A betlehemi csillag a három királyokat Betlehembe, majd Jézushoz vezető égitest, amely írásban először Máté evangéliumában jelenik meg. A csillagászokat régóta foglalkoztatja, hogy valójában mi lehet a Bibliában említett objektum. 

Az elmúlt négy évtizedben a szakemberek több mint egy tucat, különböző tudományos magyarázatod adtak a csillagra. Mindegyikük valamilyen csillagászati jelenséggel kapcsolja össze a Bibliában leírtakat.

A legnépszerűbb magyarázatok szerint a betlehemi csillag egy fényes nóva, szupernóva vagy üstökös. A legújabb elmélet szerint pedig úgynevezett visszatérő nóva, amit DO Aquilae néven vettek nyilvántartásba. Bradley E. Schaefer, a Louisiana State University kutatója azonban cáfolja a feltételezéseket. Szerinte a DO Aquilae valójában nem visszatérő nóva, hanem normális nóva, millió éves kiújulással.

Mark Kidger „The Star of Bethlehem, an Astronomer's View” (A betlehemi csillag csillagászati szemmel) című könyvében azt írja, hogy Jézus i.e. 5-6-ban születhetett, és sorra veszi a kínai jelentéseket az i.e. 5. és 4. környékéről. Szerinte ezek mind egyetlen nóvakitörésről szólnak, amelyek az Altairnál, a Bak csillagkép fejénél történt. 

Ezt a nóvát összekapcsolta a betlehemi csillaggal, ami a katalógusok alapján csak a DO Aql lehetett. Schaefer szerint azonban a tévedett, mivel a nóva nem visszatérő, ezért nem észlelhették a betlehemi királyok idején és 1925-ös katalógusba vételekor is. 

Az 1925-ös észlelés újraszámítása azt is megerősítette, hogy ez a nóva akkor nem lehetett olyan fényes, hogy azt a királyok láthatták volna, legutoljára is csak 8,5 magnitúdós (ez az égitestek fényességének mértékegysége) lehetett, előtte pedig kisebb, de maximum ugyanekkora erősségű, ami nem elég a szabad szemes észleléshez.

Az akkori, leginkább égitestekkel foglalkozó emberek pedig asztrológusok voltak, nem pedig csillagászok, így nem ismertek fel vagy tudtak értelmezni nóvákat, egyszerűen nem volt meg ehhez a megfelelő tudásuk.