Karácsony első napján, december 25-én több híroldalon is megemlékeztek a valaha élt leggazdagabb magyar iparos, Weiss Manfréd halálának századik évfordulójáról, aki 1922. december 25-én, életének 66. évében hunyt el. Négy évvel korábban IV. Károly magyar királytól bárói címet kapott; egy évre rá a Tanácsköztársaság államosította a csepeli Weiss Manfréd Műveket, majd míg ő az ezt követő öngyilkossági kísérletéből lábadozott, a román hadsereg fosztotta ki a gyárát. Életének hátralévő részében megpróbálta a termelést más irányba állítani, de erre már kevés volt a számára megadatott idő. Halála után előbb a gyerekei vitték tovább birodalmát, majd 1944-ben a németek szerezték meg a hatalmas ipari konszernt, amelyet végül 1946-ban államosítottak, s ebben a formában működött tovább 1983-as megszűnéséig.
Cégbirodalma legnagyobb kiterjedése idején mintegy 30 ezer embernek adott munkát, munkásainak külön városrészt épített fel: Csepel képét mind a mai napig meghatározzák Weiss ipari és humanitárius művei.
Teljesen helyénvaló tehát, hogy halálának századik évfordulóján Németh Szilárd, Csepel volt polgármestere, kormánybiztos is beszédet mondott a megemlékezésen a Salgótarján utcai zsidó temetőben található, az évfordulóra felújított síremlékénél.
Kicsit zavarba jövünk viszont, ha azt látjuk, hogy a Salgótarjáni utcai megemlékezés december 15-én történt, míg a zsidó iparmágnás 1922. december 25-én halt meg. Ez a tíz nappal korábban történő ünneplés talán még magyarázható azzal, hogy a karácsonyi ünnepek alatt nehéz lett volna megszervezni egy ilyen megemlékezést, ugyanakkor ismét elbizonytalanodunk, ha a magyar zsidó honlapokon keresgélünk: a Mazsihisz néhány napja, december 25-én jelentetett meg egy írást róla a honlapján, ugyanakkor a Zsidó Múzeum és Levéltár 2013-ban például december 9-én emlékezett meg róla. Ha egy pillanatra visszanézünk a címben elrejtett ellentmondásra, hogy Weisz Manfréd zsidó volt, ráadásul vallásos zsidó, a karácsony pedig keresztény ünnep, akkor felvetődhet a kérdés, esetleg nem vallási okból térnek-e el a dátumok.
Ilyentájt minden évben elolvashatjuk azokat az írásokat, amelyekből megtudjuk, hogy Jézus nem december 25-én született, hanem valószínűleg szeptemberben. Az viszont, hogy a zsidó Jézus születését mégsem szeptemberben, hanem december végén ünnepeljük, bár valóban vallási, de nem zsidó okokból fakad, hanem minden bizonnyal a régi római pogány vallás és a kereszténység küzdelmének tudható be: a keresztények így „keresztelték meg” a téli napfordulóhoz kötődő s szintén ekkor ünnepelt Saturnaliát, vagy a később kötelezővé tett Mithrász és Sol Invictus ünnepet.
Ha viszont abból a mondatból indulunk ki, amivel Toronyi Zsuzsanna, a budapesti Zsidó Múzeum és Levéltár főigazgatója kezdte kérdésemre adott válaszát: „Weiss Manfréd jó zsidó volt, részt vett a hitközség jótékonysági munkájában, és társadalmi sikerei ellenére sem tért ki – mint oly sokan a kortársai közül”, akkor egy lépéssel közelebb kerülhetünk a megoldáshoz.
„Ha ugyanis Weiss Manfréd zsidó volt, ráadásul a hagyományokhoz és a zsidó közösséghez ragaszkodó zsidó, akkor nemcsak életének, hanem halálának a szertartásai is ezen előírások szerint zajlottak, s ezt tiszteletben kell tartanunk, késői örökösöknek is” – tette hozzá a főigazgató asszony.
Weiss Manfréd haláláról a zsidó temetkezési szentegylet, a Pesti Chevra Kadisa elöljárósága adott ki gyászjelentést. A december 28-án a Salgótarjáni úti zsidó temetőben tartott temetésen a gyászszertartást Hevesi Simon és Lazarus Adolf, a Dohány utcai zsinagóga rabbija és kántora végezte. Ezt követően csepeli Weiss Manfréd nevét bejegyezték a Pesti Izraelita Hitközség Jahrzeit-könyvébe: ez az a regiszter, amelyben a zsidó prominensek halálának évfordulóját a zsidó naptár időszámítása szerint rögzítik. Ez alapján aztán a zsinagógai imádkozások során az utódok megemlékezhettek mindazokról, akiknek aznap volt a Jahrzeitja. (A Jahrzeit, vagy zsidósan jorcájt német–jiddis eredetű szó, a. m. évnyi idő: mindig az elhalálozás zsidó naptár szerinti emléknapja.)
Ezek szerint Weiss Manfrédra a leszármazottak a zsidó naptár szerinti évfordulón, a Jahrzeiton emlékeznek. „A zsidó naptár jelentősen különbözik a szekuláris naptárunktól, mivel alapvetően holdnaptár, ahol az egyes hónapok mindig a Hold változásához kötődnek. Így történt, hogy tévét hónap 6. napja az elmúlt tíz évben december 9-től január 4-ig különböző időpontokra esett úgy, hogy bizonyos polgári években, így 2019-ben és 2016-ban nem is volt ilyen nap, más években, így 2020-ban és 2017-ben pedig kétszer is volt.”
A zsidó tévét 6. időpontjai az elmúlt tíz évben:
„Ennek megfelelően 1922-ben, abban az évben, amikor Weiss Manfréd meghalt, tévét hónap 6. napja december 25-re esett, míg idén december 30-ra.”
Mindezek alapján, s visszatérve a címben inszinuált párhuzamra, azt mondhatjuk, hogy „Weiss Manfrédnak, illetve az ő halála napjának csak annyiban van köze a karácsonyhoz, amennyiben abban az évben, 1922-ben tévét hónap 6. napja épp december 25-re esett, emiatt a polgári naptár karácsony első napját mutatta a híres zsidó gyáros halálakor. A polgári emlékezet december 25-hez köti Weiss Manfréd halálának évfordulóját, azaz »polgári jorcájtját« – ha lehet így fogalmazni” – magyarázta Toronyi Zsuzsanna.
S ha pedig szabad így folytatni a fenti gondolatot, akkor még azzal toldhatjuk meg az eszmefuttatást, hogy a fentiek és az időszámítási rendszerek csavarja szerint Weiss Manfréd jorcájtjának nem a karácsonyhoz, hanem inkább a húsvéthoz van köze, amennyiben a „polgári” húsvét ugyanúgy a zsidó holdnaptár szerinti időszámításhoz igazodik, mint amihez a jorcájtnak kell igazodnia, s ezzel együtt úgy a húsvétot, mint a jorcájtot minden évben máskor tartjuk – a holdnaptárnak megfelelően.
Weiss Manfréd száz évvel ezelőtt karácsonykor halt meg, idén pedig éppen ma, december 30-án emlékezhet meg haláláról az elhunyt vallását ismerő és azt tiszteletben tartó utókor.
Mivel azonban Magyarországon a polgári időszámítás szerint élünk, így természetes, hogy a közvélemény és a nagy nyilvánosság december 25-hez köti Weiss Manfréd halálának évfordulóját. Végső soron a maga logikája szerint mindkettő helyes gyakorlat: a lényeg, hogy ne vesszen a feledés homályába a valaha élt leggazdagabb, igazi filantróp zsidó iparmágnás, Weiss Manfréd emlékezete.
A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, egyetemi oktató, klasszika-filológus, teológus, vallástörténész.
(Borítókép: Weiss Manfréd. Fotó: Sandor Strelisky / Wikipedia)