Társasozni egyáltalán nem ciki, ezt szögezzük le az elején. A fa alatt meg nagyon jól néznek ki a kisebb-nagyobb társasjátékdobozok, plusz elég könnyű becsomagolni őket, ráadásul egy játék tökéletes közösségi élmény a bejglizés mellett, meg úgy a következő években is. Egy dolog ciki: ha béna társast ajándékozunk másoknak.
Persze attól még nem kell megszállott board gamereknek lennünk, hogy akár másoknak, akár magunknak társast akarjunk venni. Na jó, de akkor mit vegyünk le a polcról, ha túl vagyunk a Catanon, a Tabun meg a Dixiten, és fogalmunk sincs, merre tovább? Erre lesz jó ez a lista: összeszedtük azokat a frissebb (2015. év végi és 2016-os) társasokat, amikre érdemes beruházni – főleg így karácsony előtt.
Jelenleg az elmúlt év során agyondíjazott Fedőnevek (Codenames) a legjobb partijáték. Ez az, ami 25 éve az Activity volt, szóval valószínűleg sokan belefutottak már. Ha valakinek nincs meg a játék, ez egy bombabiztos választás, sőt, már kijött két új változata is – de mielőtt azokra rátérünk, ismerjük meg gyorsan az alapokat!
Adott két csapat, és mindkettőnek a lehető leggyorsabban kell megtalálnia az asztalon lévő két tucat kártya közül a saját szavait. De a csapatnak csak az egyik tagja tudja, hogy mik ezek a szavak, ezért egy olyan szót kell mondania, amivel a lehető legtöbb szót össze tudja kötni a csapata: például ha azt a kódot adja, hogy „spicc négy”, abban benne van a törpe, a kutya, a cuki, a balett és a részeg.
Na jó, de a csapattagunk azért mondta a négyet, mert négy kártyára gondolt, szóval az öt szó közül az egyik lehet, hogy senkié, rosszabb esetben a másik csapaté, legrosszabb esetben meg a bérgyilkosé (és akkor kész, vége, buktuk a kört). Vagy lehet, hogy csak simán elrontotta a csapattagunk, és mondhatott volna ötöt is, de akkor a következő körben úgyis lecseréljük őt.
A játék sokkal izgalmasabb, ha időre megy, és bármilyen szellemi állapotban tök jól lehet játszani. Azóta megjelent a játék két új változata: a Codenames Deep Undercover, aminek a legnagyobb újítása, hogy csúnya szavak vannak benne (de ez csak angolul jelent meg), a Codenames Pictures pedig egy kisebb táblán játszódik, viszont csak képek vannak benne szavak helyett (szóval nyelvfüggetlen). És hogy ezek milyenek?
Mindkettő nagyon jó visszajelzéseket kapott, ráadásul mindkettőt lehet kombinálni az alapjátékkal is, viszont könnyű szívvel mégsem lehet őket annyira lelkesen ajánlani.
A Deep Undercover a kétértelmű/mocskos/szexi szavakon kívül nem sokat tesz a játékhoz, ráadásul a játékfejlesztők sem engedték el magukat annyira: akkor már jobban járunk, ha fogunk két cetlit, az egyikre ráírjuk az öklözőzsírt, a másikra a latex búslakodót, rátesszük az eredeti kártyákra, és meg is vagyunk. A Picturesnél pedig rengeteg dologra kell figyelni: hiába van darabra kevesebb kártya, ha egy-egy lapnak két, de jellemzően inkább három jelentése lehet – ez pedig eléggé megnehezíti a játékot.
A sima Codenames viszont kötelező kör minden társasjáték-kedvelőnek, vagy akár azoknak is, akik fel akarják mérni, kikkel van közös tudáshalmazuk, vagy kivel asszociál ugyanolyan hülyén. Ha pedig kijátszottuk magunkat vele, még mindig meg lehet próbálkozni az új kiadásokkal.
Árak: mindegyik játék kb. 5-6 ezer forint
Kinek ajánljuk: mindenkinek, aki már életében egyszer asszociált valamire
Hányan játszható: elvileg 2–bármennyi, de leginkább 4–8 fő
Az elmúlt években egyre kevésbé az a fontos a társasokban, hogy ki nyeri a játékot, és sokkal érdekesebb lett az, hogy milyen maga a játékélmény: egyre több társas szól a csapatmunkáról és a közös döntésekről. Ennek az egyik legizgalmasabb példája a T.I.M.E STORIES, ami egy kooperatív játék az Idétlen időkig köntösében: ugyanabba a történetbe kerülünk újra és újra, nekünk pedig rá kell jönni, hogy mi lehet itt maga a rejtély, hogyan jutunk el a megoldásig, és ehhez kiket kell legyőznünk.
Ha ez az adott időkeretben nem sikerül, visszakerülünk egy hiperkapszulába vagy mibe, ahonnan a jövőbeli szuperszervezet néhány instrukció és szigorítás kíséretében visszaküld minket egy új képességekkel bíró karakter bőrében a pálya elejére – persze a korábban megszerzett tudásunk birtokában, viszont egyre szigorúbb feltételekkel.
Három dologra van szükség a játékban:
hogy ne fussuk minden szobában, minden szereplővel ugyanazokat a köröket, mert csak így lesz esélyünk egy-egy történet kibogozására. Az alapjátékhoz egy sztori tartozik, ami egy 1920-as évekbeli elmegyógyintézetben játszódik, de azóta is érkeznek hozzá a kiegészítők.
Ezek különálló kártyapaklikat jelentenek, amikből újabb forgatókönyv rajzolódik ki egy új időben (pl. a középkorban), új helyen (furcsa amerikai kisvárosban) és új rejtéllyel (erről inkább nem szpojlerezünk). Egy-egy történet elég hosszú, félnapos elfoglaltság, de úgy alakították ki a dobozt, hogy „el lehet menteni” a sztorit, amikor összepakolunk. Viszont a játék nem fog hetente az asztalunkra kerülni, mert ha egyszer kijátszottuk az egyik pakliját, érdemes egy ideig pihentetni – vagy kölcsönadni valakinek.
Árak: a játék 12-13 ezer forint, a kiegészítők ára kb. 7-7 ezer forint.
Kinek ajánljuk: aki kíváncsi egy szokatlan, de jól kitalált játékélményre, és hajlandó hosszú távú befektetésekre – akár egy nagyobb csapatban is, ahol kézről kézre járhat a társas
Hány fős: 2–4
A játékban klánvezéreket alakítunk a skóciai Skye hegyes-völgyes-tavas szigetén, akik a lehető legjobb területet akarják kialakítani maguknak, ezzel pedig a legnagyobb hatalomra szert tenni. A középkori skót hangulat nagyjából eddig tart, a játékmenetben ezután nem sok minden erősíti azt az érzést, hogy egy gyönyörű brit szigeten építjük a Conneryk és McGregorok skót dudától hangos birodalmát – helyette viszont kapunk egy elég okos és kiegyensúlyozott játékot.
A rakosgatós-várépítős Carcassonne sokaknak ismerős lehet, itt is ez a játék alapja – adná magát a vele való összehasonlítás, de ennél trükkösebb a társas. Alapból tizenhatféle pontozási lehetőséget tehetnénk fel a táblára, de ebből egy-egy játékban csak négyet szabad, ráadásul a felrakási sorrendjük is megváltoztatja a taktikánkat. Szóval oké, nyilván mindig az lesz a jó, ha van sok erődünk, állatunk, hegyünk, tavunk, hajónk és whiskys hordónk, de ezeknek az elhelyezkedése, mérete, szerepe minden egyes játékban más lesz.
A területkockákat nem ingyen kapjuk: mielőtt hozzácsatolnánk őket a földünkhöz, egymástól kell megvennünk őket, miközben a saját jó kártyáinkat is meg kell védenünk. Mindezekért a pénzünkkel fogunk fizetni, szóval aki szanaszét vásárolta/védte magát és sokat építkezett, az most jól jár, a következő körben viszont nagyon könnyen fogják elkapkodni előle a jobb területeket. Sőt, ha az adott kör elején mi állunk a legrosszabbul, olyankor plusz pénzt is kapunk, hogy legyen esélyünk lenyomni azokat, akik a pontozótábla elején járnak.
A tavaly megjelent játék nem találta fel a spanyolviaszt, sok elemét láttuk már máshol is, de olyan egyveleget gyúrtak belőle, amitől egy érthető, élvezhető és taktikus társas lett belőle. Ha az eddigiek helyett inkább egy hagyományosabb társasélményt keres, akkor megtalálta.
Árak: kb. 9 ezer forint
Kinek ajánljuk: akinek egy okos, fordulatos, ugyanakkor kiegyenlített társas a vágya, amivel azért nem fog bizonytalan terepre merészkedni
Hányan játszható: 2-5 fő
– Oké, megvan a megoldás! Te befejezed a köröd Atlantában, elreptetsz engem New Yorkba, és én jövök: átmegyek Chicagóba, felveszem a kártyát, onnan jön Atlanta, átveszem tőled is a kártyát, és kész, megvan az öt kék kártya, megtaláltuk a negyedik ellenszert, és megnyertük a játékot!
– Aha. De négy lépésed volt, azt mind felhasználtad, és kellene egy ötödik lépés, amivel beváltod az ellenszert. Szóval egy lépésen bukjuk a játékot.
– Óbasszameg.
A többéves alapjáték arról szól, hogy van négy vírus, amik elkezdik körbefertőzni a világot, mi pedig versenyt futunk az idővel, hogy időben eljussunk elég városba, megtaláljuk egy-egy vírus ellenszerét, végül beváltsuk őket, és megszerezzük az ellenszert mind a négyhez. A játékosok együtt vannak, ezért a lépéseiket közösen tervezhetik meg, hogy a végén magát a játéktáblát tudják legyőzni. Ennek a menete többnyire így néz ki:
Ezután elpusztul a világ, de ez arra jó, hogy egyből újrakezdjük a játékot, mert majd most biztosan új karakterkártyákat kapunk, még jobban összedolgozunk, és még közelebb jutunk a célhoz.
De miért írunk egy 8 éves játékról?
Egyrészt azóta is folyamatosan jönnek ki hozzá a kiegészítők (angolul), másrészt idén megjelent a játék első magyar nyelvű kiegészítője (Pandemic – Pengeélen/On The Brink).
Harmadrészt meg azért érdekes még mindig, mert az utóbbi egy évben minden a Pandemic – Legacyről szólt: arról a játékról, ami egy 12 hónapos sztorit ölel fel, ráadásul minden döntésnek különösen nagy súlya van. Ez évtől már magyarul is kapható, ráadásul a társasnak ez csak az „első évada”, érkezik hozzá a folytatás is. A 12 részes sztori 12 játékot jelent, amit ezzel a szettel soha nem fogunk tudni újrajátszani, mert a döntéseinket egy leragasztott játéktábla és széttépett kártyalapok fogják követni. Bármilyen fura is, de ez egy egyszer (jó, igazából tizenkétszer, plusz mindegyik hónapnak összesen kétszer lehet nekiveselkedni, szóval maximum huszonnégyszer) használatos játék, telis-tele fordulatokkal, ami a korábbi verziók végzetes döntéseit még kegyetlenebbé teszi. Minden társasjátékosnak szívből ajánljuk!
Árak: Pandemic kb. 10 ezer forint, Pengeélen (kiegészítő) kb. 8-9 ezer ft, Pandemic - Legacy kb. 16 ezer forint
Kinek ajánljuk: kicsit tapasztaltabb, szervezkedni szerető csapatjátékosoknak
Hányan játszható: 2–4/2–5 fő
Az alapjáték, a sima Sushi Go! 2013-ban jelent meg, és már akkor is imádni való volt: különböző, iszonyú cuki szusikat kellett összegyűjtenünk úgy, hogy egyet leraktunk a kezünkben lévő pakliból, aztán továbbpasszoltuk a kártyákat, az előttünk összegyűlő ételsornak pedig a legeslegjobbnak kellett lennie. Szóval pont úgy működött a játék, mintha egy futószalagos running sushiban ültünk volna.
A játékmenet arra épült, hogy a biztos kicsi pontokat gyűjtögettük, vagy inkább szusikombókkal kockáztattunk a nagyobb pontokért, miközben igyekeztünk kiszúrni azzal, akinek a maradék kártyát adjuk a kezünkből. Az idén megjelent partiváltozat viszont jócskán felturbózza a kistestvérét, mert nem csak öten, hanem nyolcan is lehet játszani, ráadásul 8 helyett 23-féle kártya van benne. Ezeket különböző módokon állíthatjuk össze attól függően, hogy óvatos duhajként vagy alávaló rohadékként akarjuk pakolni a lapokat, ráadásul a szusikkal való játék eteti magát, mert gyorsan lepörög egy menet.
Plusz elég nagy királyok leszünk, ha egyszer oda jutunk, hogy különbséget kell tenni egy nigiri, edamame és sashimi között.
Ára: kb. 7 ezer forint
Kinek ajánljuk: kb. bárkinek, aki egyszer is játszott már valamilyen kártyajátékot és nem utálta
Hányan lehet játszani: 2–8 fő
Mire a cikkünk megjelent, kiderült, hogy az országból kezdenek elfogyni a Sushi Go Party!-k. A sima Sushi Go! (kb. 4-5 ezer forint) is jó választás, viszont azt a plusz kétezer forintot simán megéri az új játék, amit akár az Amazon.comról is be lehet szerezni (ráadásul nem kell félni a játék összetörésétől, mert fémdobozban érkezik).
A többi felsorolt társas magyar vagy angol nyelven mind beszerezhető a magyarországi játékboltokban, de főleg a társasjátékboltokban (pl. Gémklub, Szellemlovas, Metagame, Compaya, Delta Vision).