Egy életen át tudnánk beszélni róla…

Minden lélegzetvételt meg kell becsülni a színész szerint.

Láttam, ahogy kislisszan a kertkapun, beül az öreg, mustársárga VW Golfba, és eltűnik.

Markovics Botond egy nem is olyan távoli jövőről mesél.

Az intenzív osztályokon valóban gyakori vendég a halál, de sokat segíthet a felépülésben, ha a család ott van a beteg mellett.

„Néha azon kapom magam, hogy azt gondolom, édesanyámmal beszélgetek: mami, nemsokára találkozunk.”

Az életünk része, mégsem beszélünk róla soha.

Az emlékek akkor is velünk maradnak, ha azt hisszük, eltűntek.

Ennél jobb filmet nem láttunk mostanában.

Van, aki szerint nem is létezik, de ha te mégis érzed, tudsz ellene tenni.

A jelenség nem olyan új, mint hinnénk.

A filmekben látott minták erősen befolyásolják életünket és egyes helyzetekre adott reakcióinkat is.

Turós Balázs sorozata a Nagyképen.

Még Franciaország kapitulációja idején kerülhettek az első járművek a mára elhagyatott kőbányába, mégsem menekültek meg a végzetüktől.

Külső és belső ellenségeink véres homlokkal tántorodnak vissza gránit szilárd védőburkunkról.

A Való Világ játékosának kapcsolata egy hetet élt.

Sorozat azoknak a nőknek, akiket elhagytak, akik elhagynak, akik egyedül vannak, vagy lesznek. Kit is kellene lecserélni ahhoz, hogy jó legyen?

Halottak napja, Mindenszentek, Halloween – kultúrkörönként változó, hogyan emlékezünk az elhunytakra: míg mi gyertyákkal és virágokkal felszerelkezve rójuk a temetőket, addig például Mexikóban több napos bulival ünneplik az elhunytakat, pontosabban együtt partiznak.