Index Vakbarát Hírportál

Hegyi Gyula: A fiúkat elviszik katonának?

2023. január 9., hétfő 17:58

Az ünnepek alatt két fiús szülő is megkérdezte tőlem, hogy ha tovább vadul a háború, akkor az ő fiaikat is behívhatják katonának? Nem Kijevben vagy Ungváron, hanem itt Budapesten. A kérdés sokak szemében furcsa lehet, de ha a háború tovább eszkalálódik, akkor sok minden megtörténhet, amit néhány éve még elképzelhetetlennek gondoltunk. A mai kiskamasz fiúk apái jórészt ahhoz a generációhoz tartoznak, amely már megúszta a kötelező sorkatonai szolgálatot. Ezekben a családokban a „sereg” emléke leginkább a nagypapák százszor hallott, unalmas anekdotáiban szokott előjönni. Pedig kevesebb mint két évtized telt csak el a sorkötelezettség magyarországi eltörlése óta. De a jót – amint magát a békét is – könnyű megszokni, és nem szívesen gondolunk arra, hogy a rossz bármikor visszatérhet.

Néhány évvel ezelőtt Kövér László vetette fel a sorkötelezettség visszaállítását, amit akkor Orbán Viktor elutasított. Magától nyilván most sem javasolná, és remélhetőleg nem is lesz rá szükség Magyarországon. De a szülői aggodalmak emberileg mégis érthetőek. Tavaly február óta olyan egyirányú utcába jutottunk, amelyben fokozatosan egyre közelebb sodródunk, ha talán nem is a háborúhoz, de a hidegháborúhoz mindenképp. És a hidegháború egyik legfőbb jellemzője a háborús pszichózis, amelyhez katonák és fegyverek is szükségeltetnek. Ha az orosz–ukrán háború elhúzódik, ha a Nyugat fegyvereivel és „tanácsadóival” egyre aktívabb résztvevője lesz, akkor félő, hogy a fegyverek elhallgatása nem tartós békét, hanem a még pusztítóbb revánsra való felkészülést hozza számunkra is. 

A béketárgyalások következetes elutasítása a Nyugat részéről önmagában is a hidegháborús hangulatot fokozza,

de az Oroszország lényegi megsemmisítésével való kijevi fenyegetés az orosz társadalmat is hidegháborús üzemmódba, a híres „honvédő háborúk” légkörébe taszíthatja. Ha pedig a nyugati támadó fegyverek túl sok kárt okoznak a Krímben és az orosz törzsterületeken, akkor valóban elszabadulhat a pokol.

Nem kell hadtörténésznek lennünk ahhoz, hogy megértsük az ukrajnai háború néhány tanulságát. Megint bebizonyosodott, hogy repülőgépekről, csak légi támadással nem lehet megnyerni egy háborút. Most az is kiderült, hogy önmagában a kiber hadviselés, a számítógépes és űrbeli technika is kevés a győzelemhez. Az ukrajnai hadi elemzések most egészen hagyományos módon sárról, fagyott vagy felolvadt talajról, megáradt vagy felduzzasztott folyókról szólnak, és nem lézerágyúkról, szupermodern csodafegyverekről. Egy város elfoglalásához sok katona kell jó fegyverekkel, a háború megnyeréséhez pedig tömeghadsereg, mely az ellenségénél több és jobb fegyverzettel rendelkezik. A tömeghadsereg erősítése és a fegyverarzenál növelése minden más értéket, civil megfontolást felülír. Minél jobban belesodródik az EU és a NATO a háború eszkalációjába, annál inkább így lesz ez nálunk, a nyugati tömb országaiban is. Ez a hidegháború logikája.

Ha a hadkötelezettség bevezetését remélhetőleg el is kerüljük, a háborús pszichózis és a fokozott felfegyverkezés elől aligha menekülhetünk. Bizarr látni, hogy az ukrajnai háború máris mennyire megváltoztatta a közbeszédet.

Azok a liberális médiumok, amelyek nemrég még transzgender témában utaztak és a „férfiasságot” a fasizmussal azonosították, most bátor ukrán katonák, állig felfegyverzett férfiak hősiességét ünneplik.

Nyilván nem alaptalanul, de mégis meglepő ez a hirtelen váltás. Hiszen a férfiúi felsőbbrendűség mítosza mégis arra épül, hogy a háborúban a férfiak harcolnak családjuk és a haza védelmében. (Igen, mert haza is van.) Ha elhúzódik a háború és a hidegháború, akkor sok mindent elsöpör az elmúlt évtizedek divatos teóriái közül. 

A hidegháború másik jellemzője a fegyverkezés felpörgetése. Az Egyesült Államok és a NATO vezetői hosszú évek óta sürgetik a katonai kiadások növelését a szövetség európai tagállamaiban. A legtöbb európai ország eddig igyekezett kibújni e kötelezettség alól. Nem véletlenül. A nyugat-európai demokráciák egészségügyben, közoktatásban, jóléti rendszerekben részben azért tudnak többet, jobbat adni a polgáraiknak, mint az USA, mert kevesebbet költenek hadi célokra. Az ukrajnai háború erkölcsi szorításában sokkal nehezebb lesz ellenállni a katonai kiadások megemelésének és a drága amerikai fegyverek importjának. Ebben a kérdésben is újra érvényesül egy régi igazság, a „vaj vagy ágyú” dilemmája. A baloldali pártok, szakszervezetek egy ideig igyekeznek védeni a szociális vívmányokat, de a hidegháborús pszichózis légkörében sokáig nem állhatnak ellen a nyomásnak. A skandinávok őszinte emberek, kellemetlen dolgokat is ki szokták mondani. Dániában a szociáldemokrata vezetésű kormány eltörölt egy állami ünnepet azzal az indoklással, hogy az így megspórolt összeget a hadsereg fejlesztésére kell fordítani. Ez is régi történelmi emlékeket idéz. 1914-ben a nagy szociáldemokrata pártok is támogatták országaik háborús felkészülését. Üdítő kivételt jelentettek a magyar szocdemek, de hát ők akkor még nem rendelkeztek parlamenti mandátummal.

A fegyverkezéshez sok állami pénz és hadiipar kell. A pénzt részint a humán kiadások lefaragásával, részint a költségvetési fegyelem fellazításával lehet biztosítani. Ez amúgy rövid távon akár háborús konjunktúrát is teremthet, de tartósan nincs köszönet benne. Ami fontosabb, a hadfelszereléshez nehézipar kell. A nehéziparhoz pedig vasra, acélra, mindenféle nyersanyagra van szükség. A fegyverek, harci eszközök működtetése pedig fosszilis energiát igényel. Ezekről az alapvető igazságokról nem beszélnek azok, akik egyszerre hirdetnek „zöld fordulatot” és a fegyverkezés fokozását. A huszonegyedik század embere lassan tanulja meg, hogy a háború törvényei alapvetően nem változtak meg. Aki igent mond a háborúra, annak háttérbe kell szorítania minden más értéket és megfontolást. Természetesen vannak esetek, amikor bátran vállalni kell a háborút. De 

a jelenlegi orosz–ukrán háborút a Nyugat meg tudná állítani a diplomácia és a kölcsönös érdekbeszámítás eszközeivel. Ha nem teszi, akkor sokat fel kell adnia korszerű teóriáiból és értékeiből.

A hidegháború alapvetően konzervatív, nacionalista és bezárkózó légkört kényszerít a társadalmakra. Ezért is furcsa látni, hogy Magyarországon a háború minden áron való folytatását, a fegyverszállítások fokozását, egy új szellemi-politikai vasfüggöny kiépítését jórészt magukat baloldalinak, zöldnek vagy liberálisnak hirdető erők hirdetik.

A szerző volt európai parlamenti képviselő.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Civilek egy kiképzésen Kijevben 2022. március 21-én. Fotó: Narciso Contreras / Anadolu Agency / Getty Images)

Rovatok