Bár szólnak arról is iparági hírek, hogy fennmaradnak az élelmiszerárstop intézkedései, mai ismereteink szerint április 30-án kivezetik. Nem kell túl messzire visszaforgatni az idő kerekét 2022. december 6-ig, amikor a magyar családok nemcsak a Mikulást várták, hanem Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Hernádi Zsolt Mol-elnök-vezérigazgató késő estére meghirdetett, közös sajtótájékoztatóját is. Emlékezhetünk, ekkor jelentették be a benzinárstop megszüntetését. Túl sok idő nem volt búcsúzkodni, azonnal elköszöntünk a literenként 480 forintos üzemanyagártól: 22.30 után jött a bejelentés, a töltőállomások pedig az új árazásra átállva már 23 órától a benzinárstop időszaka előtt megszokott, piaci alapon működtek.
A kereskedelemben dolgozók többsége egyetért azzal, hogy szerencsés lenne a hatósági élelmiszerárakkal kapcsolatos döntést is hasonlóképp kommunikálni, máskülönben ha például reggel közlik, hogy aznap estig marad fenn az árstop, félő, egy órán belül csatatérré válnak az áruházak, de ha egy héttel előre jelzik, akkor is több nap, akár egy komplett hét fulladhat káoszba. Az üzemanyagáras példánál maradva ha nem áll most is ki a pulpitusra Gulyás miniszter a megfelelő pillanatban, pánik lehet úrrá a boltokon. Az pedig nem volna jó senkinek.
Az élelmiszerárstopot 2022. február 1-jén vezették be, az is egyfajta érvelés, hogy
akinek 15 hónap nem volt elég a készletei feltöltésére, az ne az utolsó 15 percben akarja megváltani a világot, a magyar néplélek azonban nem ilyen. Ha van 30 üveg étolaj a spájzban, sokan igenis veszik a fáradságot, hogy megharcoljanak a 35. és a 40. flakonért is.
Eltelt már ugyan három év, de elevenen él bennünk a kép az első Covid-hullám vécépapír-gurigákkal szegélyezett vásárlói rohamairól, a világvége-hangulat tetten érhető volt a hirtelen megváltozott fogyasztói szokásokban. Ezzel együtt sokan betárazták a cukrot, a lisztet, lefagyasztották a sertéscombot, a csirkemellet és persze a csirke far-hátat. Az utóbbiak kiemelése épp azért borította meg az élelmiszeripart s kényszerítette a forint volatilitásával együtt is importra a kereskedők beszerzési útvonalait, mert így érte őket a legkisebb veszteség.
Azt ugyanis könnyű belátni, hogy nem lehet büntetlenül öt-tízszeres keresletet generálni a csirke far-hát iránt, az adott állatnak a nem hatósági áras combja ugyanúgy kinőtt, amire nem lesz vevő, a sertés esetében ugyanez igaz a comb és a tarja, a lapocka, illetve az oldalas viszonyára.
A tojásnál is megkerülhetetlen az import erősödése, miután nem tojt többet a tyúk, ami végeredményben vitatkozik a magyar termelők érdekein alapuló nemzeti agrárszemlélettel.
A kereskedelmi szövetség november 10-én, amikor a burgonyával és a tojással kiegészülve hétről kilencre nőtt az árstopos élelmiszerek száma, azt becsülte, „a családok eddig több mint kétszázmilliárd forint támogatáshoz jutottak az élelmiszerárstop révén oly módon, hogy ennek terheit a kereskedők viselik”. Azóta eltelt bő négy hónap, újabb számítás nem készült, de jó eséllyel térdig gázolhatnak már a piaci szereplők a 300-350 milliárdos sávban. A 25 százalékos infláció, azon belül a 40 százalék feletti élelmiszer-drágulás korában nem könnyű lakossági szemüvegen át a kereskedelem működését vizsgálni, a vásárló leginkább azt érzékeli, hogy legalább másfélszer annyiba kerül minden, amiről korábban eszébe se jutott, hogy egy napon nélkülöznie kell. Az ok-okozati összefüggések mélyén azt már nem látja, hogy
a termelői árak is emelkedtek, így nem a kereskedők árrése nőtt, csupán az ilyenkor elkerülhetetlen dominóhatás érvényesül. Akkor kérhető joggal számon egy kereskedelmi vállalat, ha beszállítói mérséklik az átadói árakat, de ennek ellenére lenyeli a különbözetet az adott bolt(hálózat).
Itt tartunk tehát: marad-e az élelmiszerárstop, vagy sem, s ha kivezetik, mikor? Úgy tudjuk, a kormányon belül sem egységes e kérdésben az álláspont, ha azonban úgy dönt a kabinet, hogy vége a bulinak, egyáltalán nem mindegy, mikor húzza ki a hangfalat. Merthogy alapvetés a kereskedelemben, hogy az üzleti terv a karácsonyi forgalmon áll vagy bukik, az év végi költekezés után a második legfontosabb időszak viszont a húsvét, amely idén április 7–10-re esik. És bár számszerűsítették, hosszú távon mekkora károkat okozott a szektornak az élelmiszerárstop, a kivezetés módján túl az időzítés sem másodlagos, hiszen az ellenérvek mellett a húsvéti bevásárlásokat igenis hizlalja az intézkedés, mert ilyenkor, ünnepi időszakban azért más is a kosárba kerül. Ez egy olyan mikrociklus, amikor átmenetileg enyhül a vásárlói önfegyelem.
A gazdaságpolitika és a kereskedelem más véleményen van abban is, hogy az élelmiszerárstop hűti vagy csak tovább fűti az inflációt, ráadásul az extraprofitadó terheit ugyanúgy nyögi az ágazat. Varga Mihály pénzügyminiszter az Indexnek adott exkluzív interjúban arról beszélt, hogy 2024-től csak fokozatosan vezetik ki az extraprofitadókat, például a bankszektor vagy a gyógyszeripar terheit biztosan csökkentik jövőre.
Ebből adódóan benne van a pakliban, hogy ez a fajta könnyítés az energiaszektorban vagy a kereskedelemben nem történik meg. Az utóbbival a piaci szereplők olvasatában az a legfőbb gond, hogy bevezetése óta sem sikerült értelmezniük az extraprofitot, az ugyanis az eredményes működésük utáni nyereség lenne, csakhogy az adó sávjait nem a nyereséghez arányosítva vetették ki, hanem az árbevételhez kötve.
Ha valaki ilyenkor a veszélyhelyzeti döntéshozatal itt és most természetére mutat, hiányolva a vezető politikusok és a szakmai szereplők közti, a háború és a világjárvány előtt azért sűrűbben előforduló egyeztetéseket, konstruktív tárgyalásokat, azzal nehéz vitatkozni.
A torzuló termékpályákat megsínylő kereskedelem kiragadott példáiból komplett reálgazdasági diagnózist aránytévesztés lenne adni, azt mindenesetre korábban már több példa is igazolta: egy-egy állami intézkedés lassíthat vagy épp gyorsíthat egy gazdasági folyamatot, de végül mindig a piac dönt.
A kormány ugyanakkor kitart a protekcionista gazdaságpolitika mellett, még ha a védőháló alatt olykor megkérdőjelezhető módon is teremt helyet a lakosságnak a gazdasági szereplők kárára. Az ideológia nehezen támadható, igaz, a gyakorlat sokszor árnyalja az elméletet. A veszélyhelyzeti döntéshozatalt érő kritikákra pedig maga a miniszterelnök adott egyértelmű választ évértékelőjében: „Demján Sándortól azt tanultam, hogy válság idején nincs normativitás, bátran be kell avatkozni a gazdaságba”.
Ezzel sem árult zsákbamacskát Orbán Viktor. Bár az ukrajnai háború, s annak negatív gazdasági következményei részben megmagyarázzák, miért maradt 2022. április 3-a után is kampányüzemmódban a kormány, az újabb konjunktúrára várva előbb-utóbb vissza kell térni a kiszámítható üzleti környezet talajára.
A szerző az Index Közélet rovatának vezetője.
(Borítókép: Balogh Zoltán / MTI)