Páran talán már itt az elején megakadnak, pedig higgyék el, az Amerikai Karácsonyfa Társaság (American Christmas Tree Association, ACTA) igenis létező dolog. Ez az amerikai nonprofit szervezet azt tűzte ki fő feladatául, hogy segít erősíteni, ápolni és terjeszteni a különböző, karácsonyfa-állítással és -díszítéssel kapcsolatos szokásokat.

2010-ben jelentették meg azt az átfogó tanulmányt (PDF), melynek címe

A műfenyők és a természetes fenyők összehasonlító életciklus-elemzése

volt, és mindennel együtt 109 oldalon keresztül a lehető legváltozatosabb szempontok alapján vizsgálta a kérdést. A céljuk nem is annyira a vita eldöntése volt, mint inkább az, hogy az első műfenyő 19. századi megjelenése óta kialakult tévhitek közül minél többet megvizsgáljanak, és ha lehet, eloszlassanak.

A tanulmány egészen meglepő tudományos igényességgel készült, és az életciklus-elemzések szinte minden olyan szempontot tartalmaznak, melyek szóba jöhetnek egy karácsonyfa elő- és utóéletével kapcsolatban. A gyártás, a szállítás, illetve az életciklus végén történő megsemmisítés is előkerült, ez alapján a kutatást végzők érdekes következtetéseket vontak le.

Ó, műfenyő

A műfenyők ökológiai lábnyomának tetemes részét a gyártás teszi ki: a környezeti hatás 51-77 százaléka ekkor keletkezik, ráadásul a felhasznált nyersanyagok és energia az ágak kialakításakor szalad el leginkább – a gyártásnak mintegy 44-71 százalékát ez a szakasz jelenti.

A műfenyők környezetre mért terhelésének második legfontosabb része a szállítás. Ez nem annyira meglepő, ha tudjuk, hogy az USA-ban (és nyilván a világon) forgalmazott műfenyőket Kínában gyártják. Évente csak az amerikai piacra tízmillió műfenyő érkezik, a teljes életciklusra számolt ökológiai lábnyomnak így (fa-, pontosabban termékfajtától és más körülményektől függően) 18-46 százalékát teszi ki a hajós és teherautós szállítás.

A legérdekesebb azonban az, hogy a használat és a megsemmisítés szinte alig nyom valamit a latban, a tanulmány a teljes környezeti terhelés 0 és 11 százaléka közé teszi ezt a szakaszt. Ezzel kapcsolatban jön a legfontosabb állítások egyike: ez az a szakasz, ahol tulajdonképpen csökkenteni tudjuk a káros hatásokat egyszerűen azzal, hogy minél tovább használjuk a műfenyőt, és ha meguntuk, akkor sem kidobjuk, hanem elajándékozzuk valaki másnak. Minél tovább tartja meg valaki a műfenyőjét, annál jobban csökkenti az éves környezetterhelést.

A vizsgálat eredményei szerint 3,6-4 évnyi használat kell ahhoz, hogy a műfenyő környezetvédelmi befektetése megtérüljön, és csak ezt követően lesz ökológiai lábnyomát tekintve egyre gazdaságosabb minden évben, amikor újra használjuk ahelyett, hogy igazi fát vennénk. Ezt a megállapítást két dolog ellensúlyozza:

1. A műfenyők akkor is műanyagból (olajipari melléktermékből) és fémből készülnek, ha a család több generációja is használja az adott műfenyőt – ha végül a kukába kerül, szinte soha nem bomlik le, és a feldolgozása is elég nehézkes.
2. A jelentést kiadó ACTA egyik alapítója és vezetője az egyik legnagyobb amerikai műfenyő- és karácsonyi dekoráció gyártó cég vezetője is, szóval nyilván azt mondja, hogy azért vegyünk csak műfenyőt nyugodtan.

Fát fából

Az igazi fenyőknél ezzel szemben pontosan a megsemmisítés az, ami a legjobban befolyásolja a káros környezeti hatásokat. Az elégetéskor a fa növekedése során felszívott és elnyelt szén-dioxidot eresztjük vissza a környezetbe. Ha a hulladékfeldolgozás valamelyik másik, elégetést nélkülöző módszerével szabadulunk meg a fától, akkor a szén-dioxid szempontjából még spóroltunk is. A tanulmány szerint -3,13 kilogramm CO₂-től szabadítjuk meg a világot, ha simán a szeméttelepre kerül a fa, az elégetéskor úgy 5 kilónyi szén-dioxid kerül vissza a levegőbe, de mivel ez eleve onnan került a fába, tulajdonképpen nullára hozzuk ki a végén az elszámolást.

Ennél is jobb, hogy a vizsgálat szerint a karácsonyfa-neveldékben éveken át növesztett fák tulajdonképpen jót tesznek a Földnek és a globális felmelegedésnek is: ahogy nőnek, folyamatosan nitrátokat vonnak el a talajtól és szén-dioxidot a levegőből.

Ha így számolunk, akkor hamar kijön, hogy tulajdonképpen a szállítás az egyetlen tényező, amely számottevően befolyásolni tudja, mennyire taposunk oda a természetnek karácsonykor az igazi fa kivágásával. Ez hazánkban nem is akkora tétel, mint mondjuk az USA-ban, ahol vannak országrészek, melyek környezetében sok-sok Magyarországnyi területen nem nőnek fenyők, és a nevelésük sem rentábilis.

A legerősebb megállapítás mégsem ez, hanem az, hogy az igazi fa a teljes életciklusában (ami az ültetéssel, neveléssel kezdve hosszú éveket jelent) úgy 1,5-3,5-szer kevesebb kárt okoz, mint egy 400 égőből álló díszfény.

A tanulmány hat évvel ezelőtti, így a jóval nagyobb fogyasztású, és azóta már jórészt lecserélt hagyományos izzókkal számol, a ledes karácsonyi fények térnyerése nyilván sokat változtat ezen az arányszámon. A lényeg ettől függetlenül jól látszik:

Ami nem jelenti azt, hogy nem érdemes odafigyelni a dologra, inkább csak azt mutatja, mennyire felesleges vitatkozni a dolgon. Ahogy az ACTA kutatása nagyon helyesen felismeri, az emberek csak a legritkább esetben alakítják ki a karácsonyi szokásaikat a természetvédelem jegyében (ha ezen most fennakad, nézze meg, mennyi csomagolópapír fogy tök feleslegesen az alatt a pár nap alatt). Sokkal jobban számít a választott fa külalakja, mérete, sűrűsége, illetve a kényelmi szempontok is előrébb vannak, magyarán sokan azért vesznek műfenyőt, mert elegük van abból, hogy az igazi fa elszórja a leveleit.

Ha már épp döntene, még egy adalék: a műfenyő egyik legkárosabb része nem is maga a fa (hát, na, „fa”), hanem a tartó. És minek van még műanyagból készült tartója? Igen, az igazi fának.

Hagyomány, pff

Sokan mondják, hogy a műfenyő hagyománygyilkos modernkedés, holott ez sem teljesen igaz. A tanulmány szerint az USA-ban az első, karácsonyfának mondható dolgot állító német telepesek Pennsylvaniában például eleve egy nagyon korai műfenyőt használtak: egy fából készült alapot díszítettek fel fenyőágakkal, majd azokra tették a gyertyát.

Itthon sem nagyon terjedt el a faállítás szokása egészen a 19. század második feléig, sőt, egy 1554-es irat alapján a karácsonyfa akkoriban a földesúrnak karácsonyi adóként beadott tűzifamennyiség volt. De ha már a hazai viszonyoknál tartunk, érdemes egy dolgot figyelembe venni a választáskor. Az itthon vett fenyők legnagyobb része hazai termék, az ország nyugati széléről származnak, 

Ha valaki attól fél, hogy ezzel a fapusztítást segíti elő, meg tudjuk nyugtatni, ugyanis a karácsonyfának való fákat eleve azért ültették el, hogy aztán pár év kellemes növekedés és fejlődés után árucikk legyen belőlük. A legtöbbször nem is erdőben nevelik, hanem külön lekerített földeken, így biztosan nem esik baja a természetnek a fenyőfák miatt.

Összefoglalva tehát: az megy biztosra, aki az otthonához a lehető legközelebb lévő árustól veszi meg a karácsonyfát, de most ne húzza fel magát, és dobja ki a műfenyőt – használja még pár évig, aztán vigye be az irodába, hogy ne vesszen kárba a sok pénz meg műanyag, ha már egyszer megvette.