„Ezért jobb a békesség!”

Itt a film, ami kiszakít a rohanó hétköznapokból.

Olyan év volt, hogy ésszerűbb lenne arról beszélni, ki maradt talpon, mint, hogy kivel mennyi baj esett. De az élet, ha döcögve is, ment tovább, mert a barátságok megszépítették.

Már tényleg csak apróságok hiányoztak hozzá, hogy menjen. Piti tételek, ám mire megoldottam őket, felújítottam volna egy modernebb járművet. Akkor is ezzel megyek az Alpokba.

Egy csomó mindent megcsináltunk rajta, ami eddig halálba idegesített. Most megpihenek, végre kellemes a Toyota.

Naná, hogy én se hittem: hazahozom, lerendszámozom, beleülök és csapatok mint a tejbetök. Persze, hogy volt rajta javítanivaló.

Majd két hónapot kellett várni a vizsgára, ezalatt sem voltam tétlen. Történt ez meg az a januárban vett Alfával.

Decemberben elfogyott, aztán most megint lett belőle - a hétvégi modellbörzén (és máshol is) ismét lehet kapni a könyvet vasárnaptól.

Oké, szűk ötvenezer kilométer alatt összejött rajta egy-két apró karc, de csak nagyító alatt nem szalon az állapot. Vettem. Most.

Fel kell töltenem azt a családiveterán-űrt, amit Nessy távozása okozott, másként nyáron nem lesz mivel külföldre menni.