A grönlandi gleccserek gyorsan olvadnak, ez nem újdonság. Az azonban igen, hogy mennyire gyorsan: az elmúlt egy évszázadban kétszer olyan gyorsan olvadt a jég, mint az elmúlt 9500 évben bármikor. Egy új tanulmány arra is rámutatott, hogy mennyire érzékenyek a gleccserek a hőmérséklet-változásra, hogyan reagáltak a melegebb és hidegebb időszakokra.

A kutatók szerint két folyamat találkozott egyszerre. Egyrészről van az a természetes folyamat, hogy nagyon lassan csökken a napsütéses órák száma nyaranta a nagyobb szélességi körökön. Ha csak ez a folyamat történne, akkor szép lassan növekednének a gleccserek.

De megjelent az ember, és elkezdett szenet és olajat égetni, szén-dioxidot engedve az atmoszférába. Emiatt jóval melegebbek a nyarak, és a gleccserek olvadásnak indultak.

A gleccserek nagyok és nehezek, ha előrehaladnak, mindent letarolnak az útjukból. Nagyon sok követ megmozgatnak útjuk alatt, minél nagyobb a gleccser, annál több követ hord el. A hordalékot aztán a megolvadt víz gleccsertavakba gyűjti. Ezeket a tavakat vizsgálják a kutatók, például radiokarbon kormeghatározással és a hordalék összetételéből meg tudják állapítani, az évezredek folyamán hogyan változott az éghajlat.

A gleccser táplálta Kulusuk tavat vizsgálva például 9500 évre visszamenőleg tudták vizsgálni a változásokat. A huszadik század előtt egyszer volt ilyen gyors olvadás, nagyjából 8500 évvel ezelőtt, amikor a Föld helyzetéből adódóan az északi sarkkörön túl több volt nyáron a napsütés. De még akkor is feleolyan gyors volt az olvadás, mint az elmúlt egy évszázadban.

Nagyjából 8200 éve aztán megint egy hűvösebb periódus következett, így a gleccser is nagyobb lett (ezáltal az erózió is, aminek eredményét, hordalékát ugye vizsgálják a tóban). Nagyjából 8000 éve aztán szinte teljesen eltűnhetett a gleccser, majd 4000 évvel ezelőtt megint növekedésnek indult. Egészen száz évvel ezelőttig folyamatos volt a növekedés.