A karácsony közeledtének két biztos jele van Budapesten: a boltokban és bevásárlóközpontokban előveszik a karácsonyi tematikus popdalok gyűjteményét (aminek valószínűleg az egyetlen célja, hogy emlékeztesse a vásárlóközönséget, hogy “basszus, ajándékokat kell venni”), a város tereit pedig elkezdik ellepni az adventi vásárok faházai, hogy abból aztán didergő árusok kínáljanak kézműves termékeket és forralt bort december végéig.
Hogy az embert ünnepi hangulattal vagy mizantróp dühvel tölti-e el a karácsonyi vásárok jelensége, az az egyéni preferenciákon múlik, viszont magyarok egy részének az jut először eszébe a karácsonyi vásárokról, hogy baromi drágák: mintha többe kerülnének az ott kapható kézműves ajándékok, az ékszerektől a fafaragványokon át a szőrmesapkákig, mint amire az ember amúgy számítana, a sült kolbászért, kürtős kalácsért meg a forralt borért elkért pénz meg aztán végképp lopásnak tűnik. De vajon tényleg ennyibe kerülnek ezek a dolgok az adventi vásárok sajátos mikrogazdaságában, vagy Budapest az év lehúzásának ad otthont november közepétől december végéig? Árusokkal, kolbászsütőkkel és vásárszervezőkkel beszélgetve utána jártunk, hogy mi kerül ennyibe egy karácsonyi vásáron.
Manapság már úgy tűnik, hogy minden közterületre, ahol van 2x2 méternyi szabad hely, oda felhúznak egy bódét, úgy elburjánzottak a karácsonyi vásárok az elmúlt években. Valószínűleg viszont még mindig mindenkinek a Vörösmarty téri vásár ugrik be elsőnek, ha a vásárokra gondol. Az elmúlt években komoly versenytársként megjelent a Bazilika előtt tartott vásár, amelyet idén Európa negyedik legjobb karácsonyi vásárának szavaztak. Több más kerület is tart vásárt, például a 3. és a 12. kerület. A Vörösmarty téri vásár a Fővároshoz, pontosabban annak turisztikai és fesztiválszervező cége, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ (BFTK) Nonprofit Kft. szervezi, amelynek bevételei így közvetlenül a város kasszájába mennek, a többi vásárt pedig általában különböző for profit rendezvényszervező cégek rendezik, amelyek erre az időre kibérlik a közteret az önkormányzattól vagy akihez a tér tartozik.
A vásáron kapható termékek árát sok minden meghatározhatja, de az egyik legnagyobb költségtétel mind a kézműves árusoknak, mind a vendéglátósoknak, az a bérleti díj. Ez pedig, hasonlóan az ingatlanárakhoz, egyre drágább, ahogy az ember befelé megy a belvárosba. A Vörösmarty téren
Nagyjából hasonló összeget kérhetnek el a Bazilikánál lévő vásárban is, bár a szervező AVB rendezvényszervező kft. nem volt hajlandó elárulni, hogy mennyit.
A belvároson kívül eléggé visszaesnek a bérleti díjak, a 12. kerületben az önkormányzat tájékoztatása szerint 239 ezer forint, Óbudán pedig 200 és 400 ezer forint között van egy bódé, igaz, ez csak 23 napra, nem 50-re, mint a belvárosban. A napi bérleti díj viszont még így majdnem fele annyi, mint a belvárosban.
Ezért az árért a vásárok szervezői biztosítják a faházakat, azok őrzését, olyan alapellátásokat, mint vécé az árusoknak, és van, ahol valamennyi áram is van a csomagban (van, ahol az áramért külön kell pár tízezer forintot fizetnie az árusoknak). Emellett pedig a szervezők vállalják a marketing és programszervezés részét a vásárnak, így elvileg az árban benne van az is, hogy folyamatosan lesznek vásárlók is. Ezekkel a szolgáltatásokkal azokon a piacokon, ahol beszélgettünk árusokkal, elégedettek is voltak.
Bár a karácsonyi vásárokon túl sokféle terméket árulnak ahhoz, hogy értelmezhetően össze lehessen azokat hasonlítani, de az ételek-italok árán érződik, hogy az eléggé korrelál a bérleti díj az árakkal. Ez nagyjából látszik, ha összehasonlítjuk az árakat a két belvárosi és mondjuk az óbudai vásáron.
Az árak és a bérleti díjak viszont valószínűleg egy másik fontos tényezővel vannak összefüggésben, ami talán mindennél jobban megmagyarázza, hogy miért kerül annyiba a vásári áru, amennyibe: az, hogy azt kinek adják el.
és hasonló lehet az arány a többi belvárosi vásárban. A Vörösmarty téri vásár részben azért is nyit már november közepén, hogy már abban a hónapban legyen valamilyen extra látványosság a Budapestre érkező turistáknak, a vásár célja kifejezetten az, hogy minőségi turisztikai "desztináció" legyen. A kisebb vásárokra viszont már nem találnak el ilyen nagy számban az útikönyvekben leírt nevezetességeket hajkurászó turisták, így itt jobban a magyar pénztárcára kell szabni az árakat, még ha azok így is fölülről közelítik a budapesti átlag árakat, legalábbis ami az ételt-italt illeti.
A Vörösmarty téren meleg ételt és forralt bort árulók szerint a külföldi vendégek még többet is hajlandóak lennének kifizetni, a 2500 forintos csülök és 1500 forintos grog az olasz, orosz vagy német pénztárcáknak még mindig nagyon olcsó (bár úgy tűnik, van némi nosztalgia azok iránt az idők iránt, amikor a környékbeli irodák dolgozó jöttek le kolbászt enni). A sok külföldi vendég viszont azzal is jár, hogy a látványos, magyaros dolgok mennek jól a vásárban, más nem annyira.
Vannak, akik próbálkoznak valami mással, street food dolgokkal, és nyilván van, akinek bejön a vásározás, de beszéltünk olyan vállalkozóval is, aki korábban próbált kézműves hamburgert árulni az egyik belvárosi vásárban, és elmondása szerint nem igazán tudta felvenni a versenyt a kolbászsütőkkel és lángososokkal, akik a külföldieknek kicsit érdekesebb termékeket árulnak és sokkal több vendéget tudnak kiszolgálni rövidebb idő alatt.
Annak ellenére, hogy többet is ki el lehetne kérni a turistáktól, az elmúlt két évben nem nagyon emelkedtek az árak. Az egyes melegételt áruló pultok árai között valamekkora eltérés van, de ez nem igazán jelentős, egyrészt mert “nem illik” nagyon egymás alá licitálni a placcon, másrészt nincs is nagyon értelme, hiszen ezen az árszinten is nagy a kereslet. A Vörösmarty téren a melegételt árulók már a pályázatukba beleírják, hogy mennyiért adják majd az ételeiket és az italaikat, amelyet aztán a BFTK-val kötött szerződésben is rögzítenek, ettől pedig nem is térhetnek el. Az árusok így abban versenyeznek, hgy ki tudja szebben, látványosabban kipakolni, bemutatni az ételt, ki hogy világítja meg a standját, ki hová teszi a savanyúságot, és így ki tud több vendéget magához vonzani. Az ilyen részleteken a hozzáértők szerint nagyon sok múlik.
Bár idén nem volt áremelés, jövőre már valószínűleg nem fogják megúszni ezt a vásározók, főleg azért, mert annyival megdrágult a munkaerő az elmúlt évben. Az egyik Vörösmarty téri konyha tulaja szerint idén
leginkább azért, mert a munkaerőhiány miatt sokkal nehezebb embert találni. A vásári étkeztetés pedig egy elég munkaigényes dolog, a helyszínen csúcsidőben akár 10-12 ember is dolgozik a pultban, az ételek nagy részét pedig egy báziskonyhán készítik elő.
Az árusok nagy része sem ússza meg anélkül, hogy fölvenne egy-két alkalmazottat, egyrészt azért, mert senki nem bír egyedül állni két hónapon keresztül napi 8 órát a hidegben, másrészt mert valakinek áruért is kell mennie, a kézművesek pedig gyakran nem tudnak annyi árut előkészíteni, amennyi fogy, így a vásár alatt is dolgozni kell, hogy tele lehessen tartani a pultot. Aki vidékről érkezik, annak viszont rendesen be kell táraznia áruból, mert időközben hazaugrani elég költséges mulatság.
A kézműveseknél amúgy az árakat leginkább talán nem az határozza meg, hogy kinek adják el és hol, hanem maga a tény, hogy kézműves, kis szériás, saját gyártású termékeket árulnak, amelyeknek minden költsége nagyobb, mint egy nagyüzemi terméknek. Persze több kézműves több vásáron is panaszkodott, hogy hiába próbálják kiszűrni a szervezők, azért akadnak olyan árusok is, akik ilyen-olyan import terméket árulnak jó drágán. A legtöbb árus viszont olyan kisvállalkozó, aki a karácsony mellett egész évben különböző vásárokon vagy webshopon árulja a saját készítésű termékeit. Akikkel beszéltünk, azt mondták, hogy egész évben nagyjából hasonló áron adják az árujukat, és bár valóban elég nagy költségei vannak a karácsonyi vásárnak,
Volt olyan árus az egyik kisebb vásáron, aki azt mondta, hogy volt már, hogy az egy hónapos vásár első hetében keresett annyit, ami fedezte a költségeket, onnantól már plusszban volt az üzlet. Persze a forgalom nagyon sok mindentől függhet, attól, hogy hol van a téren a bódé, mi a termék, milyen az idő, stb.
A vendéglátósoknál kicsit más a matek. A Vörösmarty tér egyik visszatérő kantinjának tulaja azt mondta, hogy szemben a fesztiválokkal, ahol nagyjából a bevétel harmadát az alapanyagok, harmadát az egyéb költségek viszik el, egy harmad pedig megmarad profitnak, a karácsonyi vásáron inkább csak úgy 10-15 százalékos profitot lehet csinálni. A két hónapig működő egység kiépítésének és fenntartásának nagyobb a költsége, mint egy fesztiválon vagy egyéb eseményen pár napra felhúzott helynek és a bérleti díj is elég magas. Éppen ezért akivel beszéltünk, azt mondta, hogy
Akivel beszéltük, aszerint ezt olcsóbban nem lehet csinálni, mert akkor nem keresnek rajta a vendéglátósok, az élményt viszont lehetne fejleszteni, hogy ezért a pénzért minél jobban érezzék magukat a vendégek, erre pedig mind a szervezők, mind a vendéglátósok évrőlévre törekszenek.
Egy kisebb vásáron a kolbász-lángos vonaltól kicsit eltérő ételt áruló árus azt mondta, ő azt tapasztalta, hogy egy három napos rendezvényen, ha jól alakulnak a dolgok, akkor a harmadik napon kezd el az ember profitot termelni, és az adventi vásárokra is nagyjából ez az arány jellemző. Ez az ő esetében azt jelenti, hogy december 23-án fogja csak tudni, hogy keresett-e az üzleten.
Összességében viszont mindenki, akivel beszéltünk, azt mondta, hogy a karácsonyi vásár jó üzlet, kis szerencsével és sok munkával megéri csinálni. A kínálat pedig megtalálja a keresletét, még ha ez a tömeg és a drága kolbászok miatt mérges magyarok sajnálatára nem is tőlük jön. Amíg viszont tömeg és sorban állás van a vásárokon, addig minden arrafelé halad majd, mint most.