A karácsonyfa talpba való befaragásának művészete mindig is a népművészet speciális ága volt, helyét valahol a "ki csinál szódát" és a "ki főzi a legjobb feketét" síkjára vetítve képzelhetjük el. Aztán amikor a műfenyők már kezdtek jobban hasonlítani egy karácsonyfára, mint egy sztereoidon hízlalt vécékefére, előtérbe került az "Én nem veszek élő fát, a műfenyővel nincs gond" szemlélet, de igazából sosem tudta megszorongatni az "Igazi fa nélkül nem karácsony a karácsony, a műfenyőnek nincs még illata se és hogy néz már ki, ne nevettess" hívőit.
Az utóbbiaknak viszont minden évben marad a vásárlás és hazacipelés után a faállítás nyűgje: be kell faragni a fát a tartóba. Ami persze túl kicsi. Vagy túl nagy. És akkor ki kell ékelni. De akkor meg ferde. Ha meg máshogy rakom, és erre nem ferde, akkor meg ritkás. De egy fa befaragása sosem tud kifogni a rafinált embereken.
Balázs például egy használaton kívüli IKEA-s pelenkázó elemre rögzítette műfáját ragasztószalaggal:
Antony pedig kikerülte az órákig tartó farigcsálást azzal, hogy az első keze ügyébe kerülő Trabant hengerbe állította a túl vastag törzsű fát:
És ön? Ön is szenvedett ma a rendes fával? Kidamilozta? Odacsipeszezte? Technokollal megfogatta? Szárnyas csavarral kiékelte? Arra kértük olvasóinkat, fotózzák le fájukat, az eredmény egy egészen elképesztő buherafa galéria lett.
Ha pedig az ünnepi várakozás idejét szavazással lenne kedve eltölteni, szavazzon: