Egy szabad szellem karácsonyi vallomása.
A karácsonyra a fejlett szépérzékemre hagyatkozva hangolódom, és mondok most egy furcsát: az ünnep színeit filmélményekből vagy akár egy Vogue divatanyagból, netán egy színházi előadásból gyúrom össze, sosem lehet előre tudni – kezdi ünnepi hangulatjelentését Lakatos Márk.
Ami biztos, az egyik alapszín mindig az arany, amit pasztellel vagy egy élénkebb színnel variálok. A helyzet az, hogy Németh Attila virágkötő számomra vizuális iránytű. Ha virágdekorációról van szó, csak vele dolgozom, az advent pedig nálam úgy kezdődik, hogy elmegyek a szalonjába válogatni egy kicsit.
Ez pont tegnap volt esedékes, amikor is örömmel nyugtáztam, hogy Diótörő figurákkal dekorálni még mindig menő, ami elégedettséggel tölt el a tekintetben, hogy a zongorámra advent idején felpakolt Diótörő-hadsereg dekoromon az idén sem kell változtatnom.
És akkor lassan megérkezünk az ünnepekhez. Régen nálunk a karácsony háromnapos őrület volt, amit rohadtul untam, meg kell mondjam. A Lakatos család olaszos hangvételű összeveszésekkel borzolta a kedélyeket, miközben a nagyi gyakran az idegösszeomlás szélére került, jobbára a végeláthatatlan főzések miatt. A Zibriczki család anyuéknál egy kifinomult polgári család formáját mutatta, hasonló csatározásokkal, ám a szőnyeg alá söpörve zajlott ugyanaz, mint apáméknál.
Így, amikor a kicsi Márk felnőtt, úgy döntött, köszöni, ebből nem kér, és elutazik messze, délre, örökös napsütésbe. Ma is ezt tenném, ha tehetném, jobb híján marad a didergés.
Ami biztos, az éjféli misét nem hagyom ki, mert annak van egy kellemes spirituális hangulata. Jézus születése napján általában kisebb templomokat keresek fel, ahol jó dumája van a papnak. A családot természetesen nem ignorálhatom, így a háromnapos busójárás helyett – rövidre zárva a dolgot – inkább én hívom meg a rokonokat.
Örülök, hogy stylist vagyok, mert azt vehetek föl, amit akarok, és azt főzhetek, amit csak akarok. Ennek apropóján az idén is nekifutok az egyik specialitásomnak. Kikísérleteztem ugyanis egy receptet, ami nem más, mint egy konyharuhába csomagolt, hőkezelt libamáj. Konyakkal szokták készíteni, de ez most ázsiai ízesítésű lesz, szakéval és gyömbérrel megbolondítva, amit savanyított szilvával és feketebabbal kínálok.
Ennek a fogásnak küldöm utána a világbajnok forrócsoki-lávámat, amit mentás-csilis mangósalsával teszek az asztalra. Tudni kell rólam, hogy szeretek különféle étkészletekkel teríteni. Ezért is örülök, hogy rátaláltam egy olyan cégre, ahonnan ki lehet kölcsönözni a megfelelő porcelán étkészletet. Így úgy ehetek, az idén, mondjuk, herendiből a családdal, hogy nem kell egy tetemesebb vagyont költenem rá. Emellé Spotifyon bekészítem Händel Messiását, és ilyenkor azt gondolom, béke van az univerzumban – zárja karácsonyi rituáléival kapcsolatos önvallomását Lakatos Márk.
(Borítókép: Lakatos Márk. Fotó: Kaszner Nikolett)