Az európai közvélemény túlnyomó többsége egy évvel az orosz invázió megindulása és annak az európaiak életét is közvetve nehezítő hatása ellenére is kitart Ukrajna támogatása mellett. Egyelőre. Az úgynevezett „Ukrajna-fáradtság” bármikor beüthet, már csak azért is, mert a Kreml is erre játszik. 

Ukrajna-fáradtságról akkor beszélhetünk, amikor a közvélemény figyelme lanyhul, ezzel összefüggésben a különböző médiumok is egyre kevesebb, háborúval kapcsolatos hírt generálnak, miközben a döntéshozók is egyre kevésbé elkötelezettek Ukrajna segítése iránt. 

A kifáradás kezdeti jelei már világszerte érzékelhetők. A Pew kutatóközpont 2023. januári reprezentatív felmérése alapján az amerikai választópolgároknak már a 26 százaléka gondolja úgy, hogy az Egyesült Államok túl sok támogatást nyújt Ukrajnának; ez az érték fokozatosan emelkedett a tavaly márciusi 7 százalékról 26-ra. A republikánus szavazók körében még látványosabb a tendencia: 9-ről 40 százalékra emelkedett az így vélekedők aránya. 

amely a kisebbségek nyilvános és közoktatási nyelvhasználatának komoly korlátozásában öltött testet. Az ezt követő diplomáciai konfliktus a retorikán túl magyar oldalon Ukrajna nyugati integrációjának akadályozására irányult, míg ukrán szereplők a magyar állam kárpátaljai aktivitását támadták, például a beregszászi konzulátuson az állampolgársági esküről készített titkos felvételek kiszivárogtatásával.

A háború tovább rontotta a két ország viszonyát. Ebben fontos szerepet játszott a magyar kormány hintapolitikája, amely továbbra is a Nyugat és a Kelet közé igyekszik pozicionálni magát. A 2022. áprilisi választás előtt ennek fő eszköze a „békenarratíva” volt, amelyet sokan az Ukrajnával és európai szövetségeseivel való szolidaritás megtagadásaként értékeltek, mivel a háborút „két szláv nép” konfliktusaként értelmezve Magyarország semlegessége mellett érvelt. Az idő előrehaladtával egyre nagyobb lett a szakadék a magyar kormány retorikája és tényleges aktivitása között: miközben a kormánypárti politikusok lényegében a Kreml álláspontját visszhangozva minden rosszért Brüsszelt teszik felelőssé, a magyar kormány is megszavazta a Moszkvát sújtó összes szankciót. 

A zavart fokozta, hogy a korábbi menekültellenes szólamokkal nehezen összeegyeztethetően, de a magyar intézményrendszer példásan segítette az ukrán menekülteket. Mindez nem tudta ellensúlyozni a Kreml-párti retorikát, legalábbis Ukrajnában biztosan nem: egy tavaly májusi, ukrajnai reprezentatív kutatás szerint az ukránok ugyanúgy nem tartják szövetséges országnak Magyarországot, ahogy Oroszországot vagy Belaruszt. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy az ukránok 0 százaléka nevezte meg Magyarországot hazája szövetségeseként. 

Ami a hazai közvéleményt illeti, a Medián 2022. májusi felméréséből az derült ki, hogy a magyarok szemében Ukrajna és Oroszország megítélése hasonlóan alacsony szinten topog. Öt hónappal később a Political Capital megbízásából szintén a Medián mérte, hogy

További tanulságos adalék, hogy minden második kormánypárti szavazó nincs tisztában a ténnyel, hogy a magyar kormány megszavazta az uniós szankciókat, sőt még az ellenzéki szavazók közel negyede is így értesült. A politikai tér megosztottsága következtében nem meglepő, hogy a magyar közvélemény jelentős része osztja az Ukrajnával kapcsolatos, megcáfolt összeesküvés-elméleteket, például az orosz kisebbség elleni állítólagos népirtásról.

A magyar médiateret domináló kormányzati retorika erre még jobban ráerősített a háborúból való „kimaradás” gazdasági vagy biztonságpolitikai előnyeit hangsúlyozva, a szankciók hosszú távú fenntarthatatlanságával érvelve az Oroszországgal szembeni fellépés létjogosultsága ellen, megkérdőjelezve az Ukrajnával vállalt szolidaritás értelmét vagy „árát”. Intő jel, hogy míg az Eurobarometer felmérése szerint a magyar közvélemény 55 százaléka az európaival valamennyire összhangban tavaly októberben egyetértett az Európai Unió Ukrajnának nyújtott támogatásával, az aspektusok mélyére nézve egy egyértelműen negatív tendencia rajzolódik ki. Az Ipsos 2022. decemberi felmérése ugyanis a következőket hozta ki:

1. Ukrajna társadalmi támogatottsága egy rendkívül alacsony szinten rögzült: csak a megkérdezettek 37 százaléka ért egyet azzal, hogy „továbbra is támogassuk Ukrajnát, amíg az orosz erők ki nem vonulnak az Ukrajna által követelt területekről”. Emellett 30 százaléka támogatja a „legszigorúbb gazdasági szankciókat Oroszországgal szemben”.
2. A közfigyelem nagyon lassan, de csökken: a magyarok 61 százaléka mondta, hogy szorosan követi a háborút, ami 5 százalékpontos csökkenés tavaly április óta.
3. Az ukrán menekültek támogatása szignifikánsan csökkent: 76 százalékról 66 százalékra esett azok aránya, akik egyetértenek az ukrán menekültek befogadásával. 
4. A magyar társadalom többsége határozottan elutasít bármiféle gazdasági vagy katonai szolidaritást: a megkérdezett magyarok 85 százaléka szerint „Magyarországnak el kellene kerülnie, hogy katonailag részt vegyen ebben a konfliktusban” (ez volt a legmagasabb arány a 28 megkérdezett ország közül), míg a válaszadók 67 százaléka úgy gondolja, hogy „a jelenlegi gazdasági válság miatt Magyarország nem engedheti meg magának, hogy pénzügyi támogatást nyújtson Ukrajnának”. 60 százalék pedig kijelentette, hogy „Ukrajna problémái nem tartoznak ránk, és nem kellene beavatkoznunk a konfliktusba”. 

Az is valószínű, hogy a háború elhúzódásával, Oroszország Ukrajnát „kivéreztető”, hosszú háborúra való berendezkedésével Ukrajna támogatása más országokban is olvadásnak indulhat. A béke melletti vagy a semlegességet hangoztató retorika egyre nagyobb teret nyerhet Európában, s a Kreml maga is erre játszik az Oroszországgal szembeni európai egység megtöréséhez. 

A szerzők a Political Capital munkatársai, a cikk a Center for Information Resilience szervezettel közös projekt részeként készült.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Tüntetők Prágában 2022. október 10-én. Fotó: Michal Cizek / AFP)