Bemondta a televízióban a bácsi, akinek a feje egy betonnal feltöltött óvszerhez hasonlított, hogy nem jó, hogy az emberek karácsony után kidobják a fenyőfákat. Illusztrációként egy panelház ablakából kidobott fenyőt mutattak, amint zakkan a szürkés térkövön.

Ifjabb Pörc hasnyálmirigye ezen a ponton pillantotta meg a piaci rést és az utcán heverő – ebben a világban amúgy ismeretlen – bizniszt. A betonfejű bácsi épp egy sötétkék busz előtt beszélő idős aligátort kapcsolt, amikor Ifjabb Pörc visszanyomogatta télikabátja kifordított ujjait, felvette még meg nem száradt csizmáját és a csikk- és olajszagú liften leereszkedett a patyolattiszta fehérségbe.

A panelok világos ablakai alatt gyerekek hógolyóztak az utcalámpák fényében. Ifjabb Pörc ismertette tervét a bandával: minden kidobott fenyőt átmotozni, értékeit elkobozni és begyűjteni.

A csapat végigportyázta az ismert világot a szalagtízestől a töltésnél végződő ötemeletesekig. Előhúztak és megforgattak minden porló fenyőt. Zastavák és Wartburgok között osontak. Vidáman csikorogtak alattuk a fagyott söröskupakok.

Ifjabb Pörc végül talált egy szép példányt, amit meglepően könnyen elvonszolt a házuk elé és a banda közreműködésével hóból improvizált talpra állította. A fenyő feltámadt.

A zsákmány minden szinten megelégedéssel töltötte el őket: a fán felejtett szaloncukrokból mindenkinek jutott egy, kettő egyenes és egy rombusz alakú (!) csillagszóró, továbbá egy légyölő galócás üvegdísz.

A zselés nyáltól lebegő gyerekek boldogan nézték az otthonról lopott gyufával meggyújtott csillagszórók szikracsóváit, miközben otthon lassan elkezdődött a Régi fotelben ülő férfi rosszat álmodik című bűnügyi sorozat újabb folytatása.