Az öttusázó Balczó Andrásnak 1972-ben 28 másodperccel kellett vernie a szovjet Onyiscsenkót a futásban a vágyott egyéni olimpiai aranyéremért. Egy NB III.-as focistát is el szoktak búcsúztatni, neki három arany is kevés volt, hogy kiérdemelje ezt.

A rosszul sikerült lovaglás után beindult az öttusacsapat az 68-as olimpián, és a Balczó-Móna-Török trió feltette az előző éveikre a koronát.

Az öttusacsapat nagy győzelmet ért el az 1960-as olimpián, az egyéni érem nélkül maradó Balczót vigasztalni kellett.