Dobozt hozott a Mikulás a szerkesztőségbe, méghozzá a Békésszentandrási Serfőzde lucfenyősöréből egy six packot.

A fülszöveg szerint a lucfenyőhajtásokból, háromféle komló (citra, styrian, mittelfrüh) és pilseni, karamell-, és búzamaláták, valamint boróka felhasználásával készült ital az első karácsonyi sör Magyarországon, amely hibrid (alsó- és felsőerjesztési) technológiával készült.

A belső levlistán az index étkezőhelyisége meghirdetett extrém ingyensör tucatnyi érdeklődőt terelt össze, minden adott volt a közösségi asszociációs kóstolóhoz. Azért asszociációs, mert ezzel módszerrel tudjuk leginkább leplezni, hogy egyikőnk sem egy sörsommelier.

Kezdjük a színnel: késő őszi rőt tőzeg szín tűnik át az üvegpohár falán az egyik költői hangulatban levő kolléga szerint. Bejátszik még a borostyán opálos ragyogása. A hab lágeresen gyenge, hajszálnyi sárgásbarna beütéssel.

Ha a szín még nem teljesen, de az illat beindította a vad képzeteket: "enyhe, fenyőhabfürdősen finom illat", "thai mentolos masszázsolaj, szantálfa szagot érzel a nyelveden", "frissen beizzított finn faszauna kissé szúrós illata" kavarog a levegőben. A szippantás utáni hörpölés első reakciója: "gyantás íz, mintha tűlevél lenne benne". Van akinek a rozmaringot idézi meg a zamat anyuka fűszertárából.

A keményebb italosoknak a Zubrowka vodka bölényfüve (szentperje) ugrik be egy-két féktelenül átmulatott éjszakával. A borosok azt kérdezik, miért barrikolták meg ezt a sört? A kellemesen savanykás utóíz lesöpri az első benyomásokat, és nyugodtsággal tölti el a garatokat.

Konklúzió: egy ereje (7%) ellenére testetlen, könnyű sört kóstoltunk meg, érdekes, kicsit bizarr ízvilággal. Egy üveggel mindenképpen érdemes meginni belőle, tágítja a világképet, szűkíti a pupillákat, de berúgni nem ettől az italtól fognak az emberek szilveszterkor.

Utószó: ha ismernek még új magyar karácsonyi sört, küldjenek belőle tesztbrigádunknak, "Biztos elfogy!" jeligére.