Az emberiség már túl van a tűz megszelídítésén, a kerék és a fémmegmunkálás feltalálásán, a mezőgazdaság kialakulásán, a nemzetközi kereskedelem megjelenésén, az ipari forradalmon és a digitális korszak hajnalán, vagyis a számítógépek elterjedésén. Ezek olyan hatalmas változások voltak, amelyek évszázadok vagy évtizedek alatt teljesen átalakították az emberek életét. A mesterséges intelligencia (MI) forradalma azonban gyorsabban és mélyebben formálja át a világ munkaerőpiacait, mint bármely korábbi újítás. Ehhez pedig mindenkinek alkalmazkodnia kell: aki képes lesz rá, az magasabb hozzáadott értéket teremthet, és magasabb bért kaphat, aki viszont nem, annak nagy kérdés, hogy lesz-e munkája.
Globálisan már ma is több száz millió munkakör érintett az automatizálás és az MI miatt, Magyarországon pedig az OECD adatai szerint a dolgozók közel 30 százaléka végez olyan feladatot, amelyet generatív MI gyorsíthat vagy akár át is vehet. Az előrejelzések szerint a következő 5–10 évben világszerte 400–800 millió munkahelyet érinthet a mesterséges intelligencia – részben automatizáció, részben átszervezés vagy megszűnés formájában.
A jelenlegi MI-forradalom nem az első alkalom, hogy technológiai újítások miatt tömegek munkája vált kérdésessé. A mezőgazdasági forradalom során az emberek áttértek a vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelésre, amivel élelmiszer-felesleg, állandó települések és specializált munkák jöttek létre. Ez a váltás évszázadokon át formálta a társadalmat.
Az ipari forradalom a 18–19. században a kézi munkát gépekre cserélte. Ez rövid távon tömeges állásvesztéssel járt, hiszen valójában rengeteg munkát váltottak ki a gépek, de új iparágakat és szakmákat is hozott. Az átalakulás fájdalmas volt – emlékezzünk a gépromboló ludditákra, akik az ipari forradalom ellen tiltakoztak –, mégis hosszú távon megteremtette a modern gazdaságot és a középosztályt.
A 20. század végén a számítógépek és digitális technológiák térnyerése ismét átalakította a munka világát. Bár ez közel sem volt olyan fájdalmas, mint az ipari forradalom, az adminisztratív és egyszerűbb feladatok automatizálódtak, ami újabb állásvesztéssel járt. Közben azonban új, jól fizető, magas hozzáadott értéket teremtő szakmák – szoftverfejlesztők, adatbázis-szakértők, rendszermérnökök – jöttek létre. Ez a korszak már nemcsak a fizikai, hanem a szellemi munkát is átalakította.
A mesterséges intelligencia egyszerre ötvözi az összes eddigi forradalmat, amelyen átmentünk. Azonban sokkal gyorsabb, sokkal több dolgozót érint, és sokkal mélyebben változtatja meg a munka világát.
1. Sebesség: Az MI olyan gyorsan fejlődik, ahogyan korábban semmi más. A modellek képességei félévente duplázódnak, a számítási kapacitás pedig évi több tízszeresére nő. Amit ma még kutatási prototípusként látunk, abból jövőre piaci termék lehet. Ez pedig azt jelenti, hogy egyre több és hatékonyabb MI-eszközt kell használniuk a dolgozóknak.
2. Szélesség: Az MI nem csak a fizikai munkát érinti. Már most képes szerződéseket elemezni, orvosi diagnózist támogatni, cikkeket írni, kreatív ötleteket generálni. A McKinsey jelentése szerint az MI különösen a szövegírás, adatfeldolgozás és egyszerű kódolás területén képes 30–50 százalék időmegtakarítást elérni. Az IMF pedig úgy látja, hogy a globális állások közel 40 százalékát érinti majd az AI-bevezetés, de részben kiegészítő, nem csak helyettesítő szerepben. Ez a forradalom tehát a munka minden rétegét érinti – a fizikai dolgozóktól a pénzügyi elemzőig. Ilyen széles rétegeket érintő forradalom pedig eddig nem volt.
3. Mélység: A mesterséges intelligencia egyre inkább döntéshozó vagy tanácsadó szerepbe kerül. Ez új kihívást jelent: nemcsak munkát vesz át, hanem befolyásolja a stratégiát, a szervezetet és a kultúrát is. Persze csak olyan mértékben, amilyen mértékben hagyjuk.
Talán a legjobban Sam Altman, az OpenAI vezére fogalmazta meg ezt a kérdést. „A társadalom teljes szerkezete újratárgyalásra és átalakításra szorulhat” – vélekedett. Nem ő az egyetlen, aki figyelmeztet: az előttünk álló, mesterséges intelligencia által vezérelt automatizációs hullám nem csupán technológiai ugrást jelent, hanem gyökeres társadalmi átalakulást is.
A kérdés már nem az, hogy ez a változás elkerülhető-e, hanem az, hogyan adaptálódunk hozzá és kik irányítják az átmenetet.
Hosszú távon lehetetlen pontosan megjósolni, mi vár a világra az MI térhódításával, rövid távon azonban nagyon is konkrét forgatókönyvek rajzolódnak ki – köztük súlyos gazdasági felfordulások, de akár jólétet hozó változások is. A döntő tényező az lehet, hogy egy adott társadalom mennyire képes megvédeni tagjait az automatizációs sokkhatásokkal szemben. És nem általában, hanem abban a választási ciklusban éppen, amikor az MI-forradalom eléri a munkaerőpiacot. Vagyis könnyen lehet, hogy amíg az egyik ország a nyertese lesz, addig máshol munkanélküliséget hoz.
Ahogy Luke Drago rámutat az úgynevezett „intelligencia átok” jelenségre, ez az új erőforrás – a szuperintelligencia – hasonlóan hathat, mint az olaj: ha rosszul kezelik, megbontja az állami ösztönzőket. Ahogyan egyes olajban gazdag országokat az „erőforrás átok” sújt, úgy a mesterséges intelligencia hozta gazdasági haszon is eltorzíthatja a kormányzati döntéshozatalt, csökkentve a motivációt a társadalmi befektetésekre. Ezért van az, hogy az olajban gazdag országok valójában sokszor messze vannak a fejlett világ társadalomképétől.
A pozitív ellenpélda Norvégia: amikor az ország az 1960-as években jelentős olajmezőkre bukkant, szociáldemokrata kormányzat irányította az országot. A bevételeket köztulajdonba vonták, és egy állami jóléti alapot hoztak létre, amely ma a világ legnagyobb szuverén alapja. Norvégia gazdagságának és stabilitásának kulcsa az volt, hogy a technológiai és természeti adottságokat egy közösségi jövőkép szolgálatába állították.
Ma ugyanilyen hozzáállásra lenne szükség a mesterséges intelligencia korában is. Az intelligenciarobbanás nem csupán technológiai kérdés – hanem politikai és erkölcsi próbatétel is.
Vajon képesek leszünk-e úgy használni ezt az új „olajat”, hogy az ne csak kevesek kiváltsága legyen, hanem mindenki javát szolgálja?
Az MI-forradalomban ráadásul az is látszik, hogy amíg a korábbi változások főként arról szóltak, hogy az alacsony hozzáadott értékű munkákat váltják ki, most a magasan képzett dolgozóké is átalakul. A közgazdászok, például Daron Acemoglu vagy Erik Brynjolfsson professzorok egyetértenek abban, hogy a mesterséges intelligencia hasonló hatású lesz, mint az ipari vagy digitális forradalom – csak sokkal gyorsabban és mélyebben zajlik majd le.
A változás mélységét az is mutatja, hogy az MI már nemcsak a fizikai vagy rutinszerű munkákra hat, hanem a szellemi, kreatív és döntéshozó feladatokra is. Utóbbiak egyébként azért „védettebbek”, mert bár az ő munkájukat is kiválthatja bizonyos mértékig az MI, sokkal könnyebben tanulnak és alkalmazkodnak. A kulcs pedig a tanulás lesz: ha az MI kiváltja a munkánkat, akkor új feladatot kell találni.
Philippe Aghion, a Collège de France professzora a schumpeteri „kreatív pusztítás” elméletét alkalmazza: a régi struktúrák elpusztulnak, de ez nyitja meg az utat az új, dinamikus növekedés előtt. Aghion szerint az MI bevezetése kezdetben munkahelyek megszűnéséhez vezethet, de hosszú távon új munkahelyek és iparágak jönnek létre, amelyek elősegítik a gazdasági növekedést.
A történelmi analógiák azt mutatják, hogy a technológiai forradalmak mindig feszültségekkel és áldozatokkal járnak, de hosszú távon javítják az életminőséget és termelékenységet. A kulcs az alkalmazkodás: az emberek, cégek és államok képessége arra, hogy időben reagáljanak.
Ehhez viszont innovatív oktatáspolitikára, stratégiai iparpolitikára és erős szabályozásra van szükség. Nem hagyhatjuk, hogy az MI „magától” formálja át a világot.
Emberi kézben kell tartani – és emberi célokra kell irányítani.
Ahogy Erik Brynjolfsson fogalmaz: „A technológia nem sors. A technológia eszköz – amit jól is, rosszul is lehet használni.”
Ha az AI fejlesztését és alkalmazását emberi értékek és társadalmi célok mentén irányítjuk, akkor nem elvesz tőlünk, hanem hozzáad: időt, tudást, lehetőséget. A jövő tehát nem az MI-től függ – hanem tőlünk.
A szerző a Hiflylabs alapítója, igazgatóságának elnöke.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Zhang Bin / China News Service / VCG / Getty Images)