Az elmúlt napokban számtalan ismerősömtől kaptam ugyanazt a linket, amely Majka és Molnár Tamás közös dalára mutatott. Amikor ezeket a sorokat írom, a nóta már közel kétmillió megtekintésnél jár, pedig csak pár napja elérhető. Azt már jó ideje kerülöm, hogy zenei vagy egyéb ízlés kapcsán vitába keveredjek, és itt nem is erről van szó. Ez a cikk nem Majkáról mint rapperről beszél, hiszen nem a zene ütött ekkorát, hanem a szöveg. A dal politikai üggyé lett, nyilván az alkotók tudatos szándékával, és ezért politikai elemzés tárgyává tehető. Erről szól ez az írás. Mi a magyarázata ennek a hatalmas sikernek? Mitől lett ez a rapdal más, mint a szövegében és zenéjében hozzá hasonló több tucat? Egyáltalán mi a Majka-jelenség magyarázata? Hogyan lett ő a legerősebb magyar brand? És mi lehetett a célja a NER egyik kedvenc celebjének, hogy odapörköljön az egész politikai garnitúrának? Odapörkölt egyáltalán? Öt szempontból keressük a válaszokat.
A rapper bármibe fog, sikeres. Legyen az vetélkedő, zene, műsorvezetés, bármi. Az őszinte, szókimondó karakter mellett/mögött persze ott van a dörzsölt üzletember valósága. De ilyenből nagyon sok van. Miért Majka közülük a legnépszerűbb? A válasz szerintem nem más, mint hogy ő a popzene Orbánja. Ahogy a politikában a kormányfő, aki hihetetlen pontossággal megtanulta, kimérte és átlátja a magyar néplelket, úgy a show-bizniszben Majka érti ösztönösen és legjobban, mi lakik a magyar tömegek szívében. Ezért van, hogy aki beleszáll – pl. Puzsér Róbert, Lakatos Márk, DopeMan stb. –, eredménytelenül pattan róla vissza.
Ahogy Orbán sérthetetlen, ő is. A védelmi hálót ugyanis a magyar néplélek szövi köréjük, így aki kritizálna, az nem is velük, hanem a magyar tömeg érzésvilágával találja szemben magát.
Az ilyen próbálkozás akarata ellenére is a társadalmat szeretné önreflexióra kényszeríteni. Az meg, ugye, lehetetlen. Pláne, ha azt indulatok fűtik. Majka most is érti, mit élnek át az emberek. Dühöt. A permanens bizonytalanság és a növekvő árak között vergődő milliók ezért haraptak rá erre a számra, amely lényegében nem más, mint a szokásos és nem túl komplikált kocsmai dühöngés – értsd: minden politikus menjen az anyjába! – megzenésítése. Persze van abban valami keserű báj, hogy a sorokat skandáló tömegnek fogalma sincs, mi az a Farfetch (ahogy nekem sem volt), a dalszerző meg nyilván jól ismeri. De az ilyen apróságok nem számítanak. A nép úgy érzi, valaki, akire sokan figyelnek, a nagyok arcába kiabálja az ő személyes frusztrációit. És ezt nagyon jó neki hallani. Majka így nem tett semmi mást, mint amit a kezdetektől zseniálisan csinál: letapogatta a való világot, azt elmondta a saját, keresetlen szavaival, és begyűjti a zsetonokat.
És ezt Majka, a TV2 szupersztárja és a kormányzati körök jóbarátja, nagyon jól tudja. Ugyan mindig kiemeli, ő csupán egy egyszerű ózdi gyerek, de ez már régen nem igaz. Az ország egyik legfontosabb véleményformálójává nőtte ki magát, aki az elmúlt 12 évben is „támogatott” kategóriából énekelhette a Belehalok című számát. Bizonyos időközönként persze, nagyon jól kimérve és adagolva, kaphattunk tőle kormánykritikát is, de azért a kampányok közeledtével, amikor igazán tétje volt, mindig egyértelművé tette, Orbán Viktor mennyire fasza gyerek. Ha pedig ez a megabrand erre inti a közönséget, mi mást is tehet az istenadta nép, mint összehoz egy újabb kétharmadot. A dalszöveg pedig, amelyet az ellenzéki közvélemény most forradalmi lelkesedéssel hordoz körbe, igazából csak csipkedi a rendszert, hiszen Szájeren és Semjénen kívül nagyon senkit sem lehet beazonosítani.
Olyan forró konkrétumokról, mint oktatás, egészségügy, szó sem esik, a miniszterelnökre – aki azért mégiscsak meghatározó eleme mindannak, ami a honi közéletet jellemzi – még halvány utalás sincs,
a kritizált korrupciónak és manipulációnak pedig ugye a szöveg szerint sincs színe. Ez a politikai „döntetlen” és az ebből következő általános csömör és kiábrándulás pedig inkább a NER érdeke. Szijjártó Péter ennyiért biztosan nem törli ki a telefonkönyvéből jóbarátját. Sokak szerint Ákos a Fidesz zenei szimbóluma, de ez már nem igaz. Ákos a múlt. A maga értelmiségi attitűdjével ő még a polgári, jobbközép politika maradványa, de ennek a populista, leuralós NER-rendszernek már egyértelműen Majka a szimbóluma. És ez a dal ezen nem változtatott, csupán még egyértelműbbé tette.
Persze lehet, Majka előre tekint, és nem is a NER-re, hanem már a bukásuk utáni világra készül. Mert nincs az a rendszer, amely egyszer ne omlana össze. A NER is össze fog. Valószínűleg nem bársonyos keretek között, hanem komoly társadalmi indulatok kíséretében. Akkor biztosan javasolják majd néhányan, hogy a rendszer kiszolgálói az újban ne kapjanak lapokat. Talán az új médiaviszonyok között nem lesz jó ajánlólevél, ha valaki anno az „udvari” TV2 fő arca volt. Kivéve, ha az illető olyannyira népszerű az ellenzéki közvélemény körében, mint Majka. Ebbe pedig még az is belefér, hogy kioszt egy-egy balegyenest Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc felé. A kormánykritikára kiéhezett ellenzéki fülek mellett úgyis elsuhan a baráti tűz, nem úgy a Fidesznek kellemetlen medvevadászat és az ereszen csúszás. Az nagyon bejön. Talán ezt hívják szelektív hallásnak, de mindegy is, hiszen az új dal éppen millióknak ég a memóriájába, és emeli a rappert a korabeli Lúdas Matyi szerepébe. Posztmodern mese ez persze, mert nem ahhoz kell már a furfang, hogy miután bejutott a földesúr várába, hogyan fenekelje el háromszor, hanem hogy hogyan üljön be ezután a dal után az udvari mulatságaira hétről hétre.
Ha valaki ennyire jól ismeri a magyar karaktert, tényleg ilyen jó ütemérzékkel nyúl hozzá a társadalmi folyamatokhoz, miért ne hozná ki ebből a benne rejlő profitot? Majka ebből a szempontból teljesen hiteles: egy üzletember. Bár rendre hivatkozik az alacsony sorból való ózdi indulásra (rendre barokkosan eltúlozva persze), de nem játssza el, hogy szegény maradt. Vállalja a meggazdagodást, a Las Vegas-i túrákat, hogy megcsinálta a magyar álmot. Talán a sok-sok politikai vélemény, ami a dal körül forog, és ami ezt a cikket is motiválta, nem is Majkáról szól, hanem rólunk. Ő csupán szimatot kapott, megérezte a piaci rést, talált egy tehetséges társat hozzá Molnár Tamás személyében, és tette, amihez ért, csinált egy rapdalt. És kit érdekel, ki mit gondol, ha mindenki táncol?
Majka valahol egy interjúban említette, hogy nem tartja teljesen elképzelhetetlennek a politikai pályát. Ez persze lehetett egy clickbait mondat, egy hirtelen ötlet, de mi van, ha az ózdi hősben megbújó belső gyermek nem csupán kereskedelmi csatornák bohóckodásaira és telt házas koncertekre vágyik, hanem hívást érez valami még nagyobb kalandra?
Mi van, ha a hazai piac legértékesebb brandje egyszer csak úgy véli, nem csupán érti a népet, de vezetni is tudná?
Na, egy ilyen bejelentés nagy meglepetés lenne, és akár érdekes felfordulást is kelthetne a magyar közéletben. Nyilván majd az idő eldönti, de mégis azt érzem, erre csekély az esély. Egyrészt azt a vagány, kaszinózó dolce vitát, amit jelenleg él, fel kellene adnia. De, ami ennél is fontosabb: egy olyan számot is írni kellene, ami a hazánk fiaira oly jellemző tehetetlen fásultság és önfelmentő politikusszidás helyett valami programot és kiutat is mutat. Na, arról tényleg jó lenne beszélni a városban…
A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Majka 2022. augusztus 22-én a Strand Fesztiválon. Fotó: Papajcsik Péter/Index)