Az utolsó idei mérkőzés nem sikerült túl jól a Mol-Pick Szeged szempontjából, a legnagyobb rivális Telekom Veszprém 36–24-re győzött az Újszegedi Sportcsarnokban. Valóban 12 gól van most a két csapat között?

Jó kérdés, szerintem nincs. Kicsit talán még a fejünkben volt az aznap délelőtti hír, hogy elmarad a Vardar Szkopje elleni BL-meccs, és ez lesz az utolsó tétmérkőzésünk ebben az esztendőben. Ettől függetlenül egy ilyen derbi előtt nem szabad mással foglalkozni, de ez sajnos megzavarta a csapatot. Egyébként jól kezdtük a találkozót, és még az első félidő után is bizakodtam, mert kaptunk négy kipattanó gólt, illetve kétszer passzív után lőttek a kapunkba, ha ezeknek csak a felét kapjuk, akkor mi vezettünk volna a szünetben.

Ha reálisan nézzük az erőviszonyokat, akkor egy ilyen rangadónak nagyjából 51-49 százalékos arányban a veszprémiek az esélyesei, de most az az érzésem, hogy egy kicsit eltávolodtunk egymástól.

Ha érvényesül a papírforma, ettől függetlenül az alapszakasz után a döntőt is az Építők ellen vívják majd. Mi kell ahhoz, hogy megszorongassák vagy akár le is győzzék a veszprémieket?

Elsősorban önbizalom. Ők mindig úgy jönnek ide, hogy ha azon múlik, ne hármat verjenek közé, hanem legalább tízet, ez a decemberi meccsen is érezhető volt, szeretnek erőt demonstrálni.

olyan amatőr hibák, amiket elkövettünk, az esetleges bajnoki döntőn biztosan nem férnek majd bele.

Magyarországon a kézilabdavilág erősen érintett a koronavírus-járványban, ön pedig az elsők között jelentette be szeptemberben, hogy megfertőződött. 

Sajnos ez igaz, ráadásul a csapatból én voltam az első, aki a a lehetséges tünetek közül az összeset produkálta, és nekem tartott legtovább a rehabilitáció is. Megéreztem magamon a betegséget és a kihagyást, nagyjából 10 hét és rengeteg külön munka kellett ahhoz, hogy visszanyerjem az erőmet, de most már talán olyan formában vagyok, amit a klub, a szurkolók és én is elvárok magamtól.

Ha már forma, korábban úgy nyilatkozott, hogy továbbra sem érzi magát 100 százalékos állapotban, de a Meskov Breszt elleni BL-meccsen egyéni rekordot jelentő 11 gólt szerzett. 

Ha az Európai Kézilabda-szövetség honlapján megjelent statisztikát nézzük, akkor 11 lövésből igazából 12 gólt szereztem, úgy néz ki, ilyet is tudok... De a viccet félretéve,

Ami tény, hogy mindennek ellenére ott van a világ jelenlegi öt legjobb beállója között. Ami viszont kérdés, hogy éppen emiatt a Barcelona és a PSG érdeklődéséről is pletykáltak önnel kapcsolatban, márpedig 2022-ben lejár a szerződése Szegeden. Befolyásolta a karrierjét a világjárvány?

Valóban felmerült a nevem topcsapatoknál, most viszont még nem tekintek ennyire előre. 2021 nyaráig biztosan eldől a hogyan tovább.

A Szegeddel beszélgettek már a folytatásról?

Igen, a Pick nyitott a közös folytatásra, szeretnék, hogy maradjak, de konkrétumokról egyelőre nem beszéltünk.

Magyarországon nem idegen a játékoskeringő a legjobb csapatok között, sok olyan kézilabdázót lehetne felsorolni, akik megfordultak Veszprémben és Szegeden is. Elgondolkodott már azon, hogy hogy mutatna Bánhidi Bence piros mezben...?

Úgy, hogy kék színekben játszom, nehéz elképzelni magam pirosban. De hat évet éltem a Balatonon, jól ismerem Veszprémet is, az a régió nekem afféle második otthonom, amíg viszont Szegeden kézilabdázom, nem képzelem el magam más csapatok mezében.

Beszéljünk egy kicsit a válogatottról. Az év eleji Európa-bajnokságon az újjáalakuló magyar csapat az egyik, ha nem a legkellemesebb meglepetést okozta a szereplésével. Közel egy év távlatából hogyan emlékszik vissza a tornára?

Jót tett a magyar kézilabdának az az Európa-bajnokság, újat mutattunk azzal, hogy fiatal csapattal, tét és teher nélkül utaztunk ki Malmőbe, és minden várakozást felülmúltunk a szereplésünkkel. Magunknak tettük egyre feljebb és feljebb a lécet, és nyilván fáj, hogy az utolsó meccs függvényében akár az elődöntő és az olimpiai szereplés is sikerülhetett volna, de ha valaki a torna előtt azt mondja, hogy Oroszországot, a házigazda Dániát és Izlandot megelőzve csoportelsőként jutunk a középdöntőbe, annyi lett volna a kérdésem, hogy hol írjam alá...?

2021 januárjában Egyiptomban világbajnokságot rendeznek. Milyen elvárásai vannak?

Ha a szívünkre tesszük a kezünket, nem vagyunk erős csoportban, Uruguay és a Zöld-foki Köztársaság ellen kötelező a győzelem, a németek klasszisai pedig sorra mondják le a szereplést a koronavírus miatt. Úgyhogy anélkül, hogy elszállnék, igenis lehet komolyabb célokat kitűzni.

Térjünk át kevésbé szakmai témákra: szereti a karácsonyt és az ezzel járó készülődést?

Nagyon, ilyenkor félre lehet tenni a kézilabdát és fújni egy picit. Szeretek főzni, a családommal lenni, és ilyenkor a sporton kívüli dolgokra koncentrálok, amire év közben kevésbé jut idő.

A közösségi médiának köszönhetően kiderült, hogy egy ideje már nem egyedül éli az életét. Bár a sportolók a magánügyeiket szeretik megtartani maguknak, mesél egy kicsit a kapcsolatáról?

Hét hónapja vagyunk együtt Nórival, de abból az időből, amit együtt töltöttünk, sokkal többnek tűnik. Olyan, mintha másfél, két éve ismernénk egymást, egyrészt a karanténhelyzet miatt, én sokáig itthon készültem, neki nem volt, csak online oktatás az egyetemen, másrészt az egész nyarat együtt töltöttük, nem szólt közbe sem edzés, sem tanulás. Arról nem beszélve, hogy a lakásomnak is jót tesz a női jelenlét, és itt elsősorban nem a tisztaságra, hanem arra gondolok, hogy az én szívemhez a hasamon keresztül vezet az út.

Babonás? Mit fogad meg az új évre?

Különösebben nem, nyilván vannak szokásaim, főleg meccsek előtt, de kérni mindig szeretek, főleg újévkor, amikor megszólal a Himnusz. Akkor szerintem minden magyar ember átgondolja az előtte álló időszakot és megfogalmaz egy új célt maga előtt. 

Akkor csak egy poént lőjünk el a következő esztendőre; Bánhidi Bence mit kíván 2021-től?

Nagyon nagy álmom egy olimpia, ha viszont klubszintről beszélünk, akkor régi vágyam egy Final Four. A magánéletemmel kapcsolatban pedig egy szép családot szeretnék két-három éven belül, a legfontosabb szereplőt ehhez, úgy érzem, már megtaláltam.

(Borítókép: Czerkl Gábor/Index)