1968 semmilyen szempontból nem volt egy akármilyen év, de mindössze hat évvel az után, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke, John Fitzgerald Kennedy egy houstoni amerikaifutball-stadionban bejelentette, hogy az évtized vége előtt embert juttatnak a Hold felszínére, az Apollo–8 űrhajó elérte a „sajtból” készült égitestet.

Frank Borman, Jim Lovell és Bill Anders űrhajós nem szállt le, de űrhajójuk elsőként állt pályára a Hold körül, és hagyta el gravitációs mezejét. És igen: az asztronauták elsőként töltötték az űrben a karácsonyt. Az Apollo–8 mintegy húsz órát töltött az égitest körül, tízszer megkerülve azt.

Isten látta, hogy ez jó

A Hold körül keringő űrhajósokat a földi irányítás értesítette, hogy az előre megbeszélt karácsonyi bejelentkezésüket a tévé közvetíti szenteste, így többen hallják és látják majd őket, mint a történelemben bárkit, és kérték őket, hogy valami alkalomhoz illővel álljanak elő.

Az asztronauták végül felolvasták a Teremtés könyvének első tíz sorát. Jim Lovell később elmesélte, hogy azért döntöttek a teremtés mellett, mert minden vallás kezdete a teremtés, és szerettek volna mindenkihez szólni.

December 27-én az Apollo–8 begyújtotta a rakétáit, és hazaindult. A Hold gravitációját elhagyva Lovell űrhajós közölte Houstonnal, hogy „Tájékoztatjuk önöket, hogy a Mikulás létezik”.

Az Apollo–8 december 27-én sikeresen földet ért a Csendes-óceánban. A legénység ajándéka egy kép volt: a földkelte, amelyet a Hold felett fotóztak. 

(Borítókép: Jim Lovell, Bill Anders és Frank Borman. Fotó: NASA / Interim Archives / Getty Images)