Jézuska, a Mikulás, nagy hatalmú királyok vagy egy kis manó hozza az ajándékokat karácsonykor? A Mikulás szánját rénszarvasok vagy kenguruk húzzák? Halat, pulykát vagy KFC-csirkét együnk? Az ajándékokat Szenteste, karácsonykor vagy január 6-án bontjuk ki? Igazából mindegy, mindenre találunk példákat.
Természetesnek vesszük karácsonyi szokásainkat, így itthon kevésbé ismert, hogy például Spanyolországban az ajándékokat január 6-án a három napkeleti bölcs hozza, karácsonykor táncolnak, és édességgel tömik meg a cipőket. Karácsony idején néhány ország kivételével majdnem az egész világon ünnepelnek, mégis ehhez a téli napfordulóban gyökerező ünnephez kapcsolódnak a lehető legkülönbözőbb hagyományok. És nem is kell messzire menni, elég csak Európában körülnézni.
Közép-Európa legtöbb országában az ünnep december 24-én, Szentestén kezdődik. Az ünnep egyik központi eleme, a karácsonyfa ekkora már áll, de még abban az egyszerű kérdésben sincs egyetértés, hogy mikor díszítsük a fát. A legtöbben december 24-én díszítik fel, sokan néhány nappal karácsony előtt, mások már december elején.
A hagyományos vacsora alapja általában hal, vagyis valamilyen halleves, majd ponty krumplisalátával. Egyes régiókban a zabkása és a gomba sem hiányozhat, Lengyelországban heringet és borscsot esznek, Magyarországon pedig elmaradhatatlan a bejgli. Csehországban az alma is fontos szereplője az estének, ebből jósolják meg, milyen lesz a következő év: ha a kettévágott alma csutkája szabályos csillag alakú, akkor sikeres lesz az év, ha csonka, akkor az betegséget vagy más bajt jelent.
Közép-Európában az ajándékokat vacsora után bontják ki, a régióban ezeket Jézuska hozza. Érdekesség, hogy a rendszerváltás előtt Jézuskát az orosz Дед Мороз-zal (Fagy apó, Télapó) próbálták helyettesíteni, de Jézuska győzött. Most Santa Claus, az amerikai Mikulás támad, bár a Mikulás a régió több országában is december 6-án hoz csokoládét a gyerekeknek, így kisebb az esély, hogy a karácsonyt is átvenné.
Eddig ismerősek a szokások, Európa többi részén azonban számunkra szokatlan tradíciók is megjelennek. Finnországban például szaunázni kell még mielőtt bármilyen ünneplésbe kezdenénk. Ezt jobb még napnyugta előtt megtenni, mert az esti órákban (amikor a finnek hagyományosan szaunáznak) a visszatérő halottak lelkei foglalják el a szaunákat. Spanyolországban az erkélyen mászik be a Mikulás, és édességet hoz, de az ajándékokat a napkeleti bölcsek hozzák január 6-án. Olaszországban is Vízkeresztig kell várni az ajándékokra, egy seprűn közlekedő, Befana nevű boszorkány látogatja meg a gyerekeket (de manapság már karácsonykor is ajándékoznak). Görögországban pedig január 1-jén ajándékoznak, Vaszileosz, azaz Szent Vazul napján.
Még változatosabb a karácsonyi menü a különböző országokban: ha jobban megnézzük, mi az ünnepi vacsora, kiderül, hogy a hal nem mindent vivő, sőt. Belgiumban mindenféle tengeri herkenyűt esznek, Izlandon rénszarvast, Portugáliában szárított és sózott tőkehalat. Olaszországban tortellinit és szárnyasokat, Finnországban malacot és heringet, Dániában libát vagy kacsát szolgálnak fel.
Változatos az a jótevő is, aki karácsonykor bejárja az egész világot, hogy ajándékot adjon a jó gyerekeknek. Père Noël, Weihnachtsmann, Saint Nicholas, Sinterklaas, Christkind, Kris Kringle, Joulupukki, Babbo Natale – a számtalan név ugyanazt takarja: Mikulást, vagyis Szent Miklóst. Miklós a negyedik században volt püspök, számos jótette közül főleg a gyerekekkel való törődés, nagylelkűség és ajándékozás miatt híres. Hollandiában már a 13. században elterjedt az a szokás, hogy ajándékokat adnak Szent Miklós nevében.
A modern Mikulást, Santa Claust az Egyesült Államokban, pontosabban New Yorkban találták ki, az amerikaiak a függetlenségi háború után olyan szokásokhoz akartak visszanyúlni, amelyeknek semmi közük az angolokhoz. Mivel New Yorkot hollandok alapították, adott volt a holland Sinterklaas újrafelfedezése. Eleinte püspöki fejfedőben ábrázolták, csak az 1880-as években nyerte el ma is ismert ruházatát, de az 1920-as évek hirdetéseinek köszönhető, hogy ma már mindenhol ugyanúgy ábrázolják: kissé túlsúlyos, mosolygós öregember, fehér szakállal.
Nem véletlenül foglalkozunk ennyit az amerikai Mikulással, hiszen saját karácsonyi szokásainkon kívül az angolszáz, ezen belül is az amerikai tradíciók azok, amelyeket kívülről ismertünk. A gyerekek levelet írnak az Északi-sarkon (vagy Finnországban) élő Mikulásnak, aki a manók segítségével egész évben ajándékokat gyárt. Karácsonykor aztán rénszarvasok által húzott szánra ül és a kéményen keresztül becsempészi az ajándékokat a fa alá vagy a kandallóra akasztott zoknikra. Jutalma keksz és tej, amit a gyerekek készítenek ki neki köszönetképpen.
Az amerikai szokásoknak főleg azokban az országokban van hatása, ahol nem ünneplik a karácsonyt. Mivel az ünnep kereszténnyé vált, és a világ nagyobbik részén nem keresztények laknak, azt gondolnánk, hogy jóval kevesebb országban ünnepelik, mint ahol nem. Ez azonban nem így van, nagyon sok olyan nem keresztények által lakott ország van, ahol fontos ünnep a karácsony. Ennek egyik oka a gyarmatosítás, Indiában, Hongkongban például az angolok honosították meg az ünnepet, és az ország függetlenedése után is megtartották a karácsonyi hagyományokat. Más országokban a keresztény kisebbségek és a külföldi befolyás miatt lett ünnep a karácsony. Olyan országok is vannak, ahol csak az ajándékozás és a fenyőállítást vették át, ilyen például Japán. Thaiföldön pedig sok helyen a turisták kedvéért tartják meg, fenyőfa helyett sokszor pálmafát díszítve fel.
Japánban főleg a kereskedők szorgalmazzák a karácsony megünneplését, hiszen hiába a közgazdászok elmélete arról, hogy a karácsonyi ajándékozás valójában hatalmas károkat okoz a gazdaságoknak, a kereskedők szeretik azt hinni, hogyha a karácsonyi szezonban el tudják adni éves forgalmuk harmadát. Karácsonyi díszek jelennek meg a nagyobb japán városokban, a cégek karácsonyi partikat tartanak és az emberek megajándékozzák egymást. A karácsonyra akaszkodva a KFC a hetvenes években olyan sikeres kampányt folytatott, hogy náluk töltsék a vacsorát, hogy évekig előre kellett asztalt foglalni a gyorséttermekben, de még manapság is tömve vannak szentestekor.
Kínában csak Hongkongban és Makaóban hivalatos ünnep a karácsony, de az anyaországban is egyre többen veszik át az ajándékozás és képeslapküldés szokását. Itt is a kereskedők vették át a terjesztői szerepet, karácsonyi díszítésekkel próbálnak több terméket eladni decemberben.
A különböző szokások ellenére eddig egy dolog közös volt a karácsonyokban, mégpedig az, hogy télen van, amikor viszonylag hideg van. Így van értelme a kandallónak, a Mikulás szőrmés sapkájának és vastag köpenyének. De mi van akkor, ha decemberben tombol a nyár, és harminc fokos hőségben kellene a rénszarvasos szánt várni?
Ausztráliában és Új-Zélandon például a nyári hőségben kell karácsonyozni, az angolszász kultúrkörhöz tartozó ausztrálokat azonban nem hozta zavarba, hogy nyáron nem esik a hó és esélye sincs a fehér karácsonynak. Ausztráliában is díszítenek karácsonyfát (többnyire műfenyőt, hiszen az igazi fenyőfa nem bírná ki az ünnepek végéig), és a képeslapokon havas tájakat látni.
Néhányan azonban alakítanának a hagyományokon, sokan szívesen látnák a Mikulást Akubra kalapban és strandpapucsban, és Rolf Harris énekes miatt hiszik azt a világban, hogy Ausztráliában hat hófehér kenguru húzza Mikulás szánját. Kihasználva a jó időt, sokan a szabadban vacsoráznak, délután a tengerparton pihennek vagy kriketteznek a hátsó kertben.
Latin-Amerikában is hasonlóan ünneplik a karácsonyt, mint az európai és amerikai országokban, fényekkel díszítik fel házaikat az emberek, képeslapokat küldenek és megajándékozzák egymást. A hőség ellenére itt is a téli tájak jelennek meg a dekorációkban, Brazíliában azonban vannak annyira lazák, hogy a Grönlandról hozzájuk utazó Mikulást selyemruhában ábrázolják.