Police 07, Csillagok háborúja, Ide a szfinxet, Macskafogó, Holiday, Skála Rally, Az Ezüst-tó kincse. Aki a '80-as és a '90-es években volt gyerek, biztosan játszott a kultikus Novoplast-játékokkal, ha otthon nem is, akkor vendégségben valamelyik gazdagabb rokonnál vagy osztálytársnál. A jellegzetes, szalagos-pecsétes Novoplast-termékek ugyanis elég drágák voltak, hiszen ekkoriban a hazai játékipar csúcsát jelentették. Még úgy is, hogy a dizájnos dobozokban valójában a legnépszerűbb nyugati Hasbro-társasjátékokat csomagolta újra néhány élelmes üzletember és grafikus. A Budapest térképén nyomozós Police 07 például bevallottan a Scotland Yardot másolta, a Skála Rally a Hare&Tortoise nevű nyulas-teknőcös autóversenyt (de a Kádár-korszak ügyeskedő kisiparosai a Novoplast árnyékában a Rizikót is kiadták Bumeráng-sziget címen, a Cluedót pedig Nyomozz velünk! néven).

A Novoplast persze ügyelt arra, hogy ne derüljön ki a turpisság, mivel 1986-ban a Police 07 miatt már elővette a céget a Scotland Yardot kiadó Ravensburger (erről a történetről itt írtunk részletesen). Így a Monopoly jól ismert nagyvárosi ingatlanbizniszeit inkább óvatosságból Karl May, vagyis ahogy akkoriban ismertük: May Károly idealizált vadnyugati világára cserélték le. Itt a játékosok

• nem jó fekvésű telkeket, hanem bányászati, vadászati és halászati engedélyeket vehettek,
• a vasúttársaságok egy kézbe összpontosítása helyett aranyrögök megszerzésével szerezhettek plusz bevételt,
• börtön mező helyett a seriff és az indiánok fogságába kerülhettek,
• a szerencsekártyákon is vadnyugati kalandokba keveredtek, és kártyán nyertek vagy épp rablótámadásban veszítettek százdollárosokat.

A játéktábla ráadásul sokkal menőbb lett, mint az eredeti Monopoly-é. Felvidéki András aprólékosan kidolgozott festményén lapátkerekes gőzhajók úsztak a Mississippin, vasút és kompjárat kötötte össze a jellegzetes vadnyugati városokat, a vadonban pedig aranyra éhes banditák és vérszomjas indiánok lestek ránk. A szocializmus egyik legelismertebb plakátfestő művésze emellett arra is ügyelt, hogy. Például ha előre kell mennünk Carson sírjához, akkor ott tényleg láthatunk egy lovast, amint egy titkos ösvényen vágtat a kőkereszt felé, vagy ahol Denverbe kell visszamenni, ott egy postakocsi küzd az elemekkel a hegyi úton.

A többi játék közül egyértelműen kiemelkedő dizájnra tudatosan költött többet a Novoplast Szövetkezet. A cégnek külön művészeti igazgatója is volt: Kerényi János Vilmos, aki saját maga tervezte Az Ezüst-tó kincse játék logóját és a vadnyugati dollárokat. A művész egy korábbi interjúban elárulta:

60 ezer példányban fogyott el Az Ezüst-tó kincse, miközben a Ki nevet a végén?-ből csak 5000-et tudott eladni a Skála és a Triál.

A Novoplast játékai a művészeti igazgató szerint direkt úgy készültek, hogy a gyerekek mellett a szülők is többször leüljenek velük társasozni. A '80-as évek végi aranykorban annyira jól ment a cégnek, hogy a marketingre is óriási összegeket fordíthattak: gyereknapon a Fővárosi Nagycirkuszba szerveztek termékbemutató show-t, karácsonykor pedig az esti híradó előtti legdrágább műsorsávban vettek reklámidőt.

A Novoplast sírját végül a rendszerváltással beköszönő technológiai forradalom és a nyugati szórakoztatóipar dömpingje ásta meg. Tömegesen jelentek meg az otthonokban a Commodore 64-esek és az első PC-k, a családok pedig már nem akartak Monopoly- és Scotland Yard-koppintásokat venni, mivel már a Hasbro a Ravensburger, az MB és a Parker eredeti játékaihoz is hozzájuthattak.

Az ezredforduló utáni retróőrület a Novoplast-nosztalgiát is magával hozta. A frissen családot alapító harmincas korosztály tagjai lázasan keresni kezdték azokat a társasokat, amikkel a megszépült emlékeikben olyan jókat játszottak (hiszen ugye régen minden jobb volt), így a Vaterán meg a többi licitoldalon nem ritkán 20 ezer forintos horroráron cserélt gazdát egy-egy épségben maradt Police 07 vagy Ezüst-tó kincse.

A Novoplast-játékok iránti felfokozott érdeklődést ki is használta néhány élelmes és gátlástalan vállalkozó: 2005 és 2010 között a Game Global Kft. és a Kardosjáték és Dekor is csapnivaló minőségben, pofátlanul alacsony áron dobta piacra gyerekkorunk kedvenc westernjátékát, Vadnyugati kalandozások címmel. Sajnos ezekben a fapados verzióban:

• az aranyrögöket a Malom játékokban használt fekete korongokra cserélték ki,
• a cowboyfigurák helyett közönséges Ki nevet a végén? műanyagbábuk kerültek a dobozba,
• a vécépapír minőségű bányakártyákon még hajszálak is látszódnak a fénymásolatokon,
• a doboztetőn látható lovas képet lecserélték egy Paintben gányolt szörnyűségre,
• Felvidéki András gyönyörű játéktábláját pedig olyan szinten kicsinyítették le, hogy a szerencsekártyák helyét jelölő téglalap konkrétan egy torz rombusz lett, a bábuk pedig leesnek a hajtásoknál a mezőkről - már ha egyáltalán ráférnek!

A padlásról előkerült, penészfoltos és hiányos társasjátékok köré szerveződött biznisznek 2012-ben üzent hadat a Retro Games, amikor kiadták a Police 07 felújított változatát Police 07 Reloaded címmel. A kiadvány sikeres volt, ezért a cég munkatársai, Orbán Ferenc és Cserna Péter idén karácsonyra leporolták Az Ezüst-tó kincsét is.

Ehhez viszont egy többéves jogi hercehurcán kellett túlesniük. A csődbe ment, majd jogutód nélkül megszűnt Novoplast Kisszövetkezet Az Ezüst-tó kincse doboztetőjét és a játéktáblát védjegyként levédette a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál egy élelmes cég. Hogy ők maguk akarták-e később piacra dobni Az Ezüst-tó kincsét, nem tudni, a Retro Gamesnek mindenesetre velük is egyezkedni kellett.

A Retro Games sikeresen felvette a kapcsolatot a játéktábla készítőjével, Felvidéki Andrással, valamint a logót és a játékpénzeket megtervező Kerényi Jánossal. Kiderült, hogy Felvidéki és Kerényi nem a Novoplast alkalmazottaiként készítették el a játékot, hanem maszek művészekként, akik a Képzőművészeti Alaptól kaptak a munkájukért pénzt. Így régi iratokkal bizonyítva az övék lett a doboztető és a játéktábla védjegye, amit most a Retro Games licencel tőlük.

Városi legendák szóltak arról, hogy a '80-as években a Novoplast igazgatójának irodafalán ott lógott Az Ezüst-tó kincse játéktáblájának használt eredeti festmény. Ennek a képnek a sorsát végül sikerült kinyomozni, de szerencsére Felvidéki a mai napig megőrizte az első nyomatot. Ez alapján már újra el lehetett készíteni nagy felbontásban a játéktáblát. Ez az eredetihez képest végül néhány árnyalatnyival sötétebb lett, mert kapott egy fényes, kopásálló fóliát - ami sajnos az 1988-as változaton nem volt, így a régi példányok közt sok a sérült. Szintén pozitív változás a régihez képest, hogy

• a zömök mexikói banditákra hasonlító bábuk az új változatban cowboyszerűbbek lettek,
• az új változatban már nem írógépes betűkkel, hanem a dizájnhoz sokkal jobban illeszkedő, westernfilmes ábécével kerültek a kiemelt mezők mellé az utasítások,
• a régi változat kinyomtatásához Magyarországon nem is volt megfelelő gépsor 1988-ban, ezért a nyomdai munkálatokat Bécsben végezték el, ahol a tábla végül túl világos, a szabálykönyv lovas csoportképe pedig túl sötét lett - az új változat mindkettőt korrigálta.

Az aranyrögök ugyan kicsit más színűek lettek, de itt is ugyanúgy kézzel festett murvadarabokat fogdoshatunk, mint régen. Sőt, a Retro Games ügyvezetője személyesen pingálta ki mindegyik doboz 8 aranyrögét, összesen több, mint tízezer darabot! Az új kiadás ugyanis idén 1650 példányban jelent meg, ami mellé készült egy gyűjtőknek szánt, 50 példányos deluxe változat is, az alábbi extrákkal:

• számozott emléklap, Felvidéki András, Kerényi János és az új kiadás alkotóinak aláírásával,
• 6 darab fém figura (Winnetou, Old Shatterhand, Old Firehand, Droll néni, egy ló és egy fekete párduc),
• 2 darab piros "Las Vegas-i" dobókocka,
• és Karl May Az Ezüst-tó kincse című regénye.