Hamarosan itt a karácsony, ami azt jelenti, hogy már biztosan ön is nagyban készül, hogy végre – vérmérséklet és meggyőződés szerint – megünnepelhesse Krisztus születését/együtt lehessen a szeretteivel/ajándékokat kapjon/legálisan hiányozhasson a munkából. Ritkán jut viszont eszünkbe megemlékezni arról, hogy egyáltalán ünnepelhetjük a karácsonyt, hiszen ez sem mindig és mindenhol volt magától értetődő. A karácsonyt egyszer szinte mindenki be akarta tiltani, a keresztények azért, mert nem elég keresztény, mások pedig épp azért, mert túlságosan az. Vagy csak azért, hogy aznap is lehessen dolgozni.
Angliában a puritánok már a 16. század közepétől harcoltak a karácsony ellen, mert az nem volt elég puritán, vagyis a Bibliától elrugaszkodott, erkölcstelen, pogány – vagy épp túl pápapárti – tivornyának tartották. Végül 1647-ben, nem sokkal a hatalomra jutásukat követően, a király után a karácsonyt is száműzték. Legalábbis szerették volna, de a nép heves ellenállásába ütköztek, mert sokan továbbra is a szokott módon akartak karácsonyozni. A felháborodás lázadásokhoz is vezetett, Canterburyt például hetekig a felkelők uralták, és a karácsonypártiság fokozatosan összeolvadt a rendszerellenes királypártisággal – vagyis a puritánok félelme önbeteljesítő jóslatnak bizonyult. Nem is csoda, hogy 1660-ban, a királyság visszaállításával együtt II. Károly örömmel törölte el a karácsonyi ünneplés tiltását is.
Amerikában viszont éppen akkoriban, 1659-ben tiltották be a karácsonyt az újvilágot meghódító puritán telepesek – megint csak legalább annyira a britekkel szembeni politikai cselekedetként, mint a bűnös fényűzés elleni fellépésként. A tiltás törvénybe iktatása után bármiféle mulatozás, játék, ünnepi dekoráció és főleg a mértéktelen karácsonyi evés-ivás pénzbüntetést vont maga után. A vasárnapi zárva tartások korában furcsán hathat, de az ó- és az újhazában is fontos része volt a vallásos karácsonyellenességnek, hogy a boltok nem tarthattak ünnepi szünnapot. A massachusettsi karácsonytilalom 1681-ig volt érvényben, ekkor törölte el egy angolok által kijelölt kormányzó, de ezután még hosszú évekig nem vált igazán népszerűvé az ünnep.
Ma már a keresztény világban természetes, hogy gond nélkül lehet ünnepelni. A kérdés már csak az, hogy lehet-e gond nélkül ünnepelni a karácsonyt. Jellemző trend ugyanis az utóbbi időben, főleg az Egyesült Államokban és Kanadában, hogy a keresztényspecifikus karácsony helyett inkább az általánosan ünnepek kifejezést használják. Ennek a multikulturális érzékenységnek az lenne a célja, hogy egyetlen vallás hangsúlyozása helyett mindenféle vallási ünnep beférjen egyetlen ernyőkifejezés alá, és senki ne érezze magát kirekesztve az ünneplésből. Így vált egyre elterjedtebbé a Boldog karácsonyt! helyett a Kellemes ünnepeket! köszöntés is.
Ennek a hiperérzékenységnek persze sokan nem örülnek. A mérsékeltebbek egyszerűen fölösleges finomkodásnak tartják, de például Amerikában több politikus a karácsony elleni háborút vizionál a jelenség köré, mert szerintük ez a trend az ünnep lényegét veszélyezteti. Az ő kritikusaik szerint meg semmi ilyesmiről nincs szó, és a tiltakozók megfeledkeznek állam és egyház elválasztásáról azzal, hogy törvénnyel köteleznének a karácsony szó használatára.
Vagyis mindenki körbekritizál mindenkit, nem csoda, hogy a nép kedvében járni igyekvő cégek marketingesei is csak kapkodják a fejüket. Számos üzletek cserélte már le a karácsony szót semlegesebb kifejezésre, amiért őket is rengeteg kritika érte – volt is olyan vállalkozás, amelyik azóta stratégiát váltott, és újra vígan karácsonyozik a reklámanyagaiban. És ahogy az lenni szokott, a túlkapások ellen tiltakozók is hasonló túlkapásokat követnek el. Idén novemberben például néhányan azért mentek neki a Starbucksnak, mert a kávézólánc a korábbi éveknél kevésbé díszes, egyszerű piros papírbögrékkel készült karácsonyra, ami a tiltakozók szerint a cég keresztényellenességéről tanúskodik. Ez lesz a vége, ha a politikai korrektség bírálói a politikai korrektséget kérik számon a szerintük túlságosan politikailag korrekteken.
A különböző kifejezések aktuálpolitikai töltetét érzékelteti az is, hogy a rendszeresek a karácsonybetiltós hoaxok. Amerikában például 2009-ben, 2011-ben és 2013-ban is azzal rémisztgetett egy körlevél, hogy a Fehér Ház új rendelete szerint ezentúl ünnepi fának fogják hívni a karácsonyfát. Angliában pedig a muszlimok miatt kell rendszeresen betiltani itt-ott a karácsonyt, legalábbis a bulvárlapok szerint.
A karácsonyi ünnep elvallástalanodása persze már régi téma. A 20. századi európai diktatúrák széndákosan gyomlálták belőle a keresztény gyökereket (helló, szocialista Télapó, akinek semmi köze Szent Miklóshoz). A keresztény kultúrkörben élő, de nem vallásos emberek azt szokták hangsúlyozni, hogy amúgy is az ünnep számos eleme pogány hagyományok átvétele csupán (helló, germánok, kelták, mithraisták). A fogyasztói társadalom pedig egyébként is folyamatosan világi irányba tolja a karácsonyt (Hello Kitty).
Persze a dominánsan keresztény nyugati világon kívül ma se mindenhol lehet csak úgy ünnepelgetni, hívják akárhogy is az ünnepelnivalót. A diktatúrák természetes módon idegenkednek bármiféle vallásos ünneptől, és a legszigorúbb muszlim országokban se kifejezetten díjazzák, ha szakállas-puttonyos öregemberek fenyőfákkal babrálnak. A teljesség igénye nélkül: