Sírva könyörgök Czunyiné doktor Hoffmann Bertalan Rózsa doktor Juditnak, jöjjön segíteni tanévet kezdeni
A fotón látható kísérleti tankönyvet csütörtökön, a tanév tizenegyedik napján kaptuk meg. Elsős matekkönyv, azt egyelőre, az első átlapozás után nem fedeztem fel, hogy tartalmában mi a kísérleti, nem nevezi például a páratlan számokat korcs szingliknek, sem a párosokat az idealizált párkapcsolat szimbólumainak, de például az alma-körte összehasonlítós feladatoknál sem idézi a híres Selmeczi Gabriella- vagy más néven Szijjártó-tételt.
De hogy kísérleti, az mégis nyomban világossá válik, ha jobban megnézik a fenti, az őrület torkában, sírástól vörös szemmel, munkám sziszifusziságát belátva megtörten remegő kézzel készített home made képet. Egészen pontosan a jobb felső sarkát, ahol a tankönyvekre és munkafüzetekre gyártott sablon műanyag borító és a kísérleti tankönyv találkoznak. Vagyis épp ez az. Hogy nem találkoznak.
Mint látható, hogy az idei tanévre piacra dobott kísérleti tankönyv első nagyívű fejlesztése, a dizájn megújítása tökéletesre sikerült. A könyv ugyanis 6 milliméterrel szélesebb, mint ami ahhoz kellene, hogy rá tudjuk húzni a borítót – amit valójában egyébként akkor se tudnánk ráhúzni, ha 6 milliméterrel keskenyebb lenne, ugyanis emellett 2-3 milliméterrel magasabb is.
A kísérletező kedv azonban nem hagyott alább a sablonból épp kilógó tankönyvek kidolgozásával. A siker útján bizonyára nehéz lett volna megállni, így a jól végzett munkán fellelkesült innovátorok megajándékozták a nemzetet a spirálkötésű, felfelé lapozós írás munkafüzettel is, hiszen Magyarország megújul, mint ezt hirdetik is. Íme, ilyen lett:
Ha valakinek nem lennének kézzelfoghatók a fejlesztés előnyei, csak néhányat hadd említsek.
- Ahányszor kinyitják az elsősök, hátbaverik vele az előttük ülőt, aminek az oka egy egyszerű képlet: p ‹ 2m, ahol p a pad szélessége, míg m a munkafüzet hosszabb oldalána hossza. (Persze belátom, ez azért valahol jó móka is, főleg ha ellenszenves osztálytárs ül előttünk.)
- Lehetetlen bármiből könnyebben kitépni egy lapot (akár csak véletlenül is), mint egy spirálfüzetből. Egyszerűbben: ebből nagyon könnyű.
- A fejlesztők láthatóan nem gondoltak arra, hogy egy 6-7 éves gyereket biztos nem izgat egyáltalán, egy kicsit sem, hogy mi lesz, ha elkezdi csavargatni azt a spirált, és ha egy-két lyuknyit kicsavart, Pintér Attila legyen a talpán, aki visszatolódtatja a lapokat a helyükre.
- És végül a legfontosabb: ezt aztán végképp semmilyen sablongyártmányú átlátszó, műanyag csomagolóval nem lehet bekötni. Sőt, egyelőre úgy általában semmivel nem sikerült.
Kicsit rettegtem már egy ideje, hogy hová fajul még az oktatási kísérletezés, hogy mi jön hamarabb, a Semjén Zsolt által lektorált biológiakönyv vagy egy etikakönyv Lázár János szerkesztésében. De most rájöttem, hogy a tartalmi refomoknál semmivel nem félelmetesebbek a formaiak: talán hamarosan megjelennek a háromszög vagy kör alakú füzetek hullámos vonalazással, vagy az átlagos ceruzáknál két centivel kisebb tolltartók, esetleg hegyezők, amik átmérője épp csak néhány ångströmmel rövidebb annál, mintsem hogy a legkeskenyebb (vékonyabb?) ceruza is beleférjem.
Amíg azonban ezekre az örvendetes fejlesztésekre várni kell, én azt szeretném kérni, szeretve tisztelt Emmi, Ofi, Klik, akárki: jöjjön el hozzánk egy főosztályvezetőjük vagy egy főkísérletezőjük, és kösse be az elsős fiam könyveit.