Toll, deszka, sörte, aluminium, polivinilklorid, üvegszál, ólom.
Az első műfenyő 1880-ban az ipari forradalom sújtotta Németország füstös, manókkal és erdőirtással teli világában érkezett meg bolygónkra. Zöldre festett libatollból volt és közölte, hogy
én nem egy fa vagyok,
az embereket pedig elöntötte a boldogság.
A zöld festékbe mártott toll kora Facebookja, sőt TikTokja volt, világhódító útra indult. Hamarosan leigázta Amerikát, kiszorítva a piramis alakú deszkafenyőket. Itt különös módon a realisztikus műfenyők megjelenése hozta divatba a valódi fákat.
A világ még sokáig megtartotta volna a tollfenyőket, de közbeléptek az olthatatlan világjobbítási szándékukról ismert brit tudósok és tekertek egyet a termelékenység nagy bakelit gombján: egy budikefegyárat állítottak át műfenyő készítésre. A sörték több díszt bírtak és kevésbé gyúlékonyak lévén emberek tömegének életét kímélték meg, de a Nobel-díj ezúttal is elmaradt.
Újabb fél évszázad telt el az amerikai vállalkozók próbálkozásaival, amely alumínium és PVC fenyőket termettek, beépített fénnyel és MP3 lejátszóval.
A műfenyő azonban visszatért oda, ahol igazán otthon érzi magát, az ipari forradalom lepusztult környezetébe, hogy elhozza a természet megnyugtató kedvességét az embereknek.
Ezt a helyet ma Kínának hívják.
Az ólommal stabilizált kínai műfenyő napjaink tollfenyője, uralja a piacot. Soha nem bomlik le, csak egy évtized után, akkor azonban egészségre veszélyes és érdemes újat venni helyette, amit ónnal vagy báriummal stabilizáltak.
A műfenyő nem a múlt, hanem a jövő. Ha műfenyőt használ, Ön részese az örök dicsőségnek, mert kiveszi részét az ember és bolygója kapcsolatáért folyó küzdelemből. Ha ez sem elég, bármikor feltalálhat egy új műfenyőt!