúrát és szokásokat. A magyar diplomáciára és a diplomáciai kar összetételére az elmúlt tizenkét évben napi szintű rálátásom volt, öt országban, több kontinensen szolgálhattam és képviselhettem Magyarországot. Tíz évvel ezelőtt nevezett ki a külügyi vezetés nagykövethelyettesnek Szingapúrban, előtte pedig évekig regionális vezető külgazdasági szakdiplomataként tevékenykedtem Szingapúrban, Indonéziában, Malajziában és a Fülöp-szigeteken. Akkoriban még női beosztott diplomata sem volt a régióban, nemhogy egyetlen nagykövet. Ennek nem diszkrimináció vagy egyfajta bizalomhiány volt az oka, csak egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy egy olyan képzett és rátermett, ugyanakkor fiatal, szőke nő, mint például Pach Judit, a világ legnagyobb muzulmán lakosú országában sikeresen képviselheti hazánk külpolitikai érdekeit. De jött a fiatal miniszter, és bizalmat szavazott a nála is fiatalabb diplomatának, aki 31 évesen lebontott minden valós és vélt percepciót, ezzel jelentős sikereket ért el a mintegy 280 millió lakosú Indonéziában. Ezzel pedig el is indított egy folyamatot, amely oda vezetett, hogy ma Indonézia mellett Szingapúrban, Malajziában és a Fülöp-szigeteken is női nagykövet képviseli hazánkat.

Az ázsiai példa legkevésbé a személyes érintettségem miatt beszédes, de bizonyítja, hogy a miénktől ennyire eltérő kultúrában is tudnak sikeresek lenni női diplomatáink, képviseletvezetőink. A magyar diplomácia és a diplomaták összetételének, korosztályának változása ugyanakkor nem állt meg Ázsiában. Hét évvel ezelőtt Magyarország állandó képviselője voltam Genfben, a Kereskedelmi Világszervezet mellett (WTO), amikor a legfiatalabb és akkor legalacsonyabb rangban dolgozó kolléganőmet kértem fel helyettes állandó képviselőnek, és ezt a minisztérium is jóváhagyta. Egyetlenegy oka volt a döntésemnek: ő volt a legokosabb és a legszorgalmasabb kollégám a képviseletünkön. Ennek ellenére tudom, hogy kevés nagykövet szavazott volna akkor bizalmat az akkor még csak 29 éves kolléganőnek. Ezt bizonyítja, hogy előttem is ott dolgozott több diplomával, négy nyelven folyékonyan kommunikált, de még rangemelésben sem részesült.

Ma a multilaterális diplomácia két fő székhelyén, Genfben (WTO) és New Yorkban (ENSZ) is női nagykövetünk van, de a Magyarország szempontjából rendkívül fontos magyar–lengyel kapcsolatokért felelős varsói nagykövetünk is a szebbik nemhez tartozik, ahogy a skandináv országok (Svédország, Dánia, Norvégia és Finnország) misszióvezetői is. Ha a számok nyelvén beszélünk, hamarosan már 26 női nagykövete lesz hazánknak, és összesen mintegy ötven státuszt töltenek be a hölgyek a külgazdasági diplomataattasé karban is. A nők fokozódó közéleti szerepvállalását további gyakorlati példák is jól erősítik: a köztársaságielnök-jelölt mellett az igazságügyet és a nemzeti vagyon kezelését is női miniszter felügyeli, továbbá államtitkári és helyettes államtitkári, valamint miniszeri biztosi feladatot is sok tehetséges nő kapott. A nők munkaerőpiaci helyzete, közéleti szerepvállalása nagyon megváltozott. Ezt a folyamatot valószínűleg pozitívan befolyásolhatta a családtámogatási rendszer mellett a bölcsődei és óvodai infrastruktúra fejlesztése, amelynek egyik kiemelt célja, hogy az anyák minél gyorsabban visszatérhessenek a munkájukhoz.

Látjuk azonban azt is, hogy mi zajlik a világban: a nyugati kultúrákban elindult a pozitív diszkrimináció egy veszélyes útja, amikor sokszor tehetség vagy munka nélkül, bőrszín, nem vagy különböző vallási hovatartozás miatt lehet valaki vezető, csak azért, mert jól mutat, és a szavazók, politikai partnerek is megnyugodhatnak, hogy fontos a diverzitás... Magyarországon azonban nem kvóta és patikamérlegen kiszámolt optikai marketing a nők szerepe sem a közéletben, sem pedig a diplomáciában.

A szerző volt diplomata, az MCC Diplomáciai Műhely vezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép: Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök 2022. március 7-én. Fotó: MTI / AP / NZME / Mark Mitchell)