Kiszivárogtak Washington közel-keleti béketervének részletei, amelyekkel az Egyesült Államok a sok évtizedes palesztin-izraeli viszályt szeretné rendezni.
Az izraeli tizenhármas csatorna által megszerzett információk szerint Donald Trump amerikai elnök rendezési terve a palesztinoknak adná államuk megteremtéséhez Ciszjordánia területének nyolcvanöt-kilencven százalékát, és területcseréket is végrehajtanának. Az 1967 előtt is Izraelhez tartozó földekkel váltanának ki olyan 1967-ben elfoglalt területeket, melyeket Izrael megtarthatna.
A terv három részre osztja az izraeli telepeket: településblokkokra, melyeknek nagy része Izrael részévé válna, elszigetelt telepekre, melyeket nem számolnának fel, de nem nőhetnének tovább, és a felszámolásra ítélt, az izraeli törvények szerint is illegális előretolt helyőrségekre.
Jeruzsálem közös, de megosztott fővárossá válna, Izrael fővárosa lenne Nyugat-Jeruzsálem, Palesztináé pedig Kelet-Jeruzsálem jelentős része, az ottani arab lakónegyedek többsége. Az Óvárost a palesztin és izraeli hatóságok - esetleg más államok, például a Ciszjordániát 1967 előtt ellenőrző Jordánia - közösen felügyelnék.
Az is elhangzott, hogy az amerikaiak arra számítanak, hogy a palesztinok a hivatalos bejelentés után azonnal elutasítják a tervet. Izraeltől viszont kedvező választ várnak. Donald Trump néhány héttel ezelőtt már szerette volna nyilvánosságra hozni a tervet, de az áprilisi izraeli választások utánra halasztották ezt a lépést.
Jason Greenblatt, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottja Twitter üzenetében pontatlannak nevezte Barak Ravid értesülését, amely szerinte felelőtlen és árt a békefolyamatnak. Az áprilii választásra készülő Netanjáhu-kabinet részéről nem kommentálták a tervet. Az izraeli szélsőjobboldal új fúziós pártja, a világi és vallásos jobboldaliakat (ez a két kategória Izraelben eddig élesen elvált egymástól) egyaránt megcélzó Új Jobboldal - méltatva Trump Izrael javára született korábbi döntéseit - kategorikusan visszautasított minden olyan elképzelést, mely Jeruzsálem megosztásával, és a ciszjordániai telepesmozgalom bármiféle visszafogásával járna. A 6500 lakosú, a palesztin közigazgatás központjának, Ramallahnak az északi szomszédságában található Bétel - melynek szimbolikus jelentőségét érzékelteti, hogy a Biblia szerint itt állított Ábrahám oltárt Egyiptomba menet és jövet - polgármestere, Sáj Alon azt mondta:
Nem azért tértünk vissza Jeruzsálembe évezredes száműzetésből, hogy egy jordán őr átvizsgáljon minket a Nyugati Falhoz menet. Ez a hely emberemlékezet óta a miénk, és ki van zárva, hogy lemondjunk róla, vagy hogy egy harmadik országot is bevonjunk az ellenőrzésébe.
Annak ellenére, hogy a tervezet dupla akkora területet helyezne a Palesztin Hatóság ellenőrzése alá, mint amennyi felett jelenleg rendelkezik, Mahmúd Abbász elnök szóvivője leszögezte:
Minden olyan béketerv, ami nem biztosítja az 1967-es határok mentén létrejövő független paleszin államot, Kelet-Jeruzsálem központtal, bukásra ítéltetett.
A tervezet egyébként némileg kedvezőtlenebb annál az ajánlatnál, mint amit Ehud Olmert miniszterelnök 2008-ban tett Abbásznak, és amit a palesztinok szintén visszautasítottak. Azonban az elmúlt évtizedben a palesztinok tárgyalási pozíciója nagyon meggyengült. Egyfelől ugyanis az izraeli telepesmozgalom egyre inkább maga mögött tudhatja az egyre inkább a szélsőjobb felé tolódó kormány támogatását, ráadásul a palesztin függetlenség/államiság kérdése az iszlám világban is háttérbe szorult a szíriai polgárháború és a fellángoló síita-szunnita konfliktus miatt.
Ráadásul azután, hogy a Trump-kormányzat 2017-ben Jeruzsálem státuszának kérdésében egyértelműen Izrael oldalára állt, és az ENSZ-ben is megkurtította a palesztin segélyalapot, Mahmúd Abbász kijelentette, hogy nem hajlandó együttműködni a korábbi megbékélési próbálkozások motorjának számító Egyesült Államokkal a rendezési folyamatban, és ezentúl csakis egy szélesebb körű egyeztetési folyamat útján kialakított tervezetben gondolkozik.
(MTI, Times of Israel, The Jerusalem Post)