Túlságosan negatív Orbán Viktor, amikor a magyar választókról beszél. Aki a Tisza felé tájékozódik, az poloska – ezt mondta a március 15-i beszédében. Ők azok, akik a balsorsot képviselik a Himnuszban – mondta legutóbb, két hete Pilisvörösváron. Ha egyáltalán lehet őket magyaroknak nevezni – ezzel a következtetéssel is eljátszott a miniszterelnök a Budapest környéki sváb faluban.
Majd úgy folytatta, hogy vannak, akik magukon kívül mást is szolgálnak:
Szolgálhatja a hazáját, a családját, a Jóistent, valamit. Ezek vagyunk mi. Mi vagyunk a magyarok. És vannak az ellenfeleink. Akikről nem mondom, hogy nem magyarok, mert részben sokan vagyunk, részben meg azért az igazság az, hogy egy nemzeti közösségnek azok is részei, akik nem vallják magukat a nemzethez tartozónak. Azt szoktuk mondani, hogy ők is benne vannak a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban.
Ezt a részletet a 24.hu videója őrizte meg.
Ha a választás után lennénk, és a Fidesz megnyerte volna a választást, akkor a győzelem birtokában egy arrogáns vezető beszélhetne így. De a mai helyzetben furcsa, hogy egy, a választói többségét éppen elvesztett politikus fogalmaz ilyen módon.
Az is furcsa, hogy a kijelentéseit állandóan utólagosan értelmeznie kell. Hogy nem is úgy értette. Hogy nem mindenki poloska, aki nem támogatja a Fideszt. Hogy csak Magyar Péter a poloska. Meg a körülötte levők, akik lehallgatják egymást, és ezzel kereskednek.
A „balsorsra” vonatkozó megjegyzését már nem is nagyon kapta fel senki. Pedig erős referenciát választott. A Himnusz mindenkié, aki magyar. Azt mindenki magáénak érzi, aki magyar.
A balsors jelentése világos. Az a rossz, amely Magyarországot letéríti a jó útról. Az ellenzéki szavazók mint a rossz megjelenítői? – ez nem egy vonzó üzenet.
Szerintem van egy különbség a korábbi kampányokhoz képest. A mostaniban Orbán Viktor sokkal negatívabb. Egyre jobban a szélre sodródik. Nem a szélsőjobboldalt értem ez alatt. Hanem azt, hogy korábban mindig középre tudta pozicionálni magát.
Mindig elérte, amikor sikeres volt, hogy a politikai ellenfelei tűnjenek partikulárisnak; ők csak egy bizonyos kis igazság, egy kis társadalmi szelet képviselői. Szemben a Fidesszel, amely a többségi értelmet, érzést képviseli.
Most viszont Orbánról és a Fideszről alakult ki az az érzésem, hogy a választási kampány jelenlegi szakaszában kikerültek a középponti pozícióból. Egyre kisebb szeletét jeleníti meg Magyarországnak. Nem kicsi ez a szelet, még mindig nagy, de már nem a kakaós csiga legértékesebb része, a csiga kakaóval sűrűn ellátott belseje.
Nem a Tisza Párt és Magyar Péter népszerűsége miatt, hanem azért, ahogyan és amiről beszélnek.
Orbán Viktor és a Fidesz kikerül a középpontból. Partikularizálódik. Már nem az egész érzetét kelti: már nem maga a mások fölé tornyosuló nagyság, hanem egyre inkább egy szereplő a többi közül.
Egy DK, egy Mi Hazánk számára már az is óriási előrelépés lenne, ha ott tartana, ahol a Fidesz. A Fidesz még mindig nagy, de már nem óriás. Amikor egy óriás normális méretűvé töpped, az furcsa. És nemcsak számszaki méretekről van szó. A Fidesz 15 éven át biztosan uralta a politikára figyelő emberek gondolkodását.
A mostani fordulat, ha igaz, nem egy szokásos esemény. A rendszerelméletben van egy furcsa sajátosság: a nagy rendszereknek vannak olyan elemei, amelyek később fundamentálisnak bizonyulnak. Ha ezek az elemek megroggyannak, akkor az egész nagy építmény megreccsen.
Orbán szavai egyre inkább már csak a Fidesz igazságának tűnnek, meg a fideszes szavazók igazságának, és nem az egész ország számára relevánsnak. Már csak a saját és megmaradt szavazóinak beszél.
Szemmel láthatóan senkit nem akar meggyőzni azok közül, akik kikerültek a Fidesz és Orbán bűvköréből.
Jó-e az, hogy a Fidesz a riválisait gyepálja és azok szavazóit savazza? A társadalmi hangulat már nem az, hogy az ellenzéki szavazók, köztük a Tisza szavazók valami furcsa, hülye, érthetetlen kisebbséget képviselnek. Nem poloskák, nem a balsors képviselői. Nem kell őket eltaposni, leküzdeni.
A Himnusz a legszentebb közösségi-politikai szövegünk. Mindenki számára, aki magyar. A szívünkből szól. Retorikailag találó azt mondani, hogy az ellenzék – és az ellenzéki szavazó – olyan, mint a balsors a Himnuszban.
Írva ezt a cikket, szellemileg, érzelmileg és morálisan elég laza vagyok ahhoz, hogy értékeljem Orbán hasonlatát, választékos és szellemes megoldásnak tartsam, amit mondott. De aki ezt a poént az adott pillanatban ellenzékiként hallja, valószínűleg vagy indulatba jön és egy p-vel kezdődő helyre küldi el a miniszterelnököt, vagy pedig szorongani kezd attól, hogy a hivatalban lévő, a hatalom kellékeivel felruházott politikus így beszél, így gondolkodik róla. Orbán az ilyen eszközök használatakor tudatos: nem véletlenül alapoz a magyar emberek tudatának mély rétegeit érintő érzetekre. Viszont a miniszterelnök a negatív szóhasználatával veszíti el a vonzerejét.
Támad, de ez egyre inkább védekezésnek tűnik.
Sőt, nem is csak védekezésnek.
Átkozódásnak.
Aki átkot szór, az csak akkor lehet sikeres, ha a választók között is óriási az elkeseredés a megátkozottak miatt. De most nem ez a helyzet.
A politikai elemzés szempontjából az a releváns kérdés, hogy az átkozódás, a negatív üzenetek, az ellenzék kritikája aktivizálja-e a jobboldali, a fideszes szavazókat?
Ha igaz a már a Nézőpont Intézet által is kimondott Fidesz-népszerűség-csökkenés – náluk, ugye, Orbán és a Fidesz vezeti a népszerűségi listát, de már csökken a különbség a Tisza Párt és Magyar Péter irányában –, akkor ez a kommunikációs tartalom nem segít a Fideszen.
A Fidesznek egy olyan fordulatot kellene vennie, ami nagyon nehéz. Nem a 2010-es kampány a minta, mert 2008-tól a baloldali koalíció politikailag már megbukott. A Fidesz győzelme biztosnak tűnt.
2026-ra nézve a 2006-os helyzethez kellene visszatérnie a Fidesznek, amikor erős kihívója volt az MSZP-nek. Amikor még nem lehetett előre látni a győzelmet. Amikor az esélyek nyíltak voltak.
A 2026-os választás mozgósítási verseny lesz. Az győz, aki több szavazót visz el a választás napján választani. Mindennek, amit mondtam, a választás napján jön el a tesztje.
A mainak az alternatívája egy másképp beszélő miniszterelnök lenne. Ha Orbán Viktor azt mondaná: Emberek, folytassuk az országépítést! Sikeresek vagyunk. Nagyon sok mindent teremtettünk. Akkor, amikor ezt meg ezt csináltuk, akkor mindenkiért cselekedtünk. Függetlenül attól, hogy kire szavazott. Én egy olyan országot szeretnék, amely... és pozitív dolgokat mondana.
Nem félelmet keltene: Jön Brüsszel, jönnek az ukránok, közeledik a vész. Inkább így beszélne: Engedjék meg, hogy meggyőzzem önöket arról, hogy... Riválisaink azt mondják... De nézzék meg, hogy Magyar Péter és a Tisza még semmilyen kormányzati programot nem valósított meg, tett le az asztalra. Budapesten sem kormányoznak, csak nemet tudnak mondani fontos döntésekre. Én a következő négy évben azt szeretném megvalósítani, hogy... Olyan módon szeretném ezt az országot továbbépíteni, hogy...
Ha így beszélne, nem negatív érzetet keltene, szerintem.
Alkalmazkodva a hangulatváltozáshoz, tényként kezelné, hogy a kihívója erőteljes. Véget vetne annak a nevetséges gyakorlatnak, hogy Magyar Pétert nem nevezik a nevén. Ez a dehumanizálás és a megvetés alapvető eszköze. A kirekesztés magasiskolája. De ezzel egy olyan nyelvi és gondolati tabut hoznak létre, amely már az uralkodó széljárás része. Régen volt, hogy a magyar társadalom azt kérdezgette magától, hogy: „Mi is a neve ennek az új prófétának?”
Ma az a kisebbségi, aki még nem meri szájára venni a Tisza Párt vagy Magyar Péter nevét, vagy a politikát nagykanállal fogyasztó választók szemében ízléstelennek látszó módon Kollár Kinga nevét, amit látványosan felejtett el Pilisvörösváron a miniszterelnök.
„De akkor nem az lenne, aki” – írta egy kommentelő a vlogposztomra, amikor ezt a témát a múlt héten felvetettem a vlogomban. Ezt egy kulcsmondatnak tartom. Azt fejezi ki, hogy a márka, aki itt egy politikus, Orbán Viktor, megrekedt abban, ahogyan módosítani tudja magát a hangulat változásához alkalmazkodva. Abban a választóban, aki így gondolja, eljátszotta az alternatíva lehetőségét. Elérte a saját üvegplafonját.
A 2026-os választás kulcseleme a választói mozgósítás eredményessége. Az nyer, akinek több választója megy el a különféle fontos mandátumot eredményező kategóriákban (10 ezer fő alatti települések, kisvárosok, nagyvárosi szavazók számának alakulása stb.).
A domináns erő felé húzás azonban egy megrekedt politikusnál egy kiélezett választási helyzetben nem előny. Ettől még nyerhet Orbán és a Fidesz. De a mostani szóhasználat és politikai üzenetek csökkentik, és nem növelik a lehetőségeiket.
Ha változtatnának, akkor a félelemkeltő és vészjósló kifejezéseket szajkózó beszédmód helyett egy diszkurzív térben helyezné el magát. A diszkurzív azt jelenti, párbeszédbe kezdene a választókkal: a választóival és a lehetséges választóival. Alkalmazkodva a hangulatváltozáshoz, tényként kezelné, hogy a kihívója erőteljes. Aki úgy tesz, mintha csak időleges lenne a Tisza Párt és Magyar Péter sikere, az valóságtagadó. És ezért már egyre jelentéktelenebbnek tűnik.
Tudom, hogy a fideszes politikai elit és a támogatói kör egy lufinak tartja Magyar Pétert, aki majd kipukkad. Abban reménykednek, hogy már a választások előtt. Lehet, hogy Magyarból csapnivaló kormányfő lesz. Lehet, hogy nem nyeri meg a választást. De ezt még nem tudjuk. A fideszes elit abban az öncsalásban van, amikor úgy tesz, mintha már túl lenne a 2026-os választáson. Amikor majd átkozódhat, mindenkit lehordhat, elküldhet a fenébe. Most azonban ez nincs így. Jelenleg mellébeszélésnek tűnik a Fidesz-retorika. Egy kellemetlen lehetőséget, egy majdani tényt, Magyar Péter és a Tisza Párt lehetséges győzelmét akarják szavakkal „felüldumálni”.
„Most múlik pontosan” – idézném ide a Quimby dalszövegét. A tudás, a dicsőség, az igazság – monopóliumérzete, amelyet 2008 óta Orbán Viktor és a Fidesz őrzött.
Egy évvel a választás előtt ez nem szükségszerű. Most még van lehetőség változtatni.
A szerző volt újságíró, ma üzleti coach.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Menczer Tamás, Orbán Viktor és Szijjártó Péter 2025. április 24-én. Fotó: Orbán Viktor / Facebook)