„Orbán Viktor belföldi ellenfelei, kritikusai tönkretételéről szóló törvényjavaslat” – ez a cím jobban megfelelt volna annál a jogszabálytervezetnél, amelyet hivatalosan „A közélet átláthatóságáról” címen nyújtott be a kormánypárti képviselő, Halász János kedden, éjfél előtt.

A paragrafusok tömkelege valójában arra szolgál, hogy megfojtsa azokat az egyesületeket, internetes sajtótermékeket, amelyek – egyébként pályázatok alapján – elnyert külföldi pénzeket fogadtak el, és kritikusak az Orbán-rendszerrel szemben. Idetartoznak például a Transparency International, a Magyar Helsinki Bizottság, az Átlátszó és a Partizán YouTube-oldal. A majdani törvénynek az átláthatóság növeléséhez alig van köze, annál gyakrabban visszaköszön benne az állam elnyomó ereje, a kipécézett szervezetek életének súlyos megnehezítésének az igénye – legszélsőségesebb esetben akár még a betiltásuk is.

A huszonnégy oldalas törvénytervezet normaszöveg két fő irányra oszlik, a listára való felkerülésre és a jogkövetkezményekre.

1. A kormánypárti érzelmű Lánczi Tamás által vezetett Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) javaslata alapján a kormány készíti el azoknak a külföldi támogatást elfogadó szervezeteknek a listáját, amelyek úgymond veszélyeztetik Magyarország szuverenitását. A lista tartalma ellen nem biztosít bírósági jogorvoslatot a törvénytervezet, vagyis az SZH és a kormány tetszése szerint állapíthatja meg a külföldi támogatásból közéletet befolyásoló szervezetek listáját, amelyek csak az állami adóhatóság engedélyével fogadhatnának el külföldi támogatást – arról a NAV-ról van szó, amelynek élén csak olyan személy lehet, aki bírja a legfelsőbb állami vezetők bizalmát. A részrehajlásmentesség kizárt.
2. A jogkövetkezmények súlyosak: ha mégis engedély nélkül elfogad a listába kerülő szervezet külföldi támogatást, akkor annak huszonötszörösét (!) elérő büntetést kell fizetni. Újabb törvénysértésre hivatkozva a NAV eltilthatja a szervezetet a közéleti tevékenységtől. Az egyesületi tisztségviselők vagyonnyilatkozattételi kötelezettségének elmulasztása esetén a hatalmat képviselő – tehát elfogult – és a kormányfőnek felelő igazságügyi miniszter bírságot szab ki, a képviseleti jogtól eltilthatja őket. Valódi bírósági jogorvoslatot a törvénytervezet nem biztosít: a képviseleti jogtól való eltiltás esetén a törvény kifejezetten blokkolja a bírósági jogorvoslatot. A NAV bírságai ellen erősen korlátozott a jogorvoslat lehetősége. Végső soron, az ügyészség keresete alapján a törvény megsértésére hivatkozva a bíróság feloszlatja az érintett szervezetet. Súlyos csapás az is, hogy a listára felkerült szervezetek nem részesülhetnek az SZJA egyszázalékos felajánlásaiból (nem véletlen, hogy több kormánykritikus híroldal az utóbbi napokban erőteljesen kéri az olvasóit, hogy amíg jogszerűen még megtehetik, ajánlják fel nekik személyi jövedelemadójuk egy százalékát).

Ne tessék külföldi pénzt elfogadni, és akkor nem lesz semmi baj! Mi csupán a külföldi beavatkozástól védjük a szeretett hazánkat – üzeni a törvénytervezet betűje és szelleme, illetve ezt üzenik a fideszes politikusok is, köztük Kocsis Máté frakcióvezető.

Ha elfogadjuk a kiindulópontjukat, akkor a magyarországi belpolitikából végre ki kell iktatni mindenfajta külföldi befolyást. Győzzenek csak a magyarországi belpolitikai és társadalmi viszonyok, úgy igazságos!

A gazdaságban jelentős pozíciókhoz jutottak a NER-közeli üzletemberek, az állami közigazgatás a kormányhivatalok és járási hivatalok révén a Fidesz–KDNP hatalmon maradását igyekszik elősegíteni (hogy ez így van, jól mutatja, hogy több kormányhivatal élén egykori kormánypárti politikusok állnak). Az erőviszonyok erőteljesen a mostani hatalom javára tolódtak el, amit ellensúlyozni kell – nem csoda, hogy több ellenzéki honlap és szervezet külföldi forrásokért is pályázott.

A mostani törvénytervezet azzal fenyeget, hogy több kormánykritikus civil szervezet és elektronikus újság nehéz helyzetbe kerül anyagilag, mert erősen kérdéses, hogy az ellenzéki érzelmű vállalkozók nagy összegben tudnak-e/akarnak-e/mernek-e ellenzéki civil szervezeteket támogatni. Ki akar a maga fejére rendkívüli adóvizsgálatot hozni? De még ha a félelmet le is küzdik, a majdani törvény szerint egy magyarországi állampolgársággal rendelkezőnek teljes bizonyító erejű magánokiratban kell bizonygatnia, hogy az általa nyújtott támogatás nem külföldről származik. Ugyan kinek lesz kedve mondjuk a közjegyzőhöz szaladgálni teljes bizonyító erejű magánokirat elkészítése érdekében? Na jó, lehet bíbelődni digitális aláírással vagy két tanú aláírásával is...

Végezetül, a törvénytervezettel és a külföldi befolyást kárhoztató kormánypárti kommunikációval kapcsolatban még három észrevételem van.

1. Sem Magyarországon, sem másutt – még a nagyobb államokban – sem valósítható meg az abszolút szuverenitás, vagyis a belügyekbe való külföldi ráhatást nem lehet teljesen kizárni. Stephen D. Krasner 1999-ben megjelent, Sovereignty: organized hypocrisy (Szuverenitás: szervezett képmutatás) című könyve meggyőzően mutatja be sok-sok példán keresztül, hogy a külföldi katonai támadásokon kívül a magas államadósság, a nemzetközi szervezetekben való részvétel is korlátozhatja az adott állam szuverenitását, azaz az általa határolt területek fölötti állami irányítást.
2. A Fidesz – legtöbbször ügyesen – épített a magyar társadalom azon kollektív élményére, amelynek nagyon ellentmondásos „a” külfölddel való kapcsolata. A több évszázadig tartó oszmán, Habsburg-uralom, a magyar állami szuverenitás XVI. század közepétől egészen 1920-ig tartó szünetelése megtették káros hatásukat: egyfelől nagyon szeretnénk felzárkózni a fejlett „Nyugathoz”, másfelől tartunk is tőle, hogy túl sokat kell feladnunk az önállóságunkból és nem leszünk a magunk urai. A Fidesz szavazótábora mostanában a „genderőrületet”, a „wokeizmust” és Brüsszel „káros beavatkozási törekvéseit” látja a külföldben. Más szóval, a „külföld”, mint kifejezés a NER szótárában negatív konnotációt kap, és ezt jól tükrözi a benyújtott átláthatósági törvény is. A „külföldet kiszolgáló belföldi ellenzék” képét a NER az elmúlt tizenöt évben számos alkalommal sikerrel rajzolta meg, és nem most fordul elő először az sem, hogy lényegében a „külföld” mint negatív létező csoportjába a külföldi támogatásban részesülő civil szervezetek, NGO-k is beletartoznak. A 2015–16-os bevándorlásválság idején lett erőteljesebb a NER kampánya Soros György üzletember ellen, akinek alapítványai Magyarországon is finanszíroztak néhány civil szervezetet. A Soroshoz köthető szál pedig a Halász-féle törvénytervezet kapcsán is megjelenik. Nem kétséges, hogy az Európai Bizottság fellép majd Magyarországgal szemben a törvény elfogadása esetén, ismét lehet majd jóízűen „Brüsszelt” kárhoztatni.
3. Jól látható az is, hogy a külföldi erők – hol ukrán, hol az EU – hazai kiszolgálóinak nevezi a Fidesz a Tiszát, és a törvény körüli politikai vihar arra is jó lehet, hogy erősítse a Tisza körüli gyanút, különösen, ha Magyar Péter pártja nem kívánja majd támogatásáról biztosítani a törvényt (a Tisza Párt elnöke kijelentette, hogy sóval hintenék be a Szuverenitásvédelmi Hivatalt). A hatalom örülne, ha a rossz hírbe hozott NGO-k és a Tisza valamelyik politikusa között sikerülne kapcsolatot találni. A Magyar Pétert alapvetően kedvező színben feltüntető egyes elektronikus újságok (például a Telex és a 444.hu) megbüntetéséről is szól a történet, hiszen a listára való felkerülésük esetén nemcsak a külföldi anyagi forrásaikat, de még az szja 1 százalékos felajánlásokat is elveszítenék.

A Halász-féle törvény nem fogja segíteni Magyarországot abban, hogy élhetőbb társadalmat hozzunk létre, nem tanít meg minket arra sem, miként tudnánk mi magyarok jobban elfogadtatni magunkat a világban. Abban viszont segíthet, hogy a Fidesz az ellenfelei egy részét anyagilag és erkölcsileg meggyengítse, abban a reményben, hogy a Tisza Párt áradása a jövő áprilisi országgyűlési választásokon nem sodorja el az Orbán-rendszert. Ez a most tárgyalt törvénytervezetnek a valódi lényege és célja.

A szerző politikai elemző.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Orbán Viktor 2025. április 14-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)