Lassan itt a karácsony. Na de mi az a karácsony? Mármint nem az ünnep, azt mindenki ismeri, hanem maga a szó. Miért pont így hívjuk, és honnan jön?
Az etimológiai szótár szerint a karácsony szó szláv eredetű, azon belül is bolgár közvetítéssel, a keleti orthodox egyház szavaként kerülhetett a nyelvünkbe. Az eredeti alakja kracsun vagy kračun, és eredetileg a napfordulókhoz kötődő pogány ünnepet jelölte. Erre a szó fejlődése is utal: a lép, átlép, átlépő jelentésű korč- szótőből alakulhatott ki a fordulónap, napforduló értelmű szó.
A Nyest korábbi összeállítása szerint mára a szláv nyelvekből, néhány nyelvjárástól eltekintve, jórészt kikopott ez a jelentése a szónak, de az ünnephez kötődő más jelentésben még előfordul, például a karácsonykor sütött kalács elnevezéseként. A románba viszont szintén átkerülhetett a szó, náluk ma is crăciun idején jön a jézuska.
A szláv nyelvekben egyébként a karácsonyt ma vagy az újlatin nyelvekhez hasonlóan a “születés” szóval, vagy a német Weihnachten átvételével jelölik, illetve a délszlávoknál az isten kicsinyített alakjával, az istengyermekre utalva.
Érdekesség, hogy ezen a ma elfogadott etimológiai magyarázaton kívül a neten divatos még egy turulos-ősmagyaros, bár erősen kétes hitelességű verzió is. Eszerint a karácsony valójában a kerecsen(y) szóból ered, és a mai karácsony időszakában tartott hagyományos kerecsensólyom-röptetések után kapta a becsületes nevét.
A karácsony tehát az ősi hitvilág mélyértelmű és a sámánok által megáldott napmadarak ünnepe. Érthető tehát, ha tilalmazták a sólyom áldását, hiszen a kereszténység nem tudta saját képére és hasonlatosságára átformálni, mint annyi ősi pogány szokást
– írja például Fehér M. Jenő Buenos Airesben élt domonkos szerzetes.
Az ő nyomán pedig már egyenes út vezet oda, hogy “a Krisztus előtti eredetű ősi magyar karácsonyt mi magyarok honosítottuk meg a Kárpát-medencében. A velünk kapcsolatba került szláv népek mind a magyarból vették át a karácsony szót is”, illetve hogy ezt szláv jövevényszónak hazudni pedig történelemhamisítás és nemzetárulás. Ezt egyébként már az a Szántai Lajos ősmagyarkutató guru írja, aki a papír tízezres Szent István-arcát elemezve megállapította azt is, hogy az arckarakterológiájából látszik, hogy nem ősi szkíta eredetű magyar arc köszön vissza, hanem egy szláv-germán-askenázi keverék, aki azt üzeni, “dögölj meg”.
Egy gyors Google-keresés alapján szépen tartja magát ez az elképzelés az akadémiai “tudósok” álláspontjával szemben is, a derecskei Jobbik-alapszervezet honlapja szerint például Kerecsen magyar ünnepét a “cionista világgyarmatosító bankárhatalom” mosta össze a Mikulás-kultusszal.
De hogy pozitívabb, az ünnephez méltóbb végkicsengéssel zárjuk a cikket: akár kracsun, akár kerecsen, mindenkinek boldogat!